(Music challenge: NCT 127- Limitless)
Idegesen
ütöttem le a billentyűket, a gombok erős csattanással vitték be az információt
a számítógépbe. Félő volt, hogy az erős ütésektől szétesik a klaviatúra, de nem
törődtem vele – majd veszek egy másikat, ha nem bírja a strapát.
A szoba, ahol
ültem a gép előtt, teljes sötétségbe burkolózott, csak a monitor kékes fénye
világította meg, előtte ülő alakom rémisztően torz árnyékot vetített a falra. A
számítógép halk zúgása kísérte a monoton kopogást, melyet egy-egy pillanatra
felváltott az egér tikkelése és lábam izgatott dobogása.
Görnyedten
ültem a monitor előtt, lúdnyakammal a képernyő felé nyújtóztam, hogy minél
jobban láthassam az ott megjelenő információkat, szemüvegem lencséje
visszatükrözte a keresett oldalakat; hajam fésületlenül hullott az arcomba, ami
inkább hasonlított egy vak veréb áramsúlytotta fészkéhez, mint egy normális
ember hajzatához. Pulóverem kinyúlt ujját morzsolgattam csontos ujjaim között
várakozás közben, a régen feszes anyag mára teljesen elvesztette rugalmasságát.
Másik kezemmel ismeretlen ritmust doboltam az egér oldalán, alsó ajkamat véresre
harapdáltam. Szemem csak úgy cikázott az adattengeren.
Meg kell találnom.
Az interneten
rengeteg minden, szinte minden
megtalálható, csak jó helyen kell keresgélni. A felhasználók többsége csak
felületesen használja a világhálót, mégpedig azért, mert nem értenek hozzá. Az
csak a jéghegy csúcsa. Hozzáértő kezek az internet sötét, mély bugyraiba is le tudnak
ásni; olyan információk érhetők el, amiket egy átlagos polgárnak nem is szabadna
tudnia. Nincs olyan, hogy száz százalékos biztonság, mindig van egy aprócska,
leheletnyi rés, amin úgy át lehet jutni, ahogy a baktériumok átbújnak az ember védekező
rétegén.
Aki keres,
talál. És én legtöbbször mindig megtalálom, amit keresek. Nem okoz problémát
feltörni adatbázisokat, információkat lekérni vagy esetleg pénzt leemelni egyes
bankszámlákról. Tudom, hogy illegális, amit művelek, de ehhez legalább értek.
Az egér
görgetőjét szélsebesen forgattam, az oldalak átláthatatlan sebességgel
pörögtek. Túl régóta foglalkozok a megtalálásával, már rég meg kellene, hogy
legyen. Ez módfelett bosszantó.
Keresésem
tárgya egyetlen egy személyre korlátozódik. Ő a fény sötét és kilátástalan
életemben, az egyetlen biztos pont folyton változó személyemben, a reménysugár,
ami röpke pár órára felhőtlen gyermekmosolyt varázsol felhőszürke arcomra. Ő más, mint a többi ember. Ő nem önző, nem
irigy, nem kapzsi. Megnyitja szívét a világnak, és bőkezűen adogatja lelke
napsárga tisztaságát, nem félve attól, hogy egyszer elfogynak tartalékai. Képes
meglátni a jót a rosszban, a legsötétebb éjszakában a tiszta csillagsugarat; virágzó
illatokat hoz magával, valami egészen élőt… Édeset. Selymeset. Életembe
üdeséget, színt hoz, egy kis csücsköt az égből, és fűszál hegyét. Szeretem,
mikor magával hozza a sugarat, ragyogót, és cseresznyét. Illatosat.
Én nem ilyen
vagyok. Bennem minden szürke és nehéz. A levegő fáj a tüdőmben és a szemhéjam
nem enged látni. Belül minden háborog. De ha Ő megjön, akkor varázslatba kezd
és már nem fázom. Körbetáncol és világot varázsol körém. Olyankor ad egy kis
erőt. Erőt, hogy várjak. Hogy várjam őt, aki a homályba fénysugarat csempész.
Azt akarom, hogy meséljen szélnyelven, mondjon valótlant vagy valót. Mutasson
régit vagy olyat, mi lehet, hogy még jövő se lesz soha. Csak… adjon valamit. Ha
mellettem van, átváltozik minden, a körülöttem lévő rideg hallgatagság eloszlik
és egy röpke kis időcskére valami hihetetlen nyugalom telepszik rám. Olyankor
minden békés. Ez nekem... egy olyan kapaszkodófélévé vált. Mint ahogy a
gyermekek játszanak képzeletbeli barátjukkal, ahogy ők öntik ki a szívüket
láthatatlan pajtásuknak, úgy lett nekem némaságomban reményt nyújtó társam.
De mások ezt el
akarják venni tőlem. Kihasználják Őt, maguknak akarják fényét, varázsát és Ő
nem látja a veszélyt. Természetéből adódóan csak ad, és ad, viszonzást nem is
vár. Nincs szüksége rá. Nem veszi észre, hogy el akarják zárni fényforrását,
hogy hozzám ne érjen el éltető érintése - láthatatlannak vélnek. Legyintve
hagyják, hogy fájjak, hogy sóvárogjak, s ne ébredhessek...
Nem, ezt nem hagyom. Megvédem Őt a
szélhámosoktól és nem tűröm, hogy bárki, akárki
közénk álljon. Hogy elvegyék tőlem.
Lehet nem szép
dolog, de miattunk csinálom: tudni
akarom, hogy mikor mit csinál, kivel és hol. Csak akkor nyugszok meg, ha tudom
minden lépését. Órákat vagyok képes a sötét, dohos szobában tölteni, ahol utánanézhetek
azoknak, akikkel érintkezik – csak biztosra akarok menni, hogy az adott személy
nem jelent veszélyt. Jobb, megelőzni a bajt.
Ma 17:50-kor
hagyta el lakását, a mozgásérzékelős kamera, amit felszereltem a háza előtti
villanyoszlopra, tökéletes rálátást biztosít otthonára. Telefonjába épített
nyomkövető rárajzolta saját gépemre azt az útvonalat, amit megtett, és
bosszankodva vettem észre, hogy egy teljesen új és ismeretlen kávézóba tért be.
Nem tetszett az új környezet. És nem tetszett az sem, hogy egy számomra
ismeretlen személlyel találkozik.
Egy újabb lehetséges tolvaj.
Az ismeretlen veszélyekkel
és kérdőjelekkel teli láda, aminek fedelét nem szabadna felnyitni.
Körömrágva
dőltem hátra a székben, gondolataim ide-oda cikáztak. Ki ez az ember? Mióta
ismerik egymást? Miért találkoznak ilyen későn? Mi van, ha miatta elfelejtkezik
rólam? Ha már nem jutok eszébe, csak púp leszek a hátán? Ha rájön, hogy milyen
életképtelen vagyok nélküle?
A kereső végre
találatot hozott. Bingó. Információéhesen
tapadtam a képernyőre, úgy faltam az adatokat, mint más a csokoládét. Lassú
mosoly terült el arcomon. Semmilyen gyanakvásra okot adó nem volt az idegen
profilján: átlagos fizetés egy unalmas munkahelyen, semmitmondó hobbik, nem túl
kimagasló jegyek az iskoláiból, mindennapi kapcsolatok. Nem vészes. Mégis van
valami gyanakvásra okot adó az önelégülten mosolygó arcán… Úgy vigyorog, mint
aki birtokában van olyan képességnek, aminek én sosem leszek tulajdonosa.
Hátralöktem a
székemet, ami nyikorogva gurult a falhoz, halk puffanással ütközött hozzá.
Kiszaladtam az előszobámba, és villámgyorsan magamra kaptam a sárfoltos
cipőmet, a fekete kabátomat, majd sietősen távoztam – kinyúlt, ütött-kopott
melegítőmet sem vettem át. Útközben ujjaimmal próbáltam megfésülni azt a
katasztrófát, amit a fejemen viseltem, lábaim meg-megrogytak a váratlanul ért
mozgástól. Ügyet se vetettem az engem megbámuló emberekre, egyetlen cél
lebegett a szemem előtt: a Crisis nevű kávézó, ahol a nyomkövető alapján még
mindig ott ülnek. Ketten.
Könnyű, őszi
este volt, a levelek rozsdásan hullottak alá a fáknak, a szél kissé csípős
levegőt hozott magával. Korábban kezdett sötétedni, a Nap már nem látszott a
horizonton, halványsárga folt mutatta, hol tért nyugovóra. Az utcákon már
felkapcsolták az utcai lámpákat, az autók izzó szemű bogárként versenyt
futottak az idővel, a járókelők nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlítottak; vészjósló
sötétszürke fellegek tolakodtak az égbolton, magukkal furcsa illatot hoztak,
melyek belopództak az agyam hátsó zugába és ott megpihenve tovább növekedtek.
Nem tudtam gátat szabni gondolataimnak.
Pihegve
megálltam a kávézó üvegablaka előtt, úgy rohantam, mintha valami vagy valaki
üldözne; a benti mesterséges fény kivetült a járdára. Nyakamat nyújtva
kémleltem körbe a helyiséget, míg a bárpulthoz közelebb eső sarokban meg nem
pillantottam őket. Egy két személyes asztalnál ültek, túl közel egymáshoz és úgy tűnt, mély beszélgetésbe merültek.
Megfájdult a szívem egy pillanatra, ahogy elnéztem a két, felhőtlen mosolyú
arcot, nevetéstől megjelenő gödröcskéket a száj szélén, ahogy minden gond
nélkül beszélgetnek semmit mondó dolgokról és természetesnek veszik, hogy mind
a ketten ugyanarra gondolnak, és fogalmuk sincs arról, hogy mennyi bú és
komorság létezik a földön – vagy csak nem törődnek vele.
Tiltott
csillogás villant szememben, mikor a betolakodó
túl sokáig pihentette kezét az Ő karján, és Ő nem húzódott el. Magamban
számoltam a perceket, kezem ökölbe szorult, alsó ajkamat erősen beszívtam.
Féltékenységgel kevert félelem öntötte el szívemet. Tekintetem megállapodott az
üvegtükörben látszódó, idétlenül tiszta képmásomon. Félhosszú, fakó hajam bosszantó
jelleggel lógott szemembe, mely alatt mély és sötét karikák húzódtak, bőröm betegsápadt
volt a napfény hiányától, vékony, csontos testemen úgy lógtak a ruhák, mint
óvodás kisgyermeken a túlméretezett pulóver. Kerek szemüvegemmel és kopott
öltözködésemmel halovány mása voltam annak az embernek, aki igazgyöngyként
ragyogott a tenger mélyén.
Hirtelen
elkapott az undor. Semmi földi boldogságom nem akadt, egyedül Ő érte léteztem,
és az Élet mindig küld valakit, aki bebizonyítja, mennyire nem vagyok méltó a
szeretetére. Miért akar mindenki megfosztani az éltető fénytől? Olyan vagyok,
akár a virág: fény és víz nélkül elhervadok, de az Ő gondos kezei mindig
óvatosan ápolnak. Nem hagyom, hogy ezt
elvegyék tőlem.
Oldalra léptem,
mikor felálltak az asztaltól és kifelé indultak. Kissé elfordulva sandítottam
feléjük, miközben próbáltam úgy tenni, mintha minden figyelmemet a játékbolt
kirakata tartaná fogva.
Még váltottak
pár szót, majd szoros öleléssel búcsúztak. Haragos elgondolás csírázott ki
bennem. Kabátom zsebében félhold alakot vájtam körmömmel saját húsomba.
A vidáman
csilingelő búcsút követően Ő elindult a szokásos úton: hazafelé menet betér a
helyi közértbe, hogy megvegye kedvenc üdítőjét, vált pár kedves szót a
részmunkaidős gimnazista pénztárossal, az utcafordulóban sanyargó
hajléktalannak ad egy kevéske összeget, majd kulcsát előkotorva belép
otthonába, ahol első dolga kezet mosni és pizsamába bújni, hogy a napot a
híradó nézésével fejezze be. Minden csütörtök estéje így telik.
Legszívesebben
hazáig kísértem volna, de figyelmemet most más
vonta el. Sötét tekintettel fordultam a betolakodó
után. Laza léptekkel haladt Tőle ellentétes irányba, zsebre dugott kézzel
ballagott, elképzelése sem volt, hogy valaki követő őt. Minél több utcán
tértünk le, minél távolabb kerültünk az embertömegtől, annál biztosabb voltam
benne, hogy helyesen cselekszek.
Nem fogom
hagyni, hogy bárki is megvonja tőlem az oxigént.
Zsebemből
halkan előhúztam kezemet, a markomban szorosan tartott éles tárgyon fájdalmas
sikollyal csillant meg az esti lámpafény. Te szegény, eltévedt lélek, jobb lett
volna, ha tiszteletben tartod azt, ami nem a tiéd.
Szia!
VálaszTörlésHu, hát ez is milyen titokzatos és nem mindennapi, vagyis remélem, hogy nem mindennapi, amit Ren itt képviselt, mert hátborzongató, és obsessed egy pöppet. XD
De durva volt, az elején még tökre azt hittem, hogy normális dolgot keres, meg izgul stb, én is felvettem ezt az ideges ütemet, aztán egyre tisztább lett a dolog, hogy miről is van szó.
Hát tényleg durva, hogy ennyire megszállottja volt a lánynak, aki felé amúgy nagyon mély és komoly érzéseket táplált, szóval érthető, hogy ennyire over protected volt felé, de felvetült bennem a kérdés, hogy miért nem egy párt alkotnak ők, miért csak barátit ezek szerint? Oké, lehet, hogy nem vonzódott hozzá a lány, és nem maradt más, mint kinyírni mindenkit, aki csak ránéz. XD
Tök szépen és izgalmasan fogalmaztad meg a novelládat, ki is emelnék pár dolgot, ami nagyon tetszett.
"Ő a fény sötét és kilátástalan életemben, az egyetlen biztos pont folyton változó személyemben, a reménysugár, ami röpke pár órára felhőtlen gyermekmosolyt varázsol felhőszürke arcomra." - úgy unblock ez az egész bekezdés nagyon tetszett, amikor az érzéseiről és arról beszélt, hogy mit jelent neki az a személy, nekem átadtad az érzéseket és a gondolatait is, nagyon szépen írtad le! ;;
"meséljen szélnyelven" - ezt meg így nem olvastam még, de wow, ez nagyon tetszett, olyan különeges.
"Zsebemből halkan előhúztam kezemet, a markomban szorosan tartott éles tárgyon fájdalmas sikollyal csillant meg az esti lámpafény." - itt meg az tetszett különösen, ahogy a késen megvillanó fényt személyesítetted meg és sikollyal ruháztad fel, ezzel még inkább adtál neki egy komor, thrilleres beütést, én legalábbis nagyon így képzeltem, szitne hallottam a rejtelmes sikolyt is. Még jó, hogy nem az utcán olvastam, hanem a finom meleg pokrócom alól, kislámpafény mellet. xD
Hibaként nem is nagyon találtam semmit, amin elgondolkodtam, az néhány vessző az és előtt, vagyis annak a hiánya, ezt a kettőt említeném meg közülük, ahova szerintem biztosabban kell:
"rideg hallgatagság eloszlik és egy röpke" - vessző az és elé
"semmit mondó dolgokról és természetesnek veszik"
Megmondom őszintén, a többiben nem vagyok annyira biztos, mert nálad tényleg nagyon nem tudom ezeket, valahogy úgy gondolom, hogy jobb vagy ebben, és félek megemlíteni, ha valami szerintem másként van így a vesszők terén, szóval ezeket gondolom úgy, hogy kellene elé, meg talán még egy-kettő helyre is, de hát most tényleg nem vagyok biztos bennük. XDD Mást tényleg nem találtam.
Talán szívesen olvastam volna néhány párbeszédet, de ehhez igazából illett is, hogy nem volt benne.
Nekem tetszett ez a hátborzongató stalker téma, érdekesen és szépen írtad le, meg kellően beteg is volt a fiú gondolkodása a mellett, hogy érzelmes is volt az illető felé. XD
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novelládat is! ^^
Szia!
TörlésJaj, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett! Elég nehezen született az ötlet, mert egyszerűen nem tudtam leállni az MV_ről xd Egy hacker-sztori jutott eszembe, de nem tudtam tovább vinni a történetet, és aztán valahogy megszületett ez a történet.
Amúgy féltem, hogy majd azt írjátok, hogy miért nem jellemeztem külsőleg a "szerelmét", de itt inkább a belső dominált (na meg, nem tudtam eldönteni, hogy ki legyen a másik karakter xd). Igen, itt azért lehet bennetek kérdőjel, azzal kapcsolatban, hogy miért nem jöttek össze, vagy ha össze is jöttek, miért követi minden lépését, mert mi van, ha a másik személy nem is tudja, hogy ott van Ren, aki ennyire csodálja és mindent tud róla? Mert akár egy fantomképbe is bele lehet szeretni...
A vesszők terén nyugodtan szólj, mert bár tanultam / tanulom az elhelyezésüket, mégis vannak hibáim, mert amit korábban nem tudtam, csak később, az már nem annyira automatikusan jön :D
Amúgy mikor megírtam jöttem rá, hogy mégis hogy írhattam megint egy ilyen témában? :D Miközben a dalszöveg olyan kis aranyos, nekem meg muszáj kinyiffantanom valakit XD
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!^^
VálaszTörlésHűha, nekem ez nagyon tetszett!
Az elején én azt hittem, hogy valami hacker, vagy rabló, vagy ilyesmi, aztán meg kiderült hogy stalker xd egyébként nekem teljesen ilyen sasaeng feelingem volt, ez a fajta beteges rajongás és imádat (vagy esetenként utálat) szokott ilyeneket előidézni, úgyhogy én elég sokáig azt hittem, hogy egy hírességet követ Ren.
Nekem nagyon bejött a hangulata egyébként, nagyon magával ragadott, az első pillanattól kezdve csak pörgettem a sorokat.
Egyébként még az elején én tökre magamra ismertem xd egy csomoszór volt már, hogy valakiket facen és instán stalkereltünk le, csak egy keresztnevet tudtunk, de sikerült végül megtalálni xddd
Nekem nagyon tetszett, hogy mennyire mély érzéseket adtál hozzá a szituációhoz, hogy mennyire kötődött Ren a lányhoz, bár én elég önzőnek gondolom, mert hát nyilván ez nem egészséges, de azért na xd
"Belül minden háborog. De ha Ő megjön, akkor varázslatba kezd és már nem fázom. Körbetáncol és világot varázsol körém. Olyankor ad egy kis erőt. Erőt, hogy várjak. Hogy várjam őt, aki a homályba fénysugarat csempész. Azt akarom, hogy meséljen szélnyelven, mondjon valótlant vagy valót. Mutasson régit vagy olyat, mi lehet, hogy még jövő se lesz soha." hát ezt így egybe muszáj volt kiemeljem, mert így ahogy van annyira gyönyörű :3 ahogy leírta, hogy miért van rá szüksége, tényleg csodálatos, csak olyan szomorú, hogy ez ilyen obsessionnel karöltve volt.
"Hirtelen elkapott az undor. Semmi földi boldogságom nem akadt, egyedül Ő érte léteztem, és az Élet mindig küld valakit, aki bebizonyítja, mennyire nem vagyok méltó a szeretetére." ez olyan szomorú egyébként, szerintem ez tökre jellemző, hogy xy azt gondolja, nem méltó valaki szeretetére. Az én fejemben is megfordult, hogy vajon miért nincsenek együtt, de igazából mikor a novellának erre a részére értem én úgy gondoltam, hogy pont ezért. Nem lehet egy olyan embert szeretni, aki azt gondolja nem érdemes erre, és ez a körforgás ami Renben lejátszódhatott borzalmas lehet.
Nekem a vége is nagyon tetszett xd szeretem, amikor valami ilyen drámai, meg itt kicsit beteg is xd és a végén ahogy előszedi a kést, aztán ártatlan lélek és bumm xdd
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett, SOS-ben írtam :D
Jaj, én is ilyen vagyok, jobb vagyok, mint az FBI, bárkit megtalálok, még ha semmit sem tudok róla, és ha időbe is telik, de meg lesz. Szóval, ha kell valaki, szóljatok XD
Örülök, hogy tetszett, remélem, tudok még hasonlókat írni :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Hali^^
VálaszTörlésEz aztán sejtelmes lett xD
Először tökre azt hittem, hogy valami nyugis story lesz, aztán nem úgy lett, ahogy én azt gondoltam xD
Nagyon szépen leírtad azt az érzést, mikor lecserélnek, meg úgy az össze érzést, amit ebben a novellában megjelentettél.
Tetszett, az elején az a gondolatmenet, hogy az interneten semmi nincs biztonságban, mindent le lehet nyomozni, és hogy rengetegen csak a felszínt kapargatjuk tudás hiányában.
"Zsebemből halkan előhúztam kezemet, a markomban szorosan tartott éles tárgyon fájdalmas sikollyal csillant meg az esti lámpafény. Te szegény, eltévedt lélek, jobb lett volna, ha tiszteletben tartod azt, ami nem a tiéd." az egész novellát gyönyörűen fogalmaztad meg, de szerinte nekem ez a bekezdés tetszett a legjobban. Egyáltalán nem hosszú, mégis annyi mindent mond.
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy átmentek az érzések, néha bajban vagyok azok átadásával.
Nagyon valós, hogy az internet egy gonosz dolog, okosan kell használni.Nem tudom láttad-e az Idegpálya című filmet, de abban van olyan jelenet, mikor feltörik a rendszereket és ott hívja fel a figyelmet az internet bugyraira. És nagyon igaz.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésHát nekem ez nagyon tetszett! :D Olyan kis konyvmoly-hackeresnek indult az eleje, egy okostojást képzeltem el Ren szerepében, aki keni-vágja ezeket a dolgokat, habár nem gondoltam volna, hogy ennyire atmegyunk darkba a végén, pontosan ezért jött be, meglepődtem és megis az volt bennem, hogy simán kinezem ezt belőle, mert olyan szép átmenet volt a közepén, ahol az érzéseiről írtál.
Es amúgy azt a részt úgy ahogy van, ki is emelném. Nagyon tetszett a napsarga tisztaság kifejezés, mert nekem a sargarol mindig a vidámság jut eszembe, és így ebből egyből az jött le, hogy a leanyka vidám és tiszta és tényleg nagyon kifejező volt, sokkal jobban, mintha fehér tisztaságot írtál volna. Ez volt a kedvenc bekezdésem, és amúgy olyan szépen és őszintén írtad le Ren érzéseit, hogy kajakra az volt bennem, hogy hátha egyszer együtt lesznek. Bár igen, ez már beteges meg mindennek van határa, és inkább tőle kellene távol tartani a lányt, gondolom ezért is hitte úgy, hogy nem méltó a szeretetére.
Amúgy ilyenkor általában az van, hogy vagy saját magát, vagy a szerelmét oli meg az, aki ilyeneket gondol, legalábbis én eddig ilyesmiket olvastam. És nekem ez nagyon bejott, hogy így akkor szerinte ez a lány annyira csodálatos, hogy senki nem érdemli meg a szeretetét, ezért inkább mindenki mást öl meg, aki megkozeliti őt. Hát lehet hogy beteg, de nekem most ez átjött. Meg ez a "ha nem lehet az enyém, nem lesz másé sem" feeling volt bennem.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésÉn is ilyen kocka gyereket képzeltem el XD Ilyen vitaminhiányos, vékony, szemüveges, semmilyen kölyköt. Aztán megtaláltam a Nu'est I!m in trouble MV-jét, és abban szerepel Ren ilyen irodakukac szerepében, na mondom te leszel a főszereplőm XD Az ártatlan kis arcáról amúgy se mondaná meg senki, hogy mire készül.
Örülök, hogy átmentek az érzések :)
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHát woah... Furán fogok kijönni belőle, de én például szeretek ilyeneket olvasni. Mármint, na.. XD Tehát ilyen thriller beütésű sztorikat. Tehát ez is az egyik ok, amiért nekem nagyon tetszett. A másik meg már az volt, ahogy kivitelezted. Fokozatosan közölted az információkat, tehát mindig pont annyit tudtunk meg, amennyit kellett, és jól is volt ez így.
Szegény Renből ilyen stalker lett. Hát, szegénykém teljes megszállottja lett a lánynak... Hát, nem lehet egy élmény csak megszállottnak lenni, de mondjuk nem együtt lenni, nyíltan szeretni azt, akit. Áh, komolyan mondom, nem tudom összeszedni magam egy rendes vélemény írásra, annyira a hatása alatt vagyok, pedig már jó egy órája olvastam el. Egy biztos, hogy én ide még többször vissza fogok térni.
Erről nekem például a sasaengek jutottak szembe...
Az elejéről az a keresgélős részt átéreztem. Hú, a baráti körömnek én vagyok a kereső emberkéje, vagy micsodája, mert hamar megtalálok mindenkit, hiába nem tudjuk esetleg az illető nevét, csak azt, hogy hogy néz ki... Hát igen... Az internet csodákra képes c:
De, ah... Olyan rossz lehet így élni, hogy esetleg az, akit szeretsz és már ugye konkrétan a megszállottja vagy még csak nem is ismer, vagy csak egy apró szerepet tölthetsz be az életében. Van akinek ez is elég, de nem mindenkinek.
Igazából én szerencsétlen lelket sajnáltam a végén, mert rosszkor volt rossz személlyel. Nem is rossz személlyel, inkább nem a megfelelő emberrel kávézgatott.. De ez van. Biztos ez volt a sorsa szegény karakternek.
Jajj, amúgy annyira örültem, hogy Rennel írtál. Hát az a kép még az elején, bele se tudtam kezdeni hirtelen a novelládba, mert lefoglalt a kép, meg hogy elmentsem magamnak későbbre, mert majd jól fog jönni ><
"Zsebemből halkan előhúztam kezemet, a markomban szorosan tartott éles tárgyon fájdalmas sikollyal csillant meg az esti lámpafény. Te szegény, eltévedt lélek, jobb lett volna, ha tiszteletben tartod azt, ami nem a tiéd." - erre mondjuk nem számítottam, de woah. Eskü megnézném még ezt a jelenetet *-* Akarom mondani... Khm... Khm... Teljes mértékben normális vagyok, nem gondolkoztam el azon, hogy Ren hogyan nyiffantaná ki szegényt!
Amúgy találtam egy elírást, de mivel nem ezekre figyeltem, hanem a történésekre, ezért csak ez tűnt fel, aztán lehet, nem is volt több...
"hogy valaki követő őt" - itt az utolsó bekezdések egyikében van, és itt szerintem 'követi'-t akartál írni...
Összefoglalva, nekem tényleg nagyon bejött, és örültem, hogy olvashattam, mert olyan ritkán találok ilyesmi témában jól megírt történeteket... Tehát, köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ^^
Szia!
TörlésNekem is nagyon tetszik Renről az a kép, megláttam, és hűűű, Ren lesz a főszereplő :D
Örülök, hogy ilyen mély nyomott hagyott benned, gyere vissza többszöris!
Szerintem minden baráti társaságban van egy nyomozó XD Anno gimis barátnőm beszélt nekem valakiről, kereste, és míg beszélt megtaláltam facen, ő meg csak pislogott :D Mindig engem kérnek meg a barátaim, ha "kell" valaki :D
Áh, nem akartam olyan elvetemült lenni, hogy leírom a támadást, meg aztán ki tudja... lehet megmenekül a karakter.... a képzeletetekre bízom :)
Jaj, igen, az véletlen volt >< Köszi, hogy szóltál.
Köszönöm, hogy ovastad!
Szia^^
VálaszTörlésHuh, már az elején felcsigáztál, hogy mit kereshet ilyen nagyon RenXD Nagyon jól ábrázoltad ezt a kocka típust, aki egész nap a gép előtt ül, de az interneten aztán semmi nem szabhat neki gátat. Ez amúgy annyira durva, hogy ki tudja, simán lehet, hogy valaki ebben a pillanatban az én adataimat szedi le valahonnan, amivel bármit csinálhat… (Egyszer valami török csávó feltörte az FB fiókomat, és az általam adminisztrált rajongói oldalon a saját hülyeségeit kezdte hirdetni… Brrrrrr…)
Amúgy én teljesen azt hittem, hogy rá van kattanva egy csajra, akivel nem ismerik egymást, és utána nyomoz ilyen serényen, de tök jó, hogy nem erre ment ki a játék, mert olyat már olvastam, szerintem nem is egyszerXD
Jaj, amúgy én oda vagyok az ilyen beteg karakterekértXD Persze azért sajnálatra méltó is, amiért egy olyan lányért sóvárog, akit sosem kaphat meg. Hisz attól, mert legyilkolja az összes randi partnerét, még nem fog vele összejönni… És a legrosszabb az volt benne, hogy nem volt megelégedve magával, kb. nem is volt élete, semmit nem csinált azon kívül, hogy a lány után sóvárgott. Pedig ki tudja… Ha egy ilyen ember változtat egy-két szokásán, talán végül randizhatna is a szíve választottjával, de hát ő inkább magát sajnálta, és másokat gyűlölt azért, hogy elvehetik tőle, ami nem is az övé… Ez tök szánalmas, de tényleg szeretem az ilyen elmebeteg szereplőketXD
Viszont ahogy a lányról gondolkodott, az csodálatos volt! Minden sorát gyönyörűen írtad meg, és ez adott neki egy kis kettősséget, mert hát bizony az ilyen beteg elméknek is lehetnek gyengéd érzéseik.
És a vége is nagyon tetszett! A legtöbb ehhez hasonló történet úgy végződött volna, hogy öngyilkos lesz a pali, annyira nem bírja elviselni magát, meg hogy másé lesz a csaj, vagy esetleg a lányt ölte volna meg, hogy ha az övé nem lehet, senki másé se legyen, de ez király volt, hogy a pasit nyírta kiXDD És gyanítom, nem ő lesz az első áldozataXDDDDD
Ahhh, úgy érzem, nagyon ráéreztél az ilyen sejtelmes, sötétebb sztorik írására, amit én imádok, úgyhogy légyszi, ne hagyd abba!XDD
Köszönöm, hogy olvashattam, már alig várom a következőt<3
Szia!
TörlésEmlékszek, anno a minimaxon volt egy mese, aminek a főszereplője egy nyúl volt (?), aki világot járt, és egyszer találkozott egy kisfiúval, aki egész nap a gép előtt ült, nem járt suliba se, meghackelte a bizonyítványát, az osztálynévsort stb. Még barátnőt is úgy keresett magának, és végül mikor kilépett a szabadba, minden baja volt :D
Uh, nagyon para! Én amúgy félek adatokat kiadni magamról, amit csak tehetek, privátra állítok, az én képeimet ne nézze boldog-boldogtalan...
Amúgy mikor olvasom, hogy értitek miért nincsenek együtt... teljesen egyetértek veletek, bár azt csendben megjegyzem, hogy (direkt nem írtam le konkrétan) én úgy kezdtem el írni, hogy Ren imádja, csodálja, szereti a másikat, viszont neki fogalma sincs Renről, ezért is kávézgat pl mással.
Jól gyanítod, talán nem is az első áldozat ...
Köszönöm, hogy olvastad!
AZT AZ EGET!
VálaszTörlésHÁT EZ HIDEGRÁZÓSAN JÓ VOLT!
Az elején tényleg azt hittem, hogy Ren valamit keres mert ő valami kis fbi ügynök vagy kitudja, és aztán, ahogy elkezdte leírni a lányt, meg hogy félti és meg kell védenie és tartania magának, akkor már leesett a tantusz, hogy hoppá, itt bizony kemény stalkerről van szó. És annyira faszán átadtad, hogy hűha!
Tényleg rázott a hideg, és izgultam, és vártam, hogy milesz. Teljesen át tudtam érezni Ren karakterét, mert annyira jól írtad meg, tényleg én is feszült voltam meg minden. Ja emghat REN! UR ISTEN DE RÉG VOLT, örülök, hogy vele írtál *-*
Hát nekem nagyon tetszett ez a sztori, amugyis annyira jól hozod ezeket a creepy, beteges sztorikat, én emg imádom ezeket. Azt is nagyon jól leírtad, hogy amugy mennyire félelmetes maga az internet, és hogy ilyen beteg emberek tényleg mit ki nem tudnak rólunk deríteni, emg nem csak ők, hanem nagy cégek is, akárki. Tiszta para.
Ahogy a lánykát irtad le, hát az valami eszméletlen volt, az a sok változatos, tényleg élettelteli kreatív leírás, hát lenyugoző volt. Nagyon tetszett! Főleg ez a két rész "lelke napsárga tisztaságát" - ez annyira beszédes és olyan sokmindent elmond a lány személyiségéről, vagyis legalábbis arról, hogy Ren milyen személyiséget társított hozzá, merthát oké, hogy stalkolja, de hát mégse olyan, mintha tényleg ismerné. "Mutasson régit vagy olyat, mi lehet, hogy még jövő se lesz soha. " és ez a rész is, ez annyira szép és feltételnélküli, amolyan tényleg mindegy mit mondasz vagy teszel én szeretlek.
Ami még nagyon tetszett az a "fájdalmas sikollyal csillant meg az esti lámpafény."
Most az utóbbi körökben teljesen lenyűgöztél, és pár kör óta azt veszem észre, hogy a te novelláid élvezem az egyik legjobban és várom az egyik legjobban. Sok féle dologról tudsz írni és nagyon jól! Minden a helyén van, az érzelmek, a leírások, a karakterke, a fogalmazás, tényleg nincs semmi, amit hiányolnék, mert mindig hozod a szintet. Legalábbis én, full nem szakértőként így érzem.
Köszönöm, hogy olvashattam!! *-*
Szia!
TörlésJaj, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett!
Amúgy ha belegondolunk, nagyon durva, hogy milyen sok infó megtalálhat a neten...pl. a facebook üzenetek is, ha írunk a rendszernek, simán visszakeresik. Vagy ez a műholdas dolog...akár be is láthatnak a szobánkba.
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszenek az írásaim, remélem a következő körökben is élvezettel fogod olvasni őket!
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésEzer bocsánat, hogy csak most jutottam el hozzád, de nem akartam úgy elolvasni, hogy csak arra legyen időm, hogy átfussam:(
Az elején én is azt hittem, hogy Ren valami hacker, vagy valami nyomozó, esetleg programozó, aztán hát... Majdnem XD Most tök olyan érzésem volt, mintha valami gyilkosság sztárijáról néztem volna végig egy youtube videót.
Amúgy nem tudom miért gondoltam én azt, hogy ez fluff lesz, de valószínűleg azért, mert nekem Ren maga a fluff XDD Mondjuk nem bánom, hogy nem az, mert nagyon csípem az ilyen témákat :D
Nekem az tetszett a legjobban, ahogyan körbeírtad Rent, meg ahogy Ren körbeírta a lányt, azok annyira jól el lettek találva. Szegény nem éppen normális itt, és igazából ő is tudja szerintem, kár, hogy odáig nem jutott el, hogy segítséget kérjen és a végére tettlegességig fajult a megszállottsága. Ez elmehetne egy résznek a Gyilkos Elmékbe :DD
Fhu, egyébként az egész elképesztően gördülékenyen ment, a végén néztem is, hogy hát miért csak ennyi, annyira szívesen olvastam volna még tovább :D
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, és ismételten bocsánat, hogy megcsúsztam a kommenttel >~<
Szia!
TörlésSemmi gond, örülök, hogy végül ideértél!
Oh, hát ennek csak része fluff XD
Örülök, hogy tetszett, bevallom, nagyon SOS-ben írtam, és első nekifutásnak egy kicsit bleh lett, de utána még szépítgettem, és én úgy megszerettem ezt a sztorit XD
Köszönöm, hogy olvastad!
Hello, megjöttem én is!
VálaszTörlésAz első pár bekezdésnél azt hittem egy nyomozós sztori lesz, meg is örültem, rég olvastam olyat, de a végére nem bántam mg, hogy nem az lett :D
Valamiért nagyon bele tudtam képzelni Ren-t a szerepbe. Meg kb én is ilyen vagyok, amikor új bandát akarok megismerni xD
Éreztem a közepe fele, hogy itt lesz ám valami action, és a végére meg is kaptam. Igaz, csak szépen felvezetted, de ez a sztori nem igényelt ennél többet.
Nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésTényleg, erre nem is gondolta, de nagyon igaz! Ha én is megismerek egy bandát, vagy tagról akarok mélyebben tudni, akkor kb én is ilyen megszállott tudok lenni XD
örülök, hogy tetszett!
Köszönöm, hogy olvastad!