HaNi pov~
Undorító.. Magamtól sosem jönnék egy ilyen
helyre. Csak ilyen lecsúszott és elzüllött figurák járnak ilyen helyekre.
Elindult a következő zene, és ezzel együtt a bárban, lányok mozgását figyelve
tomboló férfiak üvöltése is. Förtelmes egy hely. Nekem pedig itt kell
vonaglanom egy négyzetméternyi színpad szerű helyen, elviselve a gusztustalan
férfiak nyálcsorgatását és ízléstelen, bunkó beszólásait. Szép karrier.
Szeretek táncolni, de nem így.. Nem ilyen ruhában, és nem ilyen körülmények
között. Nagyon kétségbeesettnek kell lennie valakinek, hogy ilyen pénzkeresési
módszerhez kelljen folyamodnia. Ez rám nem vonatkozik, én kényszerből vagyok itt.
De ha már úgyis a "színpadon" töltöm az összes szabadidőmet,
körbenézek ebben a koszfészekben (már amennyire a falak, és az emberek tömege
engedi). Nekem jobbra egy másik szoba van, de fogalmam sincs, hogy mi van ott.
Talán valami játékterem, vagy ilyesmi. Velem szemben van egy bárpult, ahonnan a
szeszes italokat veszik ezek az disznók, a baloldal irányába pedig.. Hey!
Várjunk csak.. Az ott a pultnál Chanyeol? A szemem hirtelen tágra nyílt, és úgy
néztem a fiút, aki nem változtatott az arckifejezésén. Ugyanúgy, kissé
perverzen, mégis elismerően mosolygott, és szemrebbenés nélkül emelte a
szájához a poharát, melyben valamiféle ital lehetett. Nem sokáig tartott a
szemkontaktus, mivel a fejemet elrántva néztem a másik irányba. Miért van az,
hogy zavarban vagyok, ha ő néz, miközben ha a többi ember néz, akkor nem? Nem
értem, de muszáj neki ott lennie? Csak nem bírtam ki, és rövid idő után (a
kínos helyzet ellenére is) a tekintetünk újra találkozott, de csak egy
másodpercre, mivel a főnök lépett oda hozzá. Chanyeol kizökkenve nézett rá,
majd pár szót beszéltek, majd Chanyeol a tekintetével rám mutatott, mire a
főnök rám nézett. Vigyorogva szívott bele a büdös szivarjába, majd megveregette
Chanyeol vállát. Váltottak még pár szót, azután a nagyfej továbbállt. Mikor
láttam, hogy elmegy, a fejem újra elkaptam. Nem tudom, mennyi idő telhetett már
el, a bárban nincsen óra, de már jó pár számot végigtáncoltam. Ha a megérzéseim
nem csalnak, kicsivel több, mint két órája lehetek itt. A tekintetem többször
is összefutott annak a bizonyos embernek a tekintetével, míg egyszer csak el
nem tűnt a pult mellől. Én eközben felfedeztem, egy a baloldalon lévő ajtót,
ami előtt egy hatalmas hegyomlás méretű férfi állt. Gondolom, ő lehet a kidobó,
és ha ő a kidobó, akkor az a kijárat. Ezután jött egy nagyon durva szám, minek
hallatára még jobban felugrott a képzeletbeli hangerő mérő értéke. Fütyültek,
és gusztustalan dolgokat kiabáltak fel nekem, és az egyik csávó beledugott egy
papírpénzt a harisnyám szárába, ami konkrétan a combom felső részéig ért.
Annyira hirtelen történt, hogy fel sem fogtam hirtelen. Mire eljutott az
agyamig, hogy mi történt, már a másik oldalról is beledugtak egy-egy papírpénzt
a harisnyám szárába, sőt, még egyet a full miniszoknyám derekába is, pont a
fenekemnél. Na, most telt be a pohár, és azt, aki a kezét nyújtotta felém,
reflexből megrúgtam, de szerencsére nem feltűnően, így úgy tűnt, mintha a tánc
része lett volna. Ekkor éreztem, hogy valaki a karomat megragadva húzott le a
színpadról, míg én háttal álltam. Hirtelen az egyensúlyomat elvesztve estem
neki a személynek, aki egy szót sem szólt, csak nézett rám, majd elkezdett maga
után húzni. Minő meglepő, Chanyeol volt az a személy. Míg a sok, alkoholtól és
cigarettától bűzlő férfi között vitt engem (mint utólag kiderült) a mosdóba,
éreztem, hogy páran pofátlan módon letapiztak. Chanyeol tehát a karomnál fogva
húzott maga után egészen a mosdóig, ahol az ajtót kinyitotta, majd belökött az
ajtón. Pár másodpercig idegesen nézett, majd egyszer csak megszólalt.
- A dolgod
az, hogy táncolj, nem pedig hogy pénzt szedj! - Mondta ingerülten.
- Nem
tehetek róla, hogy betették oda a pénzt.. - Védekeztem, bár tökre nem volt
igaza.
- Nem kell
az álszent duma, még élvezted is, ugye? - Kért számon leszidva.
- Ez nem
igaz! - Háborodtam fel. - Akaratom ellenére vagyok itt! Nem én akartam, hogy
férfiak százainak kelljen táncolnom egy ilyen undorító helyen, és hogy
fogdossanak! - Vágtam a fejéhez mindent, ami akkor a témával kapcsolatos volt.
Felment bennem a pumpa. - Szerinted én választottam magamnak ilyen életet? -
Sírástól fojtogatva próbáltam beszélni. Hirtelen az egyik fülkéből egy férfi
lép ki, nagyon csöndben. Valószínűleg mindent hallott, majd közbe akart szólni,
de Chanyeol finoman szólva kitessékelte az illetőt. - Hát baromira nem, tudod?
És leszarok most már mindent! - Indultam kifelé az ajtón idegesen és bőgve,
mikor egy szempillantás alatt Chanyeol állta el az utamat, és lefogott. Sajnos
nem vagyok olyan erős, ezért nem tudtam semmit sem tenni, csak próbáltam
kiszabadulni Chanyeol karjai közül, miközben sírva kezdtem el ütni a mellkasát,
mígnem egyszer csak elfáradtam, és sírva rogytam össze. Chanyeol nem szólt egy
szót sem, csak felhúzott a földről és magához ölelt.
A
meglepettségtől hirtelen belémfolytotta a sírást. A szívem nagyon vert, és
nagyon remélem, hogy csak az idegességtől.. Pár másodperc után, mikor már csak
szipogtam kissé, Chanyeol eltolt magától, majd megfogta a kezemet, és
megkérdezte.
- Mehetünk?
- Hajolt felém mosolyogva. Én csak bólintottam egyet egy félmosoly
társaságában, mikor ő hirtelen felém nyúlt, és letörölt egy könnycseppet az
arcomról. Istenem, miért történik ez velem? Ha így viselkedik, a végén még..
Nem! Az sosem történhet meg! Hiszen ő is rosszfiú. - Akkor induljunk. -
Mosolygott rám újra, majd kinyitotta az ajtót, és az arckifejezése azonnal,
mintegy varázsütésre megváltozott. A tekintete határozottságot, és keménységet
tükrözött. Maga mellé húzott a sok perverz férfi miatt, majd a lehető
leggyorsabban vezetett be újra a szállásra, azon belül is a szobámba. Éppen ki
akart menni, mikor én megszólítottam.
- Várj. -
Fordult vissza a hangom hallatán. Én egy pillanat alatt kiszedtem a pénzt a
harisnyámból és a szoknyámból, majd összefogtam azt, és úgy nyújtottam oda
neki. - Tessék. Nekem úgy sincs itt rá szükségem. - Csak nézte a pénzt, és
mosolygott egyet, majd a kezemet (amivel a pénzt nyújtottam) a föld irányába
irányította le.
- Tartsd
meg. Még jól jöhet. - Fogta meg a kilincset. - Kivihetlek esetleg inni egy
kicsit. Egy körre.
- Az nagyszerű lenne. - Örültem meg, hogy
felajánlotta. Talán lesz időm arra is, hogy jobban szemügyre vegyem a helyet.
- De csak
zárás után. Addig még van egy óra. - Nézett rá a karórájára. - Ivás után pedig
elviszlek fürdeni. Vagyis elkísérlek. - Javította ki magát gyorsan. - Egy óra
múlva itt leszek.
- Oké.
Köszönöm Chanyeol. - Ütötte meg a fülét az utolsó mondat, mire egy pillanatra
megállt, és egy "szívesen"-nel válaszolt, majd kiment a szobából.
Alig telt el az az egy óra, legalábbis nekem nagyon hosszúnak tűnt a várakozási
idő, de egyszer csak eltelt, és Chanyeol kopogtatott be az ajtómon. Ahogy
megígérte, kivitt a pulthoz, ahol én korábban is láttam őt, és kért két piát a
még mosogató pincértől. Megittunk egy pár italt, és közben Chanyeol elmondta,
hogy mit beszélt a főnökkel, hogy mi a férfi véleménye rólam, és hogy igazán
meg volt velem elégedve. Kicsit sokat ihatunk, Chanyeol kiment a mellékhelyiségbe
(meglátogatni a piszoárt), de előtte megint felhívta a figyelmemet arra, hogy
eszembe se jusson meg szökni. Megígértem neki, ő pedig magamra hagyott.
-
Kisasszony, ne haragudjon.. - Suttogott oda nekem a pincér. - Maga HaNi?
- Igen, én
vagyok. - Mondtam egy kicsit ittas állapotban, de tudtam, hogy hol vagyok, és
mit csinálok. Meglepődtem.
- Egy fiatal
hölgy a kezembe nyomta ezt, hogy adjam át magának. - Nézett körbe, és mikor nem
látott senkit a kezembe nyomott egy táskát. - De ha kérdezik, maga engem nem
ismer. Soha nem is beszéltünk. - Kötötte a lelkemre, hogy ne áruljam el, mire
én bólintottam egyet, és megköszöntem. Istenem! Néztem meg a táska kinézetét.
Ez EunJi táskája. Izgatottan cipzáraztam ki a táskát, és néztem bele. Amit
legelsőnek észre lehetett venni, az egy adag váltó ruha volt. Túrtam bele,
hátha találok még mást is, és az alján találtam egy cetlit. "- Ha ezt
olvasod, tudod, hogy a nyomodra bukkantunk, és minden erőnkkel azon vagyunk,
hogy kiszabadítsunk téged erről az ocsmány helyről! Megtaláljuk a módját, hogy
kihozzunk! Segítünk, ne félj! Tarts ki HaNi!" - Szinte hallottam EunJi
hangját, ahogy felolvastam az ő keze által írt kis üzenetet. Hirtelen
ajtócsapódást hallottam, és mivel nem tudtam gyorsan hova rejteni a cetlit a
mellem közé raktam, a táskát pedig a szék alá tettem. Ennél jobb helyet nem
tudtál volna találni a papírnak HaNi? De nem tehetek róla, nagyon megijedtem.
Chanyeol vissza is ért, majd elbúcsúzott a csapostól (vagy pincértől, mit tudom
én már, ki volt az), majd így szólt hozzám.
- Ideje
menni. Nem szabad tudniuk, hogy itt voltunk, oké? - Éreztem, ahogyan a
szemeivel kérte, hogy ez maradjon köztünk.
- Oké. -
Mondtam, majd lassan benyúltam a szék alá, és a táskát a vállamra vettem, míg
Chanyeolt elfordult. Nem mehettünk túl sokat, mikor Chanyeol észrevette a
táskát, és megkérdezte.
- Az ott mi?
- Nézett gyanakvóan.
- Táska. -
Néztem rá kissé idegesen. - Csak váltó ruha van benne. - Előztem meg a
válaszommal a következő kérdését.
- Hadd
nézzem. - Kérte el, mire én odaadtam. - Honnan van? - Tette fel a kérdést,
amitől a legjobban féltem.
- A főnököd
egyik embere adta. - Vágtam rá az első választ, ami eszembe jutott.
- Akkor
irány a fürdő. - Elmentünk a fürdőig, ahol minden a szokásos menetrend szerint
haladt. Én megfürödtem, míg Chanyeol odakint várt. Belebújtam a ruhákba, amit
EunJi hozott, és olyan jó érzés öntött el. Végre valami, ami az én méretem.
Kényelmes, és nincs kint belőle se a seggem, se a mellem. Egyszerűen tökéletes.
Kiléptem a fürdőből, majd újra a szobámban kötöttem ki. Az alkohol, és a
fárasztó nap hatására hamar elaludtam, bár zavart pár aznap történt esemény..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése