Otthon órákon át a
laptopomat bújtam. Mindent tudni akartam az EXO-ról, nehogy megint besüljek.
Bár ennél jobban nem lehet… Az összes videóklippüket megnéztem, interjúk
végeláthatatlan sorát és táncfelvételeket tanulmányoztam, egyéb műsorokat is
végignéztem, amikben szerepeltek. Kemény meló volt, az biztos. Már annyira
kiszáradt a szemem a képernyő bámulásától, hogy muszáj volt szünetet tartanom.
Felálltam hát az
asztaltól és megropogtattam a csontjaimat. Szörnyen elgémberedtek a végtagjaim,
szinte belenyögtem a mozdulatba, mikor törzskörzést végeztem.
A nyakamat
masszírozva mentem ki a konyhába és nyitottam ki a hűtő ajtaját. Semleges
arccal meredtem a hűtő tartalmára, majd egy nagyot sóhajtva becsuktam az ajtót.
Nincs vita, el kell menni bevásárolni. Nincs semmi a frigóban egy romlott
majonézen kívül.
Felkaptam a
pénztárcámat a konyhaasztalról, az előszobában magamra ráncigáltam a cipőmet és
egy vékony kardigánt, figyelve arra, hogy esteledik, és ez által hűl lefelé a
levegő, majd elindultam vásárolni. Vagyis mentem volna, mert rögtön vissza
kellett fordulnom, hogy kikapcsoljam a gépet és eltegyem a telefonomat. Miután
bezártam az ajtót, tényleg elindultam feltankolni a hűtőmet és ezzel megmentve
magamat az éhhaláltól.
Komótosan nézelődtem
az egyik élelmiszer boltban: ráérősen válogattam a konzerveket, elolvastam,
hogy melyik puding mit tartalmaz, szinte interjút kértem az egyik eladótól,
hogy melyik hús milyen minőségű. Én teljesen nyugodt voltam, hogy a munkahelyen
megszokott kapkodás után most nem siettet senki, de szerintem a boltban
dolgozók már nem nézték ennyire jó szemmel, hogy húsz percig álldogálok egy-egy
polc előtt. Kit érdekel? Nem loptam semmit, ráadásul fizetek azért, ami a
kosaramban van, akkor meg ne szóljanak be! Pár rosszalló nézés meg nem a világ
vége; maximum rám küldik az egyik biztonsági őrt, hogy megfigyeljék, mégis mi a
csudát tudok én válogatni egy kis boltban több mint két órán keresztül.
Mikor végre sorba
álltam, hallottam a hátam mögül, hogy az addig engem figyelő és kibeszélő
dolgozók fellélegeznek. Magamban elmosolyodtam.
- Kérem, ne tartsa
fel a sort! Maga következik – figyeltem fel erre a mondatra. A hátam mögött
lévő vásárló nem éppen finoman meglökött, hogy menjek már fizetni. Bosszankodva néztem hátra, miközben
felpakoltam a vásárolt cuccaimat a futószalagra.
- Nem kell erőszakoskodni, értek
én a szép szóból! – Néztem komoran egy idősödő hölgyre, aki mondandómra
peckesen felhúzta az orrát és elnézett. Nem szokásom bántani az öreg embereket,
hisz minden tiszteletem az övéké, de nem tűröm el, hogy ilyen lekezelően
beszéljen velem! Mégis mi oka volt rá, hogy felemelje a hangját? Nem azonnal
megyek fizetni és akkor már el kell törni az ember gerincét?
- Tessék, a
visszajáró – adta a kezembe a pénzt a nyugtával együtt a pénztáros. Kapkodva
belegyömöszöltem a kapott érméket a pénztárcámba és a maradék cuccokat, amiket
nem sikerült két másodperc alatt elpakolnom, még beledobtam a szatyorba. Kifelé
menet megakadt a szemem az újságos polcon, így hát oda mentem szemügyre venni. Tévéújságok,
magazinok, keresztrejtvények és napilapoktól kezdve minden volt ott.
Kirángattam egy szürke, valószínűleg újrahasznosított papírból készült
napilapot és a lábamhoz ejtve a telepakolt szatyrot, elkezdtem olvasni a főoldalt.
„Exkluzív hír! Az EXO egyik tagját, Chent
lencsevégre kapták egy fiatal lánnyal!” Na és akkor mi van? Lehet rokon
volt az illető, vagy csak egy nekik dolgozó csaj, miért kell felnagyítani a
dolgokat? Odalapoztam a megadott oldalra, ahol bővebb információkat ígértek. „Egy nem túl ismert kávézóban látták őket
ücsörögni. Vajon ki lehet az a lány? Sajnos nem lehetett látni az arcát,
viszont úgy tűnt, elég bizalmas a kapcsolatuk. Másnap megkérdeztük Chent, hogy mit
gondol a feltételezésről, de tagadta, hogy randizna a hölggyel. Állítása
szerint munkaügyben találkoztak. Viszont észrevettük, hogy pár rendezvényen
ugyanazzal a személlyel beszélget és szemtanúi voltunk annak a jelenetnek,
mikor megölelték egymást. Valóban csak egy munkatárs lenne, akinek így fejezi
ki a háláját? Esetleg egy rég látott ismerős? Unokatestvér? Barát? Chen
válaszában nem tért ki arra, hogy milyen kapcsolat lehet köztük, csak azt
állította, hogy kizárólag munkaügyben volt az a találkozó. Mi el hisszük, de a
képek mást bizonyítanak. Mit gondoltok EXO-L-ek?” A rajongók elég
agresszívak tudnak lenni, ha kedvencükről van szó. Ez a hír most robbantott,
meg lesz őrülve az egész ország. Miért kell ennyire turkálni az emberek
magánéletében? Bosszantó ez a cikk.
Nem is olvastam
tovább, visszatettem a helyére az újságot, majd kezembe vettem a telepakolt
szatyrot és kimentem a boltból. Annyira nem értem az ilyen bulvárlapokat.
Pletykaéhes emberek írják pletykaéhes embereknek. Lehet, teljesen másról van
szó, mint valamilyen randi és ezzel a cikkel most pokollá fogják tenni az
életét szegény srácnak. És ha randizik? Akkor sincs senkinek semmi köze hozzá.
Jó, mondjuk én is ordítoztam, mikor kiderült, hogy Justin Bieber és Selena
Gomez együtt vannak. Khm… gyerek voltam akkor még, és egyszerűen gyűlöltem
Selenát. Hát igen, kamaszsors, milyen szép is…
Visszatérve
sajnálom őket. Az idolokat. Egyik ismerősöm modell és mikor napvilágra került,
hogy randizik az egyik közismert színésszel, nem kapott munkát. Azt mondták
neki: Te most nem vagy közkedvelt a médiában, ezért a cég jó hírének
fennmaradása érdekében vonulj vissza egy kicsit. Szánalom, hogy ilyet ki tudtak
ejteni a szájukon.
Másnap egy kissé
felkészültebben érkeztem az ügynökséghez. Reméltem, hogy az a pár infó, amit az
elmúlt hét órában megszereztem, elég lesz ahhoz, hogy ne égessem be magam… nagyon.
Kezemben
szorongattam az összeírt ötleteket és az egyéb szükséges dokumentumokat,
miközben fejben már a bemutatkozásomat próbálgattam. „Sziasztok! Kim Yeon Hee
vagyok, a hozzátok kiosztott producer. Dolgozzunk keményen!” Pff, ez nem én
vagyok. „Kim Yeon Hee vagyok, egyik rajongótok és az ég adta, hogy együtt
dolgozzunk.” Én ilyet ki nem ejtek a számon! Nem is hinnék el, hogy rajongó
vagyok, mikor két napja még fel sem ismertem őket. Valami jobb kéne…
Elmélkedésemből
Yumi rángatott ki, mikor a semmiből mellém toppant és belém karolt. Meglepetten
néztem barátnőm arcát, akinek feltűnően széles mosolyra húzódott a szája.
Valami itt nem stimmel…
- Ma van a nagy nap – húzogatta
nyomatékosan a szemöldökét barátnőm. Sminkje szokásosan tökéletes volt, haja
hullámosan hullott a vállára. Fekete nadrágkosztümöt viselt és hozzá illő magas
sarkút. Sose értettem, hogy miért van ennyire oda az elegáns ruhákért, de
amikor ezt megkérdeztem, csak annyit válaszolt, hogy jól áll neki. Kérem
szépen, egy egészséges egoizmussal találkozhatunk!
- Ne kezd, kérlek –
néztem rá kérlelően. – Kicsit parázok ettől a találkozástól.
- Nem is lennék a helyedben –
kacsintott rám Yumi vigyorogva, mire durcásan kirántottam kezemet a
szorításából és előre siettem. Hát ilyen egy barátnő?
- Itt a nagy esély, hogy helyre
hozd a hibádat – ért utol Yumi. – Ahogy elnézlek, ezt te is tudod. – Mért végig
gonoszul, mire oldalba böktem. Barátnőm feljajdult és az oldalához kapott.
Szégyenlősen lesütöttem a szemem és próbáltam gyorsabban lépkedni.
Reggel igen nagy
gondban voltam, hisz fogalmam sem volt róla, hogy mit vegyek fel. Mi passzolna
a mai naphoz? Farmer és ing? Póló? Elegánsabb ruhadarab vagy valami laza ruha?
Hosszas tépelődés után egy sötét nadrágot fehér toppal és piros, kockás inget
választottam fehér sportcipővel. Nem kell, hogy kiöltözzek, de ne nézzek már ki
úgy, mint akinek nem telik normális cuccokra. És itt volt a bibi: miben
jelenjek meg az EXO előtt? Úgy vélem a mai felszerelésem ügyesen egyensúlyoz a
kényelmes és munkahelyi öltözet között. Ami persze elég csinos ahhoz, hogy kilenc
fiú előtt jelenjek meg.
- Mondtam már, hogy
jól áll a felkötött haj?
- Nem – néztem rá furán és
akaratlanul is kontyomhoz nyúltam. Tenyeremmel végig simítottam, hogy a kiálló
hajszállak, amik úgy döntöttek, hogy külön életet kezdenek élni, visszasimuljanak
eredeti helyükre.
- Akkor most mondom. Kiemeli a
cuki pofidat – elém toppant és két tenyere közé fogta az arcomat, így nézett
rám gügyögve. – Valakiknek nagyon imponálni akarsz.
- Én? Kiknek? – néztem rá
tettetett tudatlansággal, majd leemeltem kezét az arcomról. – Miért vagy
ennyire bepörögve?
- Óriási hír! – lépett közelebb
izgatottan. Szeme csillogott, a vigyorgást nem tudta abbahagyni. Lehalkította a
hangját, úgy beszélt tovább, mintha titkot mondana el. Valószínűleg így is van.
– Yeon Hee, itt vannak a tagok!
- Hogy mi? – néztem rá
kikerekedett szemekkel. Hirtelen megállt a szívverésem, elfogyott az összes
levegő a tüdőmből és levert a víz. Miért vannak itt? Csak késő délutánra
ígérték a találkozót, akkor mégis mit keresnek itt?! Nem, nem, én erre nem
készültem fel lelkileg!
- Jól hallottad. Kaptak egy külön
próbatermet, ahol gyakorolhatnak. Behívták őket korábban, hogy ismerkedjenek a
környezettel, meg bla bla bla. Nem is lényeges.
- Hogy ne lenne ez lényeges? –
Háborodtam fel, mire Yumi azonnal a szájához emelte a mutatóujját, jelezve,
hogy legyek csendesebb. Körbe néztem: rajtunk kívül alig voltak a folyosón, de
azért halkabban folytattam. – Yumi, felfogod, hogy mi a helyzet? Ráestem az
egyik fiúra, goromba voltam a többivel, nem ismertem meg őket és Suho előtt
sikerült még jobban beégetnem magam! Tudod, hogy mit jelent ez?
- Hogy őrültnek hisznek?
- Bingó! – Csettintettem, de azon
nyomban el is bizonytalanodtam. – Hé!
- Bocs, szívi, de ez van – húzta
fel lazán a vállát Yumi. – Viszont ez egy új nap, új lehetőségek várnak rád,
bizonyíthatod, hogy nem vagy annyira lökött. De! – Emelte fel a kezét megálljt
parancsolva, mikor nyitottam volna ki a számat. – Ráérsz ezen rágódni később
is. Mint mondtam, a fiúk már itt vannak, és véletlenül tudom is, hogy hol.
- Mire akarsz kilyukadni? –
szűkítettem össze a szemem, hisz már tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog
kisülni.
- Legyünk rosszak Yeon Hee! –
ragadta meg hirtelen a kezemet Yumi és könyörögve nézett rám. – Nem vagy rá
kíváncsi, hogy hogy néznek ki élőben? Hogy milyenek a színfalak mögött? Senki
nem tudná meg, de mi legalább tisztában lennénk azzal, hogy mire számítsunk, ha
személyesen előttünk állnak! Gyere, lessük meg őket! – Bökte kicsillogó
szemekkel, mire azonnal kihúztam kezemet az övéből és hátráltam két lépést,
miközben hevesen ráztam a fejem. Engem ebbe nem fog bele keverni! Nézze meg
őket egyedül, nem fogok kockázatot vállalni azzal, ha lebukunk! Nem, nem,
nincs szükségem arra, hogy elkönyveljenek holmi mitugrász kislánynak, épp elég,
hogy Suho annak hisz. Bocsánat, Kim Joon Myun.
- Nem – jelentettem ki határozottan, mire bezsebeltem egy csalódott
nézést Yumitól. – Szó sem lehet róla!
-
Most miért? – kérdezte értetlenül barátnőm.
-
Komolyan gondoltad te ezt? Észnél vagy? – kocogtattam meg a halántékomat,
célozva ezzel, hogy most éppen ő az, aki lehetetlent talált ki. – Hagyjál ki
belőle, nem érdekelnek.
-
Dehogynem érdekelnek! Két percről van szó! – dörzsölte össze a tenyerét
imádkozást imitálva, miközben lebiggyesztette alsó ajkát és így nézett rám. Azt
hiszi, ezzel a nézéssel meg fog hatni? Hát nem!
-
Nincs rá időm. Szia Yumi – intettem felé mosolyogva és megfordultam, hogy a másik
irányba menjek. Alig tettem pár lépést, Yumi hangja megállásra kényszerített.
- Ők
manapság a leghíresebb fiúbanda. Lányok ezrei szerelmesek beléjük, emberek
ölnének azért, hogy találkozhassanak velük. Tudod, hogy milyen szerencsés vagy?
Egyre feljebb mászol a ranglistán, producerek százai irigykednek rád, amiért
már a MAMA gálán is részt vehettél. A lehetőségek az öledbe pottyannak, de nem
élsz velük! Talán bűn, ha az ember lánya szórakozni akar? Fiatalok vagyunk,
Yeon Hee, ennyire jár nekünk! Reggeltől estig húzzuk az igát, csak a munkának
élünk, nem járna ennyi kikapcsolódás? Egy picike öröm? – Yumi hangja
visszhangzott az épületben. Mondandója végén becsuktam a szemem és mérlegeltem
a dolgokat. A francba is! Igaza van! Ennyire jár! Tudni akarom, hogy milyenek,
ha maguk közt vannak! Senki nem fogja megtudni, csak meglessük őket és kész. Kifújtam
a levegőt és a számat beharapva megfordultam. Ahogy szemtől szemben álltam
Yumival, láttam, ahogy győzedelmesen elvigyorodik. A kis szemét! Tudta, hogy bele
fogok menni!
- Csak siessünk – adtam meg magam, mire barátnőm hangosan felnevetett,
majd megragadta a kezem és maga után húzott.
Kedves Selly Dusk!
VálaszTörlésSokat nézelődök az interneten igényes blogok után kutakodva, de sajnos ritkán találok tényleg olyan oldalakra, amiket tényleg szívesen olvasok, vagy jó szívvel mernék mások figyelmébe ajánlani, így kellemes meglepetés volt amikor idetévedtem. :) Tetszik a munkád, csak így tovább!
A gimnáziumomban a szünet előtti utolsó napon tartok egy előadást az internetes önkifejezésről, ennek az előadásnak a honlapján dolgozgatok az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy motivációs és ötletadó céllal kialakítunk a honlapunkon egy szekciót, ahol azok, akik már blogolnak, videóznak, zenélnek, vagy tesznek rajzokat vagy fotókat közzé, írhatnak pár sort arról, hogy mi motiválja őket, mivel is foglalkoznak pontosan, és milyen tapasztalatokat szereztek munkájuk során, ezek mellett a leírások mellett megjelölve természetesen hogy melyik oldal vagy csatorna szerzői. (valódi név vagy egyéb információ a honlapon sehol nem kerül közzétételre, így ettől a munkád nem veszt az anonimitásából)
Ha úgy gondolod, hogy nyitott lennél írni pár sort ezekről a gondolatokról a honlapunkra, úgy a te soraidat is szívesen látjuk. (a honlap még erősen szerkesztés alatt áll, sok tartalom nincs még feltöltve, igyekszem mihamarabb mindent rendbe tenni ahogy időm engedi) Ha úgy gondolod, hogy érdekel a dolog, akkor ide kattintva tudhatsz meg többet a dolog menetéről.
Ha bármi kérdésed merül fel akár ezzel, akár a blogolással, vagy bloggerrel kapcsolatban, úgy fordulj hozzám bizalommal. További sok sikert!
Üdv.: edemmester -az Edemmester Gamer Blog csapata
Szia! :)
TörlésElőször is meglepődtem, amiért ilyen hosszú levelet kaptam tőled :)
Köszönöm kedves, dicsérő szavaidat, ez nagyon jól esett nekem és az is, hogy gondoltál rám, hogy megosszam a honlapon a gondolataimat. :)
Szia!
VálaszTörlésElég rég találtam rá a blogodra, már vagy több hónapja, olyan december eleje felé. Egyből elolvastam az összes fejezetet, és bevallom, kellemeset csalódtam. Csupán amiatt kezdtem neki, mert Xiumin van a fejlécen, ebből arra következtetve, hogy ő lesz a főszereplő fiúnk, mert amúgy a címből ítélve egy sulis drámát képzeltem el. Dehát ez nem az! Ez annál sokkal jobb. Tetszik az írás stílusod, és a történet vezetésed, az hogy nem sietted el a dolgokat, bár azt nagyon sajnálom, hogy majdnem öt hónap után, most kerül fel a következő rész. Kíváncsi vagyok, hogy fognak itt a szálak gubancolódni, majd szétválni, ezért remélem, hogy gyorsan folytatod majd, hisz ahogy nézem, még nagyon az elején vagyunk a történetnek.
Remélem, hogy ez a nagy kimaradás nem a motivációd elvesztése miatt van, ha mégis akkor gondolj rám mint motivációra, hogy én nagyon várom a részeket. :)
Ölel: Mirae
Szia :)
TörlésKöszönöm, hogy ennyire tetszik a történet és az, amit csinálok :) Én nagyon sajnálom azt, hogy ennyit kihagytam, de mindig volt, ami miatt nem ültem le írni (többek között lustaság khm..) Nagyon aranyos vagy, hogy ennyire várod a folytatást, igyekszek nem csalódást okozni az én kis "motivációmnak" :D :3
Még egyszer köszönöm, hogy írtál és el nem tudod képzelni, hogy mennyire örülök neked! :) ^^