7. fejezet

Torkomban dobogó szívvel rohantam legjobb barátnőm után. Akaratlanul is huncut mosolyra húzódott a szám, hisz most nem érett, komoly felnőttként fogunk eljárni. Komolyan úgy érzem magam, mint egy diáklány, aki a suli focicsapatát akarja meglesni az öltözőben. Titokban azért izgulok, hogy mi fog történni, mégiscsak korunk egyik legnagyobb idoljaival fogunk találkozni! Mindegy lenne, ha várnánk a találkozóra, akkor is megismernénk őket, de ah…. Most már tényleg. Ki ne szeretné megnézni őket, mikor táncolnak?

Yumi hirtelen lefékezett előttem, én meg majdnem neki mentem. Barátnőm megfordult és a szemembe nézett. A hajamhoz nyúlt, igazított rajta, majd egy bólintás kíséretében elővett egy piperetükröt, amiben saját magát is megnézte. Míg ő elpepecselt a sminkje megigazításával, gyorsan körbe néztem, nehogy valakinek is feltűnjön, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nekünk igazán nem kéne. Szerencsére az épület ezen részén alig lézengtek emberek és magukon kívül nem is foglalkoztak mással.

- Vissza akarok menni – öleltem át a mappámat. Államat a szélére támasztottam és így néztem fel barátnőmre. Yumi eltette a piperetükröt, körbe kémlelt, majd megfogta a vállamat.

- Nincs visszaút! Egyenesen belépünk a Paradicsomba! Gyerünk! – Hátrált pár lépést, majd kifújta a levegőt és biccentett, hogy menjünk.

- Csak ezt ússzam meg, könyörgöm – mormoltam el magamban gyorsan, majd Yumi mellé léptem és beljebb mentünk a folyosón. Mentünk pár métert, mikor meghallottuk a dübörgő zenét. Yumi arca azonnal felragyogott és izgatottan rángatott közelebb az egyetlen ajtóhoz, ami ebben a kis zsákutcában létezett. Számat beharapva álltam meg a kék, tömör faajtó előtt és Yumit vizslattam, hogy akkor most mi lesz. Barátnőm szája elé helyezte mutatóujját, hogy legyünk csendben, majd a kilincsre rakta a kezét. Becsukta a szemét, majd pár pillanat múlva ki is nyitotta és nagyon lassan és óvatosan lenyomta a kilincset. Körmömet rágva néztem, ahogy az ajtó kinyílik, és ezzel felerősödik a zene dübörgése. Yumi résnyire nyitotta ki az ajtót, éppen annyira, hogy lássuk, mi folyik bent, de nem annyira, hogy a teremben tartózkodóknak ez feltűnjön.

A szám elé kellett kapnom a kezem, mikor megláttam a fiúkat. Bár az ajtórés miatt keletkezett látószögben nem láttuk az összes tagot, a tükör ezt a problémát megoldotta. A fiúk oldalt voltak nekünk, sima pólóban és melegítőnadrágban, de voltak, akik rövidgatyát, vagy farmert húztak. Furcsa volt őket smink nélkül, az ugrálástól összeborzolódott hajjal látni őket. Apropó tánc: olyan egyszerre és gyorsan mozogtak, hogy összeakadt a szemem.

Egy idő után a zene leállt, ők meg kifulladva ültek le a terem padlójára. Szememmel Suhot kerestem és meg is találtam: a tükörből látszódott, hogy a terem végében ül egy padon és onnan nézi a többieket.

- Ah, de elfáradtam! – kiabáltak egymásnak. Ezek süketek? Miért ordít az a zselézett hajú a mellette fekvő fiúnak?

- Én már nagyon unom ezt az egészet – szólt halkabban, mondjuk úgy, hogy normális hangerővel egy másik, kinek nagyon mély hangja volt. Sajnos pont nem láttam, hogy ki volt az. – Mégis minek kellett hamarabb bejönnünk? Én még aludni akartam volna – nyöszörgött.

- Akkor aludj – röhögött egy göndörebb hajú, a padlón hasaló fiú, aki szerintem Chen lehetett, de nem vagyok annyira biztos benne. Óvatosan Yumi felé pillantottam, aki csak elbűvölve nézte őket. Egy nagyot nyelve fordítottam ismét figyelmet a bent tartózkodó fiúkra. Próbáltam felismerni őket, hogy ki kicsoda az alapján, amit a neten találtam. Több-kevesebb sikerrel felismertem D.O.-t, Sehunt és… és azt a gyereket, akire ráestem. Kikerekedett szemekkel kaptam barátnőm keze után. Yumi egy kicsit felszisszent és kérdőn nézett rám, mire csak a hajráfot viselő, fekete hajú és szintén fekete pólót viselő fiú felé böktem a fejemmel. Yuminak rögtön leesett, hogy ő az, akivel padlót fogatattam. Kerestem rajta valamit, egy ragtapaszt, egy karcolást vagy csak egy piros bőrfelszínt, de semmit nem láttam rajta, azon kívül, hogy feltűnt, mennyire izmos a karja. Te jó ég!

- Ti kik vagytok? – hallottam meg magunk mögül egy mély, férfias hangot, mire úgy, ahogy voltam, lefagytam. Kigúvadt szemekkel fordítottam oldalra a fejem, hogy megnézzem, kik azok, mire Yumi egy hatalmasat sikított ijedtében, én meg ez miatt elveszettem az egyensúlyomat és kilökve az ajtót, egyenesen bezuhantam a próbaterembe. A beszélgetés azonnal elhallgatott, mindenki egy emberként fordult az ajtó irányában. Enyhén érdekes látvány lehetett, ahogy a semmiből elő tűnik négy alak, akikből az egyik szendvicshez hasonlóan a földön fekszik. Oh, istenem, mégis miért én? Mit védhettem előző életemben, hogy ezt érdemlem?!

Ahogy felnéztem, hét kíváncsi és egyben ijedt szempárral találtam szembe magam, közülük is egy ember volt, aki vigyorogva integetett. Magamban már ötven módban kinyírtam mindenkit, a föld alá süllyedtem és felrobbantottam a világot.

- Mond, nem akartál volna elkapni? – néztem fel szúrósan Yumira, aki csak idegesen mosolygott és a haját csavargatta. Nagy levegőt véve feltápászkodtam a padlóról és próbálva menteni a menthetőt, talpra ugrottam, mutatva ezzel is, hogy semmi bajom, majd gyorsan leporoltam magam. – Bocsi srácok, eltévesztettük a házszámot! Sziasztok! – Hadartam el gyorsan a még mindig reakció nélkül engem figyelő srácoknak, majd kikerülve a minket megszólított –szintén! – bandatagokat elsprinteltem Yumit magammal húzva.

Meg sem álltam egészen a főbejáratig. Ott viszont már elkezdtem toporzékolni és kiabálni Yumival, hogy én életemben nem égtem még ekkorát, hogy minden az ő hibája, miért kellett engem belerángatnia, most mégis hogy nézzek a szemükbe…

- Megmondtam nem? Nem megmondtam? – néztem vérben forgó szemekkel Yumira, aki csak a kezét tördelve hallgatott. – El vagyok átkozva!

- Nyugi, nyugi, nincs semmi baj. Mással is történik ilyesmi – próbált nyugtatni.

- Igen? Szóval mindenkivel megtörténik, hogy behasal a szupersztárok próbatermébe, ahol, mint valami idiótára néznek? Te mondtad, hogy ők a legkeresettebb sztárok, nekem ne akard beadni, hogy ez mindenkivel megtörténik! Ez csak is velem esik meg! – Hadonásztam idegesen. Egyszerűen éreztem, hogy ez fog történni. Odafent nagyon nem akarják, hogy normális életet éljek!

- De azok a lábak! Azok a vállak! Yeon Hee, hát nem megérte? Istenem, azok a borotva éles vonások! – áradozott Yumi, én meg csak ott álltam, szinte a sírás küszöbén. A kezdeti düh teljesen elpárolgott, elfáradva néztem, ahogy Yumi a két kezét összekulcsolva áradoz a fiúk izmairól. Lassan bekerülök a Guinnes Rekordok Könyvébe, mint az a csaj, aki a legtöbbször került kínos szituációkba. Remek jövő elé nézek…

- Csak kárhozást hozol az életembe – suttogtam magam elé. Barátnőm hatalmas mosollyal az arcán, az előbbi esetről teljesen elfelejtkezve átölelte a vállam, mire kapott tőlem egy csúnya nézést.

- Te voltál olyan béna, hogy elestél.

- Te meg sikítottál!

- Ez az! Szerinted én nem égtem be?

- Hogy melyikünk alázta be magát jobban, arról vitatkozhatnánk. Felesleges, Yumi, én nyernék – ráztam le magamról a karját.

- Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe rángattalak bele. Nem gondoltam, hogy ez fog történni, komolyan! – Nézett rám bocsánatkérően Yumi. Nem is rá haragszok, hanem erre a hülye kialakult helyzetre. Ha jól számolom, ezzel az esettel együtt negyedjére égtem be a Leader előtt. Az a szürke hajú még képes volt integetni! Teljesen lenéz, ő még képes a nyomoromon szórakozni! Tényleg, mindjárt sírva fakadok….

- Majd mindent rendeződik, ne aggódj! Délután még megmentheted magad azzal, hogy megmutatod, hogy mennyire vagy jó producer.

- Jah, köszi, hogy ennyire átérzed a helyzetem – szóltam szarkasztikusan. Barátnőm kacsintott egyet, majd elindult, de gyorsan vissza is fordult, mire meglepve néztem rá. – Vendéged van – mutatott az egyik irányba és elszörnyedve vettem észre azt a személyt, ki felénk igyekezett. – Jó beszélgetést – mosolygott Yumi és újból elindult, de megragadtam a csuklóját.

- Itt ne merjél hagyni vele! – Sziszegtem a fogam között.

- Ne haragudj – suttogta ő is és lehámozta magáról az ujjaimat. Távozóban még dobott nekem egy puszit. Hát ilyen egy barátnő?

- Ő kicsoda? – kérdezte egy már jól ismert hang. Unottan szembe fordultam vele.

- A szóvivőnk. Egy gyáva alak – szűkítettem össze a szemem, mikor Yumi távolodó alakjára néztem.

- A srácokat sikerült meglepned – megforgattam a szemem a gyors témaváltást követően. Suho édesdeden mosolygott zsebre tett kézzel. Ő azon kevesek egyike, aki farmert viselt a próbateremben.

- Nem ez volt a terv.

- Hanem? – nézett érdeklődve.

- Hanem az, hogy nem vesztek észre, nem zuhanok be és nem égetem be magam! – Most mit köntörfalazzak? Suho előtt már mindegy…

- Ennyire érdekelt téged, hogy milyenek vagyunk, hogy még a próbatermünkbe is bejössz?

- Csak eltévedtünk! – védekeztem azonnal, de Suho arcára volt írva, hogy ezt nem veszi be. – Jól van, na. Már kíváncsi sem lehet az ember?

- A következő mi lesz? Az öltözőbe se merjünk be menni, mert oda is utánunk fogsz jönni?

- Kukkolni a fiúk szokása!

- Erre te vagy az élő példa – bólogatott hevesen a fiú. Magam előtt összefontam a karomat és mérgelődve néztem rá.

- Amúgy sem lennék kíváncsi a meztelen felsőtestedre!

- Hé, ha látnád, igazán bejönne a látvány! – húzta végig a tenyerét a mellkasán és mellé még kacsintott is. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

- Ja, főleg, ha két szál szőr is van rajta – nyomtam el egy gúnyos mosolyt. – Egyébként, hogy hogy bejöttetek?

- Behívtak minket. Nekünk meg jönni kellett. Többet nem tudunk – rántotta meg lazán a vállát.

- Értem. Hát, majd délután találkozunk.

- Alig várom – nevetett jóízűen Suho, mire emeltem is a kezem, hogy rácsapok, de eszembe jutott, hogy ha én kisebb sérülést is okozok nekik, akkor már perelhető vagyok, így hát szépen visszalógattam a karomat. – Megtennéd, hogy a nevünkön szólítasz minket?

- Jó.

- Kim Joon Myun – nyújtotta a karját, mire elképedve néztem rá. – A lehetőségek nem úgy hozták, hogy normális körülmények között mutatkozhassunk be. Szóval, Kim Joon Myun vagyok, az EXO vezetője.

- Kim Yeon Hee, a hozzátok kiosztott producer – fogadtam el a felém nyújtott kezét. Joon Myun megszorította a kezemet és aranyosan elmosolyodott.

6. fejezet

Otthon órákon át a laptopomat bújtam. Mindent tudni akartam az EXO-ról, nehogy megint besüljek. Bár ennél jobban nem lehet… Az összes videóklippüket megnéztem, interjúk végeláthatatlan sorát és táncfelvételeket tanulmányoztam, egyéb műsorokat is végignéztem, amikben szerepeltek. Kemény meló volt, az biztos. Már annyira kiszáradt a szemem a képernyő bámulásától, hogy muszáj volt szünetet tartanom.

Felálltam hát az asztaltól és megropogtattam a csontjaimat. Szörnyen elgémberedtek a végtagjaim, szinte belenyögtem a mozdulatba, mikor törzskörzést végeztem.

A nyakamat masszírozva mentem ki a konyhába és nyitottam ki a hűtő ajtaját. Semleges arccal meredtem a hűtő tartalmára, majd egy nagyot sóhajtva becsuktam az ajtót. Nincs vita, el kell menni bevásárolni. Nincs semmi a frigóban egy romlott majonézen kívül.

Felkaptam a pénztárcámat a konyhaasztalról, az előszobában magamra ráncigáltam a cipőmet és egy vékony kardigánt, figyelve arra, hogy esteledik, és ez által hűl lefelé a levegő, majd elindultam vásárolni. Vagyis mentem volna, mert rögtön vissza kellett fordulnom, hogy kikapcsoljam a gépet és eltegyem a telefonomat. Miután bezártam az ajtót, tényleg elindultam feltankolni a hűtőmet és ezzel megmentve magamat az éhhaláltól.

Komótosan nézelődtem az egyik élelmiszer boltban: ráérősen válogattam a konzerveket, elolvastam, hogy melyik puding mit tartalmaz, szinte interjút kértem az egyik eladótól, hogy melyik hús milyen minőségű. Én teljesen nyugodt voltam, hogy a munkahelyen megszokott kapkodás után most nem siettet senki, de szerintem a boltban dolgozók már nem nézték ennyire jó szemmel, hogy húsz percig álldogálok egy-egy polc előtt. Kit érdekel? Nem loptam semmit, ráadásul fizetek azért, ami a kosaramban van, akkor meg ne szóljanak be! Pár rosszalló nézés meg nem a világ vége; maximum rám küldik az egyik biztonsági őrt, hogy megfigyeljék, mégis mi a csudát tudok én válogatni egy kis boltban több mint két órán keresztül.

Mikor végre sorba álltam, hallottam a hátam mögül, hogy az addig engem figyelő és kibeszélő dolgozók fellélegeznek. Magamban elmosolyodtam.

- Kérem, ne tartsa fel a sort! Maga következik – figyeltem fel erre a mondatra. A hátam mögött lévő vásárló nem éppen finoman meglökött, hogy menjek már fizetni.  Bosszankodva néztem hátra, miközben felpakoltam a vásárolt cuccaimat a futószalagra.

- Nem kell erőszakoskodni, értek én a szép szóból! – Néztem komoran egy idősödő hölgyre, aki mondandómra peckesen felhúzta az orrát és elnézett. Nem szokásom bántani az öreg embereket, hisz minden tiszteletem az övéké, de nem tűröm el, hogy ilyen lekezelően beszéljen velem! Mégis mi oka volt rá, hogy felemelje a hangját? Nem azonnal megyek fizetni és akkor már el kell törni az ember gerincét?

- Tessék, a visszajáró – adta a kezembe a pénzt a nyugtával együtt a pénztáros. Kapkodva belegyömöszöltem a kapott érméket a pénztárcámba és a maradék cuccokat, amiket nem sikerült két másodperc alatt elpakolnom, még beledobtam a szatyorba. Kifelé menet megakadt a szemem az újságos polcon, így hát oda mentem szemügyre venni. Tévéújságok, magazinok, keresztrejtvények és napilapoktól kezdve minden volt ott. Kirángattam egy szürke, valószínűleg újrahasznosított papírból készült napilapot és a lábamhoz ejtve a telepakolt szatyrot, elkezdtem olvasni a főoldalt. „Exkluzív hír! Az EXO egyik tagját, Chent lencsevégre kapták egy fiatal lánnyal!” Na és akkor mi van? Lehet rokon volt az illető, vagy csak egy nekik dolgozó csaj, miért kell felnagyítani a dolgokat? Odalapoztam a megadott oldalra, ahol bővebb információkat ígértek. „Egy nem túl ismert kávézóban látták őket ücsörögni. Vajon ki lehet az a lány? Sajnos nem lehetett látni az arcát, viszont úgy tűnt, elég bizalmas a kapcsolatuk. Másnap megkérdeztük Chent, hogy mit gondol a feltételezésről, de tagadta, hogy randizna a hölggyel. Állítása szerint munkaügyben találkoztak. Viszont észrevettük, hogy pár rendezvényen ugyanazzal a személlyel beszélget és szemtanúi voltunk annak a jelenetnek, mikor megölelték egymást. Valóban csak egy munkatárs lenne, akinek így fejezi ki a háláját? Esetleg egy rég látott ismerős? Unokatestvér? Barát? Chen válaszában nem tért ki arra, hogy milyen kapcsolat lehet köztük, csak azt állította, hogy kizárólag munkaügyben volt az a találkozó. Mi el hisszük, de a képek mást bizonyítanak. Mit gondoltok EXO-L-ek?” A rajongók elég agresszívak tudnak lenni, ha kedvencükről van szó. Ez a hír most robbantott, meg lesz őrülve az egész ország. Miért kell ennyire turkálni az emberek magánéletében? Bosszantó ez a cikk.

Nem is olvastam tovább, visszatettem a helyére az újságot, majd kezembe vettem a telepakolt szatyrot és kimentem a boltból. Annyira nem értem az ilyen bulvárlapokat. Pletykaéhes emberek írják pletykaéhes embereknek. Lehet, teljesen másról van szó, mint valamilyen randi és ezzel a cikkel most pokollá fogják tenni az életét szegény srácnak. És ha randizik? Akkor sincs senkinek semmi köze hozzá. Jó, mondjuk én is ordítoztam, mikor kiderült, hogy Justin Bieber és Selena Gomez együtt vannak. Khm… gyerek voltam akkor még, és egyszerűen gyűlöltem Selenát. Hát igen, kamaszsors, milyen szép is…

Visszatérve sajnálom őket. Az idolokat. Egyik ismerősöm modell és mikor napvilágra került, hogy randizik az egyik közismert színésszel, nem kapott munkát. Azt mondták neki: Te most nem vagy közkedvelt a médiában, ezért a cég jó hírének fennmaradása érdekében vonulj vissza egy kicsit. Szánalom, hogy ilyet ki tudtak ejteni a szájukon.

Másnap egy kissé felkészültebben érkeztem az ügynökséghez. Reméltem, hogy az a pár infó, amit az elmúlt hét órában megszereztem, elég lesz ahhoz, hogy ne égessem be magam… nagyon.

Kezemben szorongattam az összeírt ötleteket és az egyéb szükséges dokumentumokat, miközben fejben már a bemutatkozásomat próbálgattam. „Sziasztok! Kim Yeon Hee vagyok, a hozzátok kiosztott producer. Dolgozzunk keményen!” Pff, ez nem én vagyok. „Kim Yeon Hee vagyok, egyik rajongótok és az ég adta, hogy együtt dolgozzunk.” Én ilyet ki nem ejtek a számon! Nem is hinnék el, hogy rajongó vagyok, mikor két napja még fel sem ismertem őket. Valami jobb kéne…

Elmélkedésemből Yumi rángatott ki, mikor a semmiből mellém toppant és belém karolt. Meglepetten néztem barátnőm arcát, akinek feltűnően széles mosolyra húzódott a szája. Valami itt nem stimmel…

- Ma van a nagy nap – húzogatta nyomatékosan a szemöldökét barátnőm. Sminkje szokásosan tökéletes volt, haja hullámosan hullott a vállára. Fekete nadrágkosztümöt viselt és hozzá illő magas sarkút. Sose értettem, hogy miért van ennyire oda az elegáns ruhákért, de amikor ezt megkérdeztem, csak annyit válaszolt, hogy jól áll neki. Kérem szépen, egy egészséges egoizmussal találkozhatunk!

- Ne kezd, kérlek – néztem rá kérlelően. – Kicsit parázok ettől a találkozástól.

- Nem is lennék a helyedben – kacsintott rám Yumi vigyorogva, mire durcásan kirántottam kezemet a szorításából és előre siettem. Hát ilyen egy barátnő?

- Itt a nagy esély, hogy helyre hozd a hibádat – ért utol Yumi. – Ahogy elnézlek, ezt te is tudod. – Mért végig gonoszul, mire oldalba böktem. Barátnőm feljajdult és az oldalához kapott. Szégyenlősen lesütöttem a szemem és próbáltam gyorsabban lépkedni.

Reggel igen nagy gondban voltam, hisz fogalmam sem volt róla, hogy mit vegyek fel. Mi passzolna a mai naphoz? Farmer és ing? Póló? Elegánsabb ruhadarab vagy valami laza ruha? Hosszas tépelődés után egy sötét nadrágot fehér toppal és piros, kockás inget választottam fehér sportcipővel. Nem kell, hogy kiöltözzek, de ne nézzek már ki úgy, mint akinek nem telik normális cuccokra. És itt volt a bibi: miben jelenjek meg az EXO előtt? Úgy vélem a mai felszerelésem ügyesen egyensúlyoz a kényelmes és munkahelyi öltözet között. Ami persze elég csinos ahhoz, hogy kilenc fiú előtt jelenjek meg.

- Mondtam már, hogy jól áll a felkötött haj?

- Nem – néztem rá furán és akaratlanul is kontyomhoz nyúltam. Tenyeremmel végig simítottam, hogy a kiálló hajszállak, amik úgy döntöttek, hogy külön életet kezdenek élni, visszasimuljanak eredeti helyükre. 

- Akkor most mondom. Kiemeli a cuki pofidat – elém toppant és két tenyere közé fogta az arcomat, így nézett rám gügyögve. – Valakiknek nagyon imponálni akarsz.

- Én? Kiknek? – néztem rá tettetett tudatlansággal, majd leemeltem kezét az arcomról. – Miért vagy ennyire bepörögve?

- Óriási hír! – lépett közelebb izgatottan. Szeme csillogott, a vigyorgást nem tudta abbahagyni. Lehalkította a hangját, úgy beszélt tovább, mintha titkot mondana el. Valószínűleg így is van. – Yeon Hee, itt vannak a tagok!

- Hogy mi? – néztem rá kikerekedett szemekkel. Hirtelen megállt a szívverésem, elfogyott az összes levegő a tüdőmből és levert a víz. Miért vannak itt? Csak késő délutánra ígérték a találkozót, akkor mégis mit keresnek itt?! Nem, nem, én erre nem készültem fel lelkileg!

- Jól hallottad. Kaptak egy külön próbatermet, ahol gyakorolhatnak. Behívták őket korábban, hogy ismerkedjenek a környezettel, meg bla bla bla. Nem is lényeges.

- Hogy ne lenne ez lényeges? – Háborodtam fel, mire Yumi azonnal a szájához emelte a mutatóujját, jelezve, hogy legyek csendesebb. Körbe néztem: rajtunk kívül alig voltak a folyosón, de azért halkabban folytattam. – Yumi, felfogod, hogy mi a helyzet? Ráestem az egyik fiúra, goromba voltam a többivel, nem ismertem meg őket és Suho előtt sikerült még jobban beégetnem magam! Tudod, hogy mit jelent ez?

- Hogy őrültnek hisznek?

- Bingó! – Csettintettem, de azon nyomban el is bizonytalanodtam. – Hé!

- Bocs, szívi, de ez van – húzta fel lazán a vállát Yumi. – Viszont ez egy új nap, új lehetőségek várnak rád, bizonyíthatod, hogy nem vagy annyira lökött. De! – Emelte fel a kezét megálljt parancsolva, mikor nyitottam volna ki a számat. – Ráérsz ezen rágódni később is. Mint mondtam, a fiúk már itt vannak, és véletlenül tudom is, hogy hol.

- Mire akarsz kilyukadni? – szűkítettem össze a szemem, hisz már tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

- Legyünk rosszak Yeon Hee! – ragadta meg hirtelen a kezemet Yumi és könyörögve nézett rám. – Nem vagy rá kíváncsi, hogy hogy néznek ki élőben? Hogy milyenek a színfalak mögött? Senki nem tudná meg, de mi legalább tisztában lennénk azzal, hogy mire számítsunk, ha személyesen előttünk állnak! Gyere, lessük meg őket! – Bökte kicsillogó szemekkel, mire azonnal kihúztam kezemet az övéből és hátráltam két lépést, miközben hevesen ráztam a fejem. Engem ebbe nem fog bele keverni! Nézze meg őket egyedül, nem fogok kockázatot vállalni azzal, ha lebukunk! Nem, nem, nincs szükségem arra, hogy elkönyveljenek holmi mitugrász kislánynak, épp elég, hogy Suho annak hisz. Bocsánat, Kim Joon Myun.

- Nem – jelentettem ki határozottan, mire bezsebeltem egy csalódott nézést Yumitól. – Szó sem lehet róla!

- Most miért? – kérdezte értetlenül barátnőm.

- Komolyan gondoltad te ezt? Észnél vagy? – kocogtattam meg a halántékomat, célozva ezzel, hogy most éppen ő az, aki lehetetlent talált ki. – Hagyjál ki belőle, nem érdekelnek.

- Dehogynem érdekelnek! Két percről van szó! – dörzsölte össze a tenyerét imádkozást imitálva, miközben lebiggyesztette alsó ajkát és így nézett rám. Azt hiszi, ezzel a nézéssel meg fog hatni? Hát nem!

- Nincs rá időm. Szia Yumi – intettem felé mosolyogva és megfordultam, hogy a másik irányba menjek. Alig tettem pár lépést, Yumi hangja megállásra kényszerített.

- Ők manapság a leghíresebb fiúbanda. Lányok ezrei szerelmesek beléjük, emberek ölnének azért, hogy találkozhassanak velük. Tudod, hogy milyen szerencsés vagy? Egyre feljebb mászol a ranglistán, producerek százai irigykednek rád, amiért már a MAMA gálán is részt vehettél. A lehetőségek az öledbe pottyannak, de nem élsz velük! Talán bűn, ha az ember lánya szórakozni akar? Fiatalok vagyunk, Yeon Hee, ennyire jár nekünk! Reggeltől estig húzzuk az igát, csak a munkának élünk, nem járna ennyi kikapcsolódás? Egy picike öröm? – Yumi hangja visszhangzott az épületben. Mondandója végén becsuktam a szemem és mérlegeltem a dolgokat. A francba is! Igaza van! Ennyire jár! Tudni akarom, hogy milyenek, ha maguk közt vannak! Senki nem fogja megtudni, csak meglessük őket és kész. Kifújtam a levegőt és a számat beharapva megfordultam. Ahogy szemtől szemben álltam Yumival, láttam, ahogy győzedelmesen elvigyorodik. A kis szemét! Tudta, hogy bele fogok menni!

- Csak siessünk – adtam meg magam, mire barátnőm hangosan felnevetett, majd megragadta a kezem és maga után húzott.