(Music challenge: Jesse&Joy - Espacio Sideral)
- Áh, micsoda
gyönyörű nap a mai! Érzem, hogy ez az én napom lesz! – Nagyot nyújtóztam
vékonyka lábaimmal, megmozgattam apró testemet, mert odabent elég kényelmetlen
volt már, alig fértem el.
Nagyon vártam
már ezt a napot, mert végre végre végre önmagam lehetek! Persze, korábban is én
voltam én, ezt nem is vitatom, de születésemtől kezdve átalakulásomra vártam.
Szerintem társaim közül én voltam a legtürelmetlenebb, ők csak nyugodtan
eszegették a leveleket, lustán csámcsogtak egésznap és vidáman másztak ágról
ágra, míg én szüntelen testemet nézegettem a tükörtiszta vízcseppen a
varázslatra várva. Kicsit már untam, hogy a rét többi lakója csúf viccet űz
velünk, a nagyok pedig hiába intettek türelemre, nem tudtam elrejteni
duzzogásomat. Minden egyes nap megkérdeztem, hogy mikor fog eljönni az idő,
mikor én is olyan gyönyörű leszek, mint a többiek, de úgy éreztem, hogy sosem
fog eljönni. Jaj, milyen izgatott voltam, mikor zsigereimben megéreztem azt az
ősi, természeti késztetést, hogy álomra hajtsam a fejem a biztonságos, meleg
kis zugban! Szerintem hernyó nem volt még olyan derűs, mint én, és fogadni
mernék, hogy még álmomban is mosolyogtam. Igen, gyerekként még csúf kis zöld
teremtés voltam, puha testtel, több apró bolyhos lábbal és lomha mozgással, de
lám! Most a ronda hernyócskából gyönyörű szép pillangó lettem hatalmas selymes
szárnyakkal! Apropó, szárnyakról jut eszembe, még csak meg sem néztem
átváltozásom pompás eredményét.
Nagyot
nyújtózkodva próbáltam hátra pislogni, jobbról is, balról is megnéztem
szárnyaimat. A boldogságtól eddig feltekert végű csápjaim kiegyenesedtek, lábam
közé fogtam arcomat, és körbe-körbe forogtam. Fodros végű szárnyaim türkizkéken
ragyogtak, végei sötétbarnába futottak, mintha csak megmártóztam volna egy üveg
festékben. Ráeső napsugárban pedig csak úgy ragyogtak, mintha ezernyi
drágakövet viselnék. Megérte várni, gyönyörű lepke vagyok!
- Jó reggelt
szomszéd! – Álmosan kecmergett elő bábjából régi pajtásom álomszürke, fehér
pettyes szárnyaival. Boldogságtól majd’ kicsattanva felé intettem.
- Ugye milyen
gyönyörű napunk van?
- Nagyon
szép, bár kicsit még aludtam volna.
- Jaj, te
mindig csak aludnál – legyintettem álomittas barátomra, és a Nap felé
fordultam. Becsukott szemmel élveztem a jóleső meleg cirógatást, úgy éreztem,
mintha ezernyi kéz simogatna. Apró szellőfuvallat ölelt körbe, éppen csak megborzolta
szárnyaim és már rohant is tovább. Körülöttem társaim egymást üdvözölték rég
nem látott barátként, bókok hada hangzott fel. Rájuk sandítva elmondhatom, hogy
egyikünk sem hasonlít régi önmagára, de azért magamban megjegyezhetem: csak én
vagyok a legszebb mindközül. Hihi, na, igen, hittétek volna? Én igen.
- Milyen szép
vagy! – hajolt közelebb még mindig kicsit kótyagosan barna szárnyú szomszédom.
Rácsodálkozásától büszkén kihúztam magam.
- Nos, igen,
valóban. Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.
- Áh, eszem
ágában sincs.
- Ez egy
valóban gyönyörű nap. Megyek, kipróbálom az új szárnyaimat, jössz velem?
