(Music Challenge: Destrose - Fade out)
"Mert a szerelem, akár a vad levendula, a legvalószínűtlenebb helyeken is kivirágzik..."
A vidéki
kápolna kopott felületű, de büszkén álló oltárán számtalan mécsest gyújtottak,
melyek fénye egyedüli fényforrás volt a hideg és baljóslóan sötét
oltalomházban. Fényükben meg-megcsillant az oltár lekapart aranyozott
szegélyének maradványa, a festett üvegablakok megértően mosolygó alakjait
alulról világította meg, ezzel szivárványszínű szoknyákat varázsolva nekik;
kintről csak a feszült sötétség áradt be.
Diófából
készült feszületet belepte a pókháló, a mennyezetről lelógó elfeketedett
örökmécsest is átszőtte a nyolclábú. A templom egyszerű padjai üresen álltak,
az idő végtelen számú karcot vésett a fába, szálkás lábtartói letörtek. A
kápolna több szobrai közül csak egy maradt hű: fehér márványból készült
aprócska angyalszobor búslakodott egy magas polcon, besárgult merev hidegséggel
köszöntve a belépőket.
Az ódon épület omladozó
vakolatú falával és szürke piszokkal takart fapadlójával éles ellentétben állt
az oltár előtt térdelő ifjú hölgy, ki elragadtatott csodálattal nézte az
elmosódott ecsetvonásokat, amikkel a keresztre feszített Jézus megtépázott
festményét próbálták restaurálni.
A ruha, melyet
viselt, impozáns látványt nyújtott. A testhez simuló ruhaderék szegfűrózsaszín
brokátból készült mély nyakkivágással, a krémszínű fodros szoknyarész elegánsan
fedte csípőjét, a hideg ellen halványkék bársonyköpönyeget viselt, melynek
elején csipkezuhatag omlott le fodrozódva. Nyakában hétsoros, szoros nyaklánc
függött, melyet középen egy rubinkő díszített. Imára kulcsolt ujjait smaragd és
gyöngy navette gyűrű szépített. Fekete selyemcipőjébe rózsabimbókat hímeztek, fülében
smaragd alakúra csiszolt gyémánt-fülbevaló lógott.
Ébenfekete
hajzuhataga laza kontyba volt fonva, sápadt-fehér bőre szinte ragyogott a
félhomályban. Vörös ajkait szelíd mosolyra húzta, de arcvonásai mégis kemények,
testtartása feszült volt.
…
Faszekér
gördült a pocsolyával teli saras úton, kereke meg-megbicsaklott a rendes út
hiányától, úgy tűnt, még egy váratlan kátyú és kifordul helyéről. A lovak patája
csúszkált a sárban, oldalra fröcskölték a vizet, a szakadó esőben, mely
egybefüggő vízfüggöny volt, szőrükről szemükbe és orrukba folyt a víz, prüszkölve
próbáltak megszabadulni tőle. A hajtó ostorral akarta haladásra bírni lovait,
magában imádkozott, hogy a szekér ne boruljon fel. Köpenye és kalapja teljesen
elázott, nyakáról hátára csordogáltak a hideg esőcseppek.
A szekér inogva
bár, de töretlenül haladt előre, fel-felcsapva a pocsolyákat, hátul lekötött
tölgyfakoporsó oldalra csúszkált, félő volt, hogy leesik a sárba; a kocsis hol
előre, hol hátra figyelt, hogy minden rendben menjen és időben megérkezzenek.
…
A fiatal nő
mereven előre tekintett, pillantása az egykor pompás oltárt tartotta fogva. A
templomban csak a gyertyák lángjainak sóhajtása hallatszott, meztelen csend
telepedett a helyiségre.
Léptek zaja
ütötte meg a nő fülét, ki erre szorosabban fonta össze kezét, de fejét nem
fordította a hang irányába – tudta kik jönnek.
A cipőtalpak
alatt recsegett a fáradt padló, ruhák suhogása zavarta fel a légkört. Tíz
bokáig érő, durva vászonból készült, hosszú ujjú fehér csuhát viselt személy
állta körbe az ifjút, mindegyik arcába húzta csuklyáját, ezzel elfedve arcukat.
A nő előtt álló lehúzta fejéről az anyagot, hosszú fekete körmös ujjaival a
térdelő álla alá nyúlt és felemelte fejét, kényszerítve ezzel, hogy ránézzen. A
kisasszony arckifejezése változatlan maradt, ahogy felmérte az előtte lévő
arcát: a férfinak hegyes álla, vékony orra és feketére mázolt keskeny szája
volt, távol ülő szemeivel úgy nézett, mint aki az ember lelkébe is belelát.
Hosszú, szőke hullámos haja, ahogy előre hajolt, arcába lógott.
A férfi
elengedte a puha bőrt, ujjait maga előtt összefonta, fekete karmai vészjóslóan
hegyesek voltak; a nő kényszert érzett, hogy a kezeit nézze tulajdonosa arca
helyett, de pillantását nem merte elvonni.
- Biztos vagy
döntésedben? – kérdezte az mély, dörmögő hangon, mely úgy szelte ketté az
épület csendjét, mint éles kés a megszentelt kenyeret.
- Igen – az úrhölgy
bólintott.
- Tudatában
vagy döntésed következményeivel? Vállalod az összes felelősséget?
- Igen.
- Kijelented-e,
hogy minden saját akaratodból történt, mindennemű rábeszélés nélkül?
- Igen, senki
és semmi nem gyakorolt rám hatást.
- Megesküszöl,
hogy a Társaságról említést nem ejtesz sem élőnek, sem holtnak?
- Megesküszöm.
- Mondd el
esküdet! – Szólította fel erélyesen a férfi, szemében kihívás csillogott, biztosra
akarta menni, hogy a padlón térdelő nem táncol vissza megállapodásuktól.
A nő mély
levegőt vett és határozottan belekezdett, egy pillanatig sem habozott - elhatározta,
végig viszi bármi áron.
- Esküszöm
Élőre és Holtra, hogy a Társaság titkát halálomig megtartom, azt ki nem adom.
Hűséget vállalok és várok el, örökre.
A férfi bólintott.
– A szövetség megköttetett.
…
A kocsis leugrott
a szekérről, csizmájával pocsolyából pocsolyába lépkedett, talpa alatt
beszivárgott a nedvesség. Elgémberedett ujjakkal kioldozta a koporsót és
nehézkesen lecsúsztatta a szekérről. A fekete, arannyal szegélyezett halottas
ládán hosszában arany kereszt ékeskedett, oldaláról vízesésként csurgott le az
eső. A férfi hátára vetette a hozzá erősített kötelet és elkezdte behúzni az
erdőbe.
A nehéz súlytól
előre görnyedt, lábát a csúszós avarban megvetve haladt lassan előre, lélegzete
fehér füstként szállt a hideg szélben. Az eső szakadatlanul ömlött tovább,
mintha szegény ember segítségére sietett volna azzal, hogy elmossa a hátra
hagyott nyomokat.
Megérkezve a
kijelölt helyre a férfi fáradtan rogyott a koporsóra, lihegését elