A Fekete Rózsa átka - 3. rész

HaNi szemszöge

Hol a francban vagyok? Ébredtem fel, de nem láttam semmit a szememre kötözött kendő miatt. A kezeim hátra voltak kötözve, a lábaim is szorosan össze vannak kötve, és a számra is kötve van egy kendő. Mivel nem látok, nem tudok megmozdulni és beszélni sem tudok, csak a hallásomra hagyatkozhatom. Zúgó hangot hallok, és mintha sebváltó kattogna. Azt hiszem egy autó hátsó ülésén fekszem. Hová visznek? Miért raboltak el? És mit fognak velem csinálni? Mit tegyek? Nagyon félek.. Tettem fel magamnak még kétségbeesettebben a kérdéseket, mikor a mocorgásom hangjára a vezetőt hallottam, aki egyben az elrablóm is volt. - Nyugi szivi, mindjárt megérkezünk. - Hallottam DaeHo elégedett hangját, mire félelmemben rögtön megfagytam. Nem hiszem el, hogy ez történik velem.. Miért? Mégis mit tettem? Hirtelen éreztem, hogy az autó lassít, majd megáll. - Megérkeztünk. - Hallottam, ahogyan kihúzta a kulcsot az autóból. Hirtelen a kezét éreztem az arcomon, mire amennyire csak tudtam, próbáltam ellenállni, és elhúzódni, mire ő csak nevetett. Ajtócsapódást hallottam, majd kinyílt egy másik, a lábam felőli ajtó. Ijedten érzékeltem, hogy hozzámér, és kivesz az autóból. Próbáltam kiabálni, de nem ment. Túlságosan eltompította a hangom a kendő. Nem hiszem el, hogy tehetetlenül fekszem egy idegen karjaiban, aki ki tudja, hogy hová visz engem. Kérlek Istenem, add, hogy ez csak egy rossz álom legyen! Nyikorog az ajtó, majd egy meleg helyiségbe lépünk be, ahol sok férfihangot hallok hirtelen megszűnni.

- Kishaver, mit hoztál..

- Vagy inkább kit? - Nevettek

- Mutasd.. - Hallottam, amint errefelé lépked.

- Nyugalom.. Majd meglátod az este. - Szólt oda DaeHo.

- De akkor ugye nem ez a kis iskolás szoknyácska lesz rajta? - Fogta meg a szoknyámat, mire elkezdtem mocorogni és nyöszörögni. Nem akarom, hogy hozzám érjenek!

- Ne aggódj.. - Mondta komolyan. - Adok neki valami kis csini ruhácskát. - Mondta perverz hangnemben, majd ledobott egy viszonylag puha helyre. Úristen! Én nem.. Nem akarom.. Ezek el akarnak engem adni prostituáltnak? Levette a szememről és a szám elől a kendőt, majd eloldozott. Még nagyobb félelem fogott el, mikor megláttam a sok férfit, akik ebben a bizniszben benne vannak. Remegtem. - Ez meg ki? - Nézett a tömegbe DaeHo.

 - A legújabb tag. - Jött a válasz. - Chanyeol.

 - Nagyszerű.. - Hallatott cinikus hangnemet. - Akkor innentől kezdve átveszed. Te még semmit sem csináltál, enyém volt a munka neheze. - Ragadta meg a karomat, majd odalökött az éppen felém sétáló, fekete ruhás, barna hajú srácnak, aki nem szólt egy szót sem, csak megfogta a karomat és húzott maga után. Egy folyosón keresztül vezetett az út, amin végigmentünk, Jobbra és balra is szobák. Remélem ez nem igaz, és ez csak egy rossz álom. A fiú végig szótlan volt, betolt egy fürdőszoba kinézetű helyre, és csak annyit mondott. - Tíz perced van. - Majd rám csukta az ajtót. Nem tudom, hogy miért, de ösztönösen elkezdtem levenni a ruháimat, majd a zuhany alá álltam. Gyorsan megmosakodtam. Még éppen annyi időm maradt, hogy magamra tudjam csavarni az mosdókagyló szélén heverő fehér törölközőt, mikor kopogás zavart meg.

- Remélem készen vagy. - Nyitott be, a kezében egy adag rózsaszín, habos-babos ruhával, amit a kezembe is nyomott. - A kis törpe azt mondta, ezt vedd fel. - Célzott DaeHora. - Lehetőleg siess. - Hagyott újra magamra. Ez meg mi? Én ezeket biztos, hogy nem fogom felvenni.. Körbe néztem menekülő útvonalat keresgélve, és megpillantottam a mosdókagyló felett egy kis ablakot. El fogok szökni! Gyorsan visszatettem a saját ruháimat, miközben a barbinak való ruhákat ledobtam a földre, és a kis nyílás felé siettem. Felmásztam a mosdókagylóra, majd megpróbáltam kinyitni az ablakot. Be volt ragadva, ezért csak rángattam. Hirtelen kinyílt, egy hatalmas nyikkanást hallatva maga után, amit szerencsétlenségemre nem csak én egyedül hallottam.

 - Hey! - Rontott be egy szó nélkül Chanyeol. Én addigra már az ablakban voltam, és megpróbáltam kijutni a szabadba. Majdnem kint voltam, mikor Chanyeol a lábam után kapott, és mivel nem tudott elkapni, jobb lábamról lekapta a cipőmet. Egy erdőszerű helyen lehettem, mivel mindenhol csak fákat láttam, de sötét volt, nem tudtam pontosan tájékozódni. Elkezdtem rohanni, minél messzebb az épülettől, mikor hallottam, hogy valaki utánam szalad. Egy bokor felé vettem az irányt, de elestem. Egy hatalmas szúró érzést éreztem a lábamban, de nem adhattam fel, ezért felálltam, és a pár méterre lévő bokor mögé siettem, amennyire sánta lábbal lehetett. Lapultam, próbáltam halkan kapkodni a levegőt, hogy ne hallja meg a követőm. A zaj egy kis idő múlva elhalkult, aztán megszűnt. Viszonylag nyugodtan, de még mindig hevesen dobogó szívvel nyúltam a fájós, jobb lábam irányába a bal kezemmel. Megfogtam, mire nagyot szisszentem fel a fájdalomtól. Ijedtemben a számra tettem a jobb kezemet, arra pedig a balt, mikor észrevettem.. Úristen! Kétségbeesetten láttam, amint a hold fénye megcsillant a vértől vörös kezeimet.

Most mi a francot csináljak? Eléggé durván vérzik a lábam, de nem maradhatok itt. Muszáj lesz tovább mennem. Éppen fel akartam állni, mikor újra zajt hallottam egy pillanatra. A szívemet újra a torkomban éreztem dobogni. Óvatosan körbenéztem, de semmi. Biztosan az éjszakai állatok mocorognak. Fújtam ki az eddig bent tartott mély levegőmet. Megfordultam, hogy felálljak, de hirtelen egy fekete alakot láttam meg mögöttem állni. Mivel ülő helyzetben voltam, a szabadságomat féltve elkezdtem hátra felé mászni, minél gyorsabban. Kérlek Istenem, mondd, hogy csak képzelem, és nem találtak rám! Csak lépkedett felém egyre közelebb és közelebb, majd megragadta a karomat. A szívem majd kiszakadt a helyéről a félelemtől, és ezt egy kisebb, a félelem hatására hirtelenjében jött sikítással is megerősítettem. - Csönd legyen. - Fogta be a számat. - Szerencséd, hogy én találtalak meg. - Rántott fel a földről a karomnál fogva. - Gyerünk! - Húzott volna maga után, de nem tudtam rálépni a jobb lábamra, így fájdalmas hanghatások közepette összerogytam. Chanyeol leguggolt, megfogta a bokámat, erre én egy kisebb "Auh"-t hallattam, és elrántottam a lábamat. Felállt és hirtelen kikapcsolta az övét, majd kihúzta azt a nadrágjából, és a vérző seb felett elszorította a bokámat. Nagyon fájt, alig bírtam magamban tartani.

- A bárig kibírja. - Motyogott magában, ezután pedig immáron nem olyan durván, de újra felhúzott a földről, majd a hátára vett. - Kapaszkodj. - Beszélt szűkszavúan, mire a nyakát átkarolva próbáltam utolsó erőmmel kapaszkodni, hogy le ne essek. Furcsa érzéseim vannak, és most nem tudom, hogy mi van.. Egyszerre van fájdalmam és szenvedek, még mindig rettenetesen félek, de hálás is vagyok. Bár lehet, hogy nem kellene, hiszen éppen most visz visszafelé arra a rettenetes helyre, ahol ki tudja, mit fognak csinálni velem. De nincs más választásom. Nincsen se erőm, se energiám ahhoz, hogy valahogyan kijátsszam őt, és elmeneküljek. Tehetetlen vagyok, és ez rettenetes..

- Él még.. Egyelőre.. - Nyitottam ki a szememet, mikor egy halk hangot hallottam beszűrődni a szobába, ahol ébredtem. - Mit csináljak az új csaj telefonjával DaeHo? - Kérdezte egy hang.

- HaNiéra gondolsz..? Add ide. - Úristen, valaki engem keres? Lehet, hogy EunJi az? Meg kell tudnom! Ültem fel az ágyon, és amilyen gyorsan ment, felálltam, hogy az ajtó felé vegyem az irányt. Elkezdtem az ajtó felé sántikálni, mikor hirtelen az ajtó kinyílt. Chanyeol lépett be rajta.

- Te meg mit csinálsz..? - Vont kérdőre kissé ingerülten. - Ülj vissza. - Mutatott az ágyra. - Lábad? - lépett közelebb.

- Miért hoztál vissza..? - Kérdeztem, de nem válaszolt a kérdésemre.

- Az orvos perceken belül itt lesz. - Tért ki a válaszadás elől, majd kiment az ajtón és bezárta azt, csak azt nem értem, minek. Ilyen lábbal úgysem tudnék menni sehova sem.

- Nekem már elegem van ebből a csajból! Foglalkozz vele te, nekem erre nincsen időm. - Mondta egy érdes hang felcsattanva. - Most megmutathatod. Ez az első és egyben a próba feladatod. - A hangjából enyhe ingerültséget véltem felfedezni. - Kezdheted azzal, hogy beviszed hozzá az orvost. - Szakadt meg a hang, majd újra a kulcsot hallottam motoszkálni a zárban. Megint csak Chanyeol lépett be, de most egy fehér köpenyes férfi társaságában. Az idős férfi levette a lábamról a kötést (amiről mellesleg nem tudom, hogy hogyan került oda), majd megvizsgálta a lábamat. Kaptam egy érzéstelenítőt, mivel, mint kiderült egy pengeszerű, éles fém elég mélyen és csúnyán belevágott a lábamba, és bele is tört egy kisebb darabka. Az orvos kivette az oda nem illő idegen anyagot, majd elhagyta a szobát. - Egy ideig nem táncolhat. - Hallottam újra az orvos hangját odakintről. - Egy hét múlva újra megnézem. - Táncolni? Akkor.. Nem emberkereskedésről van szó? Várjunk csak.. Chanyeol azt mondta az éjjel, hogy.. Hogy is? Jah igen. "A bárig kibírja." Ezek szerint azért raboltak el, hogy egy bárban legyek táncos? Ez megmagyarázná azt a rózsaszín rongyot, amit Chanyeol rám akart adni. Apropó Chanyeol. Elég fáradtnak látszik, ahogyan ott ücsörög a széken. Biztos nem aludt. Bár mondjuk nem is csodálom, hogy elfáradt. Mire visszahozott.. Na meg ki tudja, miket csinált, míg én nem voltam ébren. Pihennie kellene.. Miket beszélek? Én nem.. Nem aggódhatom érte! Hiszen.. Visszahozott erre a helyre, és benne van ebben a kicsit sem emberséges és legális bizniszben! Azért ott még nem tartunk, hogy megsajnáljam. Túl sok dolog szól ellene..