A Fekete Rózsa átka - 11. rész

 HaNi pov~

 - Felkelni! - Rontott be az ajtómon egy hatalmas termetű férfi hajnalok hajnalán. Lerántotta rólam a takarót, majd a karomnál fogva ráncigált be egy számomra eddig még ismeretlen helyre. Oda dobott egy egzotikus kinézetű fehérneműt. Fekete színű, csipkés melltartó részéről vékony láncok lógtak le, amin gyöngyök, és csillogó drágakő kinézetű díszek voltak egészen a köldökömig. Az fehérnemű alsó része szintén fekete és csipkés, valamint kaptam még egy ugyanúgy fekete, szegecsekkel kirakott magas sarkú cipőt, és az ezekhez elengedhetetlen kelléket, a combfixet. Mi történik most? Miért ilyen ruhadarabokat kapok? Már ha lehet ezt ruhának hívni. Az ijesztő fazon újra bejött, akkor már rajtam volt a rám szánt kis cucc (pedig nem emlékszem, hogy felvettem volna). Újra kirángatott, és a bárba vitt, ahol különösen sokan voltak, de az én táncterületemen nem. Egy méteres körzetben nem volt senki. Vagyis apropó volt. Egy vékony, öltönyös férfi ült egy kényelmesnek kinéző bőrfotelben, az ujjain gyűrű. A bal belső zsebébe nyúlva egy színarany öngyújtót vett elő, meggyújtotta vele a kezében lévő szivart, majd szép nyugodtan visszatette a helyére az aprócska tárgyat. Elégedetlen szívott bele a szivarjába, majd egy hatalmas füstfelhőt fújt ki a száján és orrán. A füst kezdett eloszlani, mikor a szájához emelte a félig, valamiféle itallal töltött poharát és belekortyolt annak tartalmába. Intett egyet, mire engem fellöktek a színpadra. Most komolyan? Ennek a mocsoknak kellene táncolnom, méghozzá így? Egy szál bugyiban és melltartóban? Na, nem. Én biztos, hogy nem fogok neki táncolni. Meg sem mozdultam, ezért felállt, és egy kisebb köteg pénzt dugott a fehérnemű alsó részének oldalához, majd visszaült.

- Táncolj kedvesem. - Szólalt meg hihetetlenül nyugodt hangon. A zene jobban dübörgött, de még így sem tudta elnyomni az ordítozó férfiakat.

- Én neked soha nem fogok táncolni. - Mondtam lenézően, majd megláttam hirtelen Chanyeolt a tömegben. Eközben odalépett hozzám az, aki idehozott, és egy hatalmas pofont kaptam. Az arcomhoz kaptam, majd lassan fordultam vissza, és Chanyeolra néztem. Nem tett semmit, csak nézett rám rideg. Nem értem, mi történt? Miért viselkedik ő is így?

- Hogy mondod? - Nézett rám újra a gazdag pali.

 - Jól hallottad seggfej. - Fogott le két ember a két kezemnél fogva, majd egy újabb pofont kaptam. Éreztem, ahogyan a hajamba markolva emeli fel valaki a fejemet, hogy egyenesen annak a szemétládának a szemébe nézhessenek.

- Ezt nem kellett volna szivi. - Hajolt bele a képembe. - Ezért ki kell engesztelned.

- Menj a pokolba. - Köptem le, mire ő csak elővette a zsebkendőjét, és megtörölte az arcát. Ekkor jött el az a pillanat, hogy nem féltem szembeszállni. A hajamat tépve húzott le a színpadról a férfi, és húzott maga után. Chanyeol? Miért nem tett semmit? Miért nem szólt egy szót sem?

- Hát ezt elbasztad kisanyám. - Szorította nagyon a karomat, és az egyik szobába vitt. Kinyitotta az ajtót, majd engem a földre lökött. Lassan felnéztem, és a főnökkel néztem szembe, aki egy fegyvert lógatott a kezében.

- Hogy képzeled, hogy ezt csinálod a legjobban fizető vendéggel? - Ordítozott velem. - Megmondtam, hogy mindig a vendég az első, hogy azt kell tenni, amit a vendég szeretne. - Sétált fel s alá miközben lassan és immáron nyugodtan beszélt. - Főleg ha egy köteg pénzt dug a bugyidba. - Mutatott a fegyverével az említett pénz irányába. - Ezt eltoltad kislány.. Pedig sokra viheted volna. - Hajolt le hozzám, majd újra felállt, és a fegyverét a fejemhez nyomta, majd kibiztosította. Hirtelen az egész életem lepergett előttem. A családom, a barátaim. Az emlékek.. Lecsuktam pilláimat, és úgy vártam a halált. Hirtelen lövést hallottam, és minden elsötétült.

 - Ne! - Ültem fel lihegve, és kissé megizzadva. Huh.. Csak egy rossz álom volt. Hála Istennek. Mivel még sötét volt, hiszen hajnalban riadtam fel, megpróbáltam visszaaludni, ami egy rövid idő után sikerült is. Pár óra múlva a szemeim lassan kezdtek kinyílni, majd hirtelen kipattantak, mikor megláttam, amint Chanyeol nyugodtan ül a széken, és éppen engem néz.

- Te mit csinálsz itt? - Kérdeztem kissé zavartan. - Mióta vagy itt? - Tettem fel a következő kérdést, mivel az elsőre nem kaptam választ.

- Egy jó ideje. - Nézett egy pillanatra a karórájára. Egy jó ideje mi?! Az biztos, hogy egy jó ideje.. A felsője ujja fel van gyűrve, a kabátja pedig a szék támláján pihent. Egy fél órája biztosan itt van már. Vicces a mostani szituáció. Én kérdően nézek rá, mert nem értem a helyzetet, ő pedig továbbra is engem néz. Tök csendben ülünk már percek óta, ő a széken, én az ágyon, és egymást nézzük. Hát, ez kicsit kínos.

- Kimehetek a mosdóba? - Törtem meg a csendet a kérdésemmel, mire ő nem válaszolt, csak felállt kényelmes pozíciójából, és megnyitotta az ajtót, mire én követtem. A folyosóra kilépve egy férfit pillantottam meg, aki egy lányt húzott maga után. Elég rossz állapotban volt.

A haja kócos volt, hiányos és szakadt ruhát viselt, és lehajtott fejjel, kissé nehézkesen követte a férfit, aki ráncigálta maga után. Ő az első lány, akit eddigi ittlétem alatt láttam. Öt nap után először. Mikor mellénk értek, a lány felnézett rám, és ekkor véltem csak felfedezni, hogy a szeme fel van dagadva, a szája kicsattanás miatt vérzett, és egy halvány monokli is megragadta a tekintetemet. A tekintetéből le lehetett olvasni azt a fájdalmat, amit akkor érzett. Mind testileg, de főleg lelkileg. Milyen ember képes ilyenre? Kezet emelni egy fiatal nőre. Undorító.

 - Mond, jól vagy? - Léptem váratlanul a nagydarab fickó és a lány elé. Annyira megsajnáltam szegényt. Úgy, éreztem, muszáj odamennem, mégha ez nem is a legjobb ötlet.

- Tűnj az útból! - Kaptam egy akkora pofont visszakézből, hogy a földre estem. Rögtön az arcomhoz kaptam, aminek nagy részét a lendülettől odacsapódó hajam eltakart. Nagyon meglepődtem, és baromira fájt.

- Hey haver! - Lépett oda Chanyeol. - Én nem tudom, és nem is az én dolgom, hogy ezzel a lánnyal mit csináltok. - Mutatott rá az ereje szűkében lévő fiatal nőre. - De hozzá hozzá ne merj érni. Én vagyok érte a felelős, és ha bármi baja esik, a főnök engem vesz elő, és ha a főnök engem vesz elő, akkor én később téged. - Mondta erélyesen, amit én a földről figyeltem.

- Ezt még később megtárgyaljuk. - Nézett végig Chanyeolon a pasi, majd elviharzott a lánnyal együtt.

- Minden oké? - Fordult felém, majd a kezét nyújtotta. Lassú mozdulattal nyúltam felé, míg végül megfogtam a kezét, és ő felhúzott engem a földről. - Mekkora egy barom. - Durrogott magában, miközben látszott rajta, hogy töri valamin a fejét. - Ezért majd még számolok a disznóval. - Motyogta magában, miközben éppen a folyosón sétálva a fürdő irányába tartottunk. Én az arcomat a kezemmel fogtam, mintha az csillapítaná az égő fájdalmat. Mikor odaértünk, gyorsan besuhantam az ajtón. Megmostam az arcomat, majd a tekintetemet a tükör felé emeltem.

- Úristen! - Gondolkodtam hangosan, mikor megláttam az arcomon a hatalmas piros foltot. Látszott a tenyérnyom, és még pár ujjnyomot is fel véltem fedezni az arcomon. Hűha.. Jó nagyot kaptam gyerekek. Abban a pillanatban a meglepettségtől nem igazán éreztem fájdalmat, hanem majd később. Megmostam az arcomat még egyszer jó hideg vízzel, majd kiléptem az ajtón. Az arcomat a hajammal takartam el, hogy Chanyeol ne lássa meg. Csöndben megyünk visszafelé a szobába, mikor Chanyeol hirtelen visszarántott és a hajamat elsöpörte az arcom elől.

- Az a szemét.. - Mormogta magában, mikor megálltunk az ajtó előtt. - Menj be a szobába. - Nyitotta ki az ajtót.

 - Hová mész? - Kérdeztem kissé idegesen.

- Jövök vissza. - Tolt be az ajtón, majd becsukta, és bezárta azt. Hová megy? Remélem, nem akar balhézni, még a végén megverik. Egy pofon nem ér meg annyit, hogy összerúgja a port miatta valakivel. Akár rosszul is járhat. Istenem, csak ne csináljon semmi hülyeséget. Körülbelül húsz perc múlva lépett be az ajtón, de nekem mintha órákba tellett volna.

 - Chanyeol, hol voltál? - Pattantam fel a várakozástól idegesen.

- Tessék. - Nyomott a kezembe egy ruhába csomagolt jeges csomagot.

- Chanyeol.. - Néztem rá "válaszolj" tekintettel.

- Nem fontos. - Huppant le mellém az ágy szélére.

- Chanyeol! - Fordultam felé keresztbetett kezekkel.

- Beszélgettem egy kicsit a melákkal. Így jó? - Vakarta meg a tarkóját.

- Ugye nem bántott? - Kérdeztem ijedten, mire ő felém kapta a fejét. - Bántottátok.. Mármint hogy bántottátok egymást.. - Javítottam ki magamat gyorsan, mivel rosszul tettem fel a kérdést. Nagyon kell vigyáznom arra, amit mondok.

 - Hm.. - Mosolyodott el a fejét csóválva, amiből leszűrhető volt a válasz. - Miért érdekel ennyire, hogy mi van velem? - Fordult felém teljesen, és akkor pillantottam meg, hogy a szája vérzik.

- Úristen, ti verekedtetek? - Nem tudom, hogy miért, de automatikusan az arca felé nyúltam, és kissé magam felé fordítottam, hogy jobban szemügyre vegyem a sérülését, és ekkor megláttam, hogy a szeme felett is van egy seb. - Úristen Chanyeol! - Hirtelen a haját is arrébb söpörtem, hogy lássam az újonnan felfedezett sérülést. Ránéztem, hogy lássam, mennyire súlyos, mire ő mosolyogva nevetett egyet. Én lefagyva néztem bele a hatalmas szemébe, ugyanúgy, mint ő az enyémbe. Esküszöm, nem vagyok normális. Hogy viselkedett így? Miért sodor mindig ilyen kínos helyzetbe az élet?

 - Vicces. - Szólalt meg még mindig engem nézve, mosollyal az arcán, miközben én kezdtem feloldódni lefagyott állapotomból.

 - Micsoda? - Kaptam el gyorsan a kezeimet az arcáról és a hajától.

- A reakcióid. - Látszott rajta, hogy tetszik neki. Ez milyen kínos basszus.

 - Sajnálom, nem tehetek róla. - Próbáltam magamat kimagyarázni, miközben éppen a föld irányába néztem, mikor hirtelen lecsittelt, és az arcomra tette a jeges cuccot, amit hozott.

Én gyorsan átvettem tőle, hiszen olyan kínos ez az egész helyzet. El tudom képzelni, mennyire vörös lehet a fejem, amit ő is észrevett. Az arcára van írva, hogy tetszik neki, hogy zavarban vagyok. Istenem, megőrülök, olyan kínos! Legszívesebben elbújnék most valahova, ahol nem láthat.

- Apropó, hoztam neked még valamit. - Nyúlt bele a zsebébe.