- Nekem még
kicsit zsibbad, majd talán később. Köszönök addig is a többieknek.
- Ahogy
gondolod. Szia! – És már el is totyogott mellettem, szárnyait maga után húzta,
mintha egy krumplis zsákot cipelne a hátán.
Na, akkor
hogy is kell ezt csinálni? Az ág végére lépkedtem, kissé berogyasztottam,
karjaimat, szárnyaimat kitártam, becsuktam a szemem és…
Semmi.
Miért nem
történt semmi? Egyik szememet kinyitva kémleltem körbe, és valóban. Nem
repültem. Na, akkor még egyszer.
Rogyaszt,
szárny kitár, szem becsuk és koncentrál, nagyon erősen koncentrál, és még
mindig koncentrál… Nemsokára megéreztem, hogy szárnyaim lomhán megmozdulnak,
majd egyre gyorsabban verdesnek, lábaim elhagyják a faágat. Hurrá, sikerült!
Látjátok? Repülök! Huhú!
Ez sokkal
jobb, mint ahogy elképzeltem, ahogy szállok a szélben, alattam az egész mező,
úgy érzem enyém a világ. Hangosan kacagva repültem egyre magasabbra, majd onnan
nyílegyenesen a fűszálak közé. Megsimogattam a bársonyos szálakat, sűrű
rejtekükben bóklásztam egy kicsit, majd mielőtt újból felkapaszkodtam volna a
szél hátára, csintalan csomót kötöttem egy zöldellő fűszál szárára. Spirál
alakban ismét felszálltam és neki indultam megnézni otthonom egy másik
nézőpontból.
A rét
káprázatosan szép volt, fentről nézve olybá tűnt, mint egy végeláthatatlan zöld
tenger, hajladozó szárai között szivárvány fodor emelkedett ki: napsárga
kankalin, bóbitás sötétrózsaszín sadler imola, tompalila baracklevelű
harangvirág, fehérbe hajló tövises iglice, púderrózsaszín kakukkszegfű, citromsárga
kamilla a fehér szirmaival, a gyermekláncfű ikrek egyik fele még élénksárgán
vihog, míg a másik már fehérre daueroltatta haját, a vérvörös pipacs még nem
bontott virágot, a cickafark felhőszínű szirmai szinte úsztak a zöld tetején.
Leszálltam
egy éppen kinyíló virágra, és megízleltem mézédes nektárját. Számat törölgetve
röppentem egy másik növényre, majd át még egyre és még egyre, felhőtlen
jókedvvel ugráltam virágszálról virágszálra.
- Sziasztok!
Meg sem ismertek? Én vagyok, az apró kis hernyó. Nem is tudtok mit mondani,
igaz? Nem is kell, elégedjetek meg látványommal – kacagtam ki a bámészkodó
szomszédokat, nyelvet nyújtva szálltam tova.
Csendben
csordogáló patakocskához érkeztem, pöttöm kavicsra telepedtem le, lábamat a
vízbe lógatva kortyoltam nagyokat a selymes ízű vízből és elégedetten dőltem
hátra. Szüntelen mosollyal vesztem el a táj festői szépségében, hallgattam
minden apró kis neszt, még a sznob méheknek is integettem, mikor elhaladtak
mellettem – persze, visszaköszönni egyik sem tudott.
Bódító érzés
vett uralma alá, éreztem, egyre laposabbakat pislogok, sok volt egyszerre ennyi
repülés, de nem is kell sietnem, egy egész élet áll még a rendelkezésemre és
olyan helyekre is eljuthatok, ahova eddig csak gondolatban szálltam.
Kényelmesen
elhelyezkedtem egy levél oltalmazó hűs árnyékában, és boldogan álomra hajtottam
fejem.
Szia^^
VálaszTörlésEz annyira szép volt! Mindig is tesztettek a pillangók a maguk gyönyörével, és mindvégig olyan kellemes volt olvasni^^
Nagyon tetszett az elején, az a türelmetlenség, jól átjött, hogy mennyire is várja már, hogy ő is olyan szép legyen, mint a nagyok.
Aranyos volt, ahogy a kicsi pillangó magabiztosan megy, és monogatja, hogy ő a legszebb, tetszett, hogy ilyen karakternek írtad meg :D Illetve az első repülése is nagyon édesre sikeredett.
Azzal a mezővel olyan kellemes képet láttatál, várom már, hogy nyáron minden ilyen színes legyen^^
Pár dolog feltűnt:
'lustán csámcsogtak egésznap és vidáman másztak ágról ágra'
'Spirál alakban ismét felszálltam és neki indultam'
'kortyoltam nagyokat a selymes ízű vízből és elégedetten dőltem hátra'
'egy egész élet áll még a rendelkezésemre és olyan helyekre is eljuthatok,' - és elé kell vessző az összes helyen
'köre-körbe' - elszökött egy b
illetve mindig mikor említed a társait, szerintem szóismétlés volt a 'szomszéd'
(aztán aki jobban ért ezekhez javítson, mert lehet hülyeséget mondok xD)
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett :) Próbáltam valami vidámabbat is írni, remélem összejött :D
Jaj, ezek a vesszők! Úgy érzem, hogy lassan kezdek ráérezni a dologra, de nekem olyan zsúfoltnak tűnik a mondat azzal a sok vesszővel az és előtt....
Igen, mikor megint újra olvastam, már nekem is feltűnt pár gépelési hiba, de lehet találok még benne, mert már azt olvasom, amit szeretnék látni :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Sziaa!
VálaszTörlésNagyon ötletes volt, hogy eg ypillangó szemszögéből írtál történetet, meg nagyon aranyos volt, ahogyna a gondolatait kifejezted, igazi kalandvágyó kis gyermekies lepke volt a szereplőnk.
Hát fúj, én mennyire utálom a hernyőkat, kukacokat meg minden ilyen izét, de aranyos volt, ahogy leírtad, melyikük mit csinál a leveleken, meg ahogy beszélgetnek egymással, olyan meseszerű volt, szerintem ez egy kis mesekönyvben vagy tankönyvben simán megállná a helyét. :D
Meg olyan vagány stílusa volt a lepkénknek, megadta az alaphangulatát a novellának. :D
Az tetszett a legjobban, amikor az új szárnyát csodálta, és az első repülésével bejárta a szép rétet, hogy más nézőpontból szemlélje, ahogy szállt virágról virágra, olyan békés és festői volt az egész, tetszett. ^^
Pár apró hiba:
"egésznap" - külön van
meg még néhány és előtti vesszőhiányra is felfigyeltem,de a nagyját Panna már kiemelte:
"megborzolta szárnyaim és már rohant"
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésAnnyira elgondolkoztatott, mikor azt írtátok, hogy írjunk fluffot, hogy végül nem tettem tönkre senki lelkivilágát XD Amúgy az eredeti ötletben nem pillangó szerepelt, hanem hús-vér ember, de őszintén....nem tudom, hogy jött a pillangó :D
Jaj, én se rajongok a bogarakért, rovarokért, mindenféle csúszómászóért... de olyan különleges, mikor átváltoznak pillangóvá. Hát mégis hogyan lehetséges?! Elképesztő átalakulás. Ezért is szeretem, mikor párhuzamot vonnak az emberrel.
Az én szemem előtt olyan édes az a jelenet, mikor körbe-körbe totyog :D Remélem ti is látjátok azt :D
A hibákat amiket írtatok, majd kijavítom, csak jussak el odáig xd
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésHát ez egy tök jó ötlet volt, meg olyan aranyos volt ez a kis lepke benne, olyan gyermekfejjel gondolkozott, soha bele se gondoltam, hogy egyáltalán milyen személyisége lehet egy pillangonak, erre lehet hogy pont ilyen, pláne ha szép is XD
Nekem az volt a kedvenc részem, amikor elkezdett repkedni, és megcsodalta a virágokat, azt nagyon szépen írtad le.
Ja, én elképzeltem azt a totyogast, amúgy itt egyből a táncoló talpakbol Topi jutott eszembe, neki is hasonló személyisége is volt, mint a te lepkécskédnek.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett! Most nálunk nagyon szépen süt nap, és ilyenkor olyan jól esik visszaolvasnom ezt a kis tavaszi történetet, bár amikor írtam, egész nap esett és be volt borulva...
Én is valahogy úgy képzeltem el, mint Topit! Most hogy mondod, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem azt a mesét :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia~~ ^^
VálaszTörlésUuuuuhh, nekem ez nagyon tetszett! Nagyon szeretem a pillangókat, gyönyörű teremtések. Ah, olyan jó volt olvasni róluk *-*
Kicsit olyan gyerekes személyisége volt, de nagyon kis aranyos volt, ahogy hencegett a többi hernyó előtt, na látjátok, nekem már vannak szép szárnyaim ti meg még mindig ilyen kis csúnyácskák vagytok. Ah, imdátam. ;;
Amikor elsőre nem sikerült repülnie, akkor azért volt egy olyanom, hogy nenenene, légyszi engedd, hogy tudjon repülni, és akkor végül csak-csak elszárnyalt ><
Elképesztő aranyos volt, nekem nagyon tetszett az egész! ^^
Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ;;
Szia!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik, jól esett még írni is :D Eredetileg nem volt ilyen beképzelt, de végül átváltozott ilyenné :D Örülök, hogy lelkesedés és a boldogság is átment.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!^^
VálaszTörlésAzta, ez egy nagyon kreatív ötlet volt! Egy pillangó szemszögéből írni, hát nekem nagyon tetszett, tökre megfogtál vele, olyan különleges volt.
A személyisége is annyira tetszett, ahogy várta hogy felnőjön, és olyan kis lelkes volt és jókedvű végig, tetszettek a gondolatai.
Megint annyira szépek voltak a leírásaid, nekem nagyon jó érzés volt olvasni, olyan kellemes érzés volt az egész. Nekem is a legjobban az tetszett, mikor repülés közben nézte a tájat, az a rész tényleg gyönyörűre sikerült. Meg azon a méhecskés mondaton fel is nevettem, hát mi az hogy nem köszönnek vissza egy ilyen lelkes pillangónak xd
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésOlyan nehezen tudtam kiválasztani, hogy milyen színű pillangót fogok életre kelteni, mert annyi gyönyörű szín van, na meg akartam egy különlegesebb lepkét is kreálni. Nagyon örülök, hogy tetszett és hogy a leírások is jók lettek :D Tiszta mezei virág-szakértő lettem a végére :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia^^
VálaszTörlésAhhoz képest, hogy úgy tartottál a fluff írástól, szerintem igazán aranyosra sikeredett (főleg annak függvényében, amilyen műfajban szoktál leginkább írniXDD)
Tetszett az ötlet, és a pillangó személyisége, viselkedése.
Én amúgy hernyó formában is szeretem őket. Kiskoromban összefogdostam az összes létező gilisztát, kukacot, hernyót, amíg egy-két fiú sírva rohant előlem az óvodába miattukXDDD
Amúgy az a várakozás, ahogy a hernyó pillangó szeretett volna lenni, arra emlékeztetett, amikor gyerekként annyira vágytunk arra, hogy végre felnőttek legyünk.
Az álmos lepke is tetszett. Biztos vagyok benne, hogy náluk is ugyanúgy többféle stílusú, karakterű lepke fordul meg, ahogyan az emberek közt is. De az abszolút kedvencem akkor is a főszereplőnk volt. Imádtam, ahogy magát látta a legszebbnekXDD Fő az önbizalom! Ha ember lenne, egy dögös, vagány lánynak képzelném el.
Nagyon tetszett a repülős jelenet, és ahogy a tájat leírtad. „a gyermekláncfű ikrek egyik fele még élénksárgán vihog, míg a másik már fehérre daueroltatta haját”, jesszusom, hogy tudsz ilyeneket kitalálni? Annyira nem mindennapi megfogalmazás, és annyira király!
És hogy ezek a méhek milyen szemtelenek! Nem elég, hogy egy óvatlan pillanatban megcsíphetik az ember lányát, még köszönni sem képesek. Ez felháborító!XDD
Szóval én nagyon élveztem, köszönöm az élményt^^
Szia!
TörlésAzért, mert az én fejemben a fluff arról szól, hogy van két ember, akik nyálasan fülig szerelmesek. És mivel jelenleg nem vagyok ilyen állapotban, nem tudnék olyat írni XD De rájöttem, hogy fluff nem csak a szerelemről szólhat, hanem a lényeg az öröm, boldogság. Na, és akkor már tudtam mit akarok :D
Nagyon élvezetes volt olvasni hogyan vetítetted át a történetet az emberekre - mert igaz, hogy én szó szerint egy pillangó első repüléséről írtam, de ahogy belegondolok, tényleg jelenthet mást is. Jaj, úgy imádom olvasni a gondolataitokat!
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy olvastad!
UWU HÁT EZ AZ EGÉSZ EGY NAGY UWU
VálaszTörlésImádtam a pillangó nárcisztikus személyiségét lol Meg a szavajárását, annyira bohókás volt meg gyermekies de mégis ártatlan vagy nem is tudom. Tisztára gyermek mese feelingem volt végig. Lehet azért is, mert a pöttöm panna jutott eszembe még az elején xD
Annyira jól leírtad a türelmetlenéséget, meg ahogy büszke volt magára, meg hát hogy ofc ő a legszebb, hát kimás :D Pláne, amikor még ott dicsekedett a többieknek, és amikor le sznobozta a méheket, hát kész xD Tényleg, annyira jó stílust használtál a gondolataihoz, csak még élvezhetőbbé tették az egészet, nagyon feldobta a novellát. Jót szórakoztam rajta nagyon.
Köszönöm szépen, hogy ezt megírtad, mert tényleg elrugaszkodtál attól, amit tőled már megszoktunk, de ezt is annyira jól hoztad. Hát na, aki tud az tud!
Szia!
TörlésJaj, de jó azt olvasni, hogy mennyire tetszett neked is! Régebben több ilyen hangvételű történetet írtam vagy karaktert keltettem életre, viszont ez abba maradt, így egy kicsit féltem, hogy biztos átmegy-e a személyisége, de örülök, hogy sikerült!
Én köszönöm, hogy olvastad, én nagyon élveztem az írását!
Szia! Hú, ez egészen olyan volt, mint egy esti mese, imádtam!
VálaszTörlésSzeretnék elnézést kérni, hogy ennyit késtem, nem is mentegetőzöm, már nincsen minek >~< De örülök, hogy ideértem, főleg, hogy annyira passzolt a mostani hangulatomhoz. Nyitott ablaknál ülve olvastam végig, a fakopáncs itt kopogtatta a fát mellettem, tök olyan érzés volt, mintha az egész körülöttem játszódna! :D Imádtam, hogy milyen kis magabiztos pillangó lett a hernyócskából, igazán kölcsön adhatna egy kis önbizalmat, haha :D Olyan kis gyermeki naívsága volt, nagyon cuki :D
Köszönöm szépen, hogy olvashattam és mégegyszer ezer meg ezer bocsánat a végtelen késésért! ;--;
Szia!
TörlésÖrülök, hogy nem felejtetted el, és elolvastad. :) Annak is örülök, hogy tetszett, és így, ahogy leírtad, milyen körülmények között olvastad, biztos, hogy még nagyobb élmény volt :) Bár évszak szempontjából tavaszra terveztem, de szerintem így nyár környékén is megállja a helyét.
Köszönöm, hogy olvastad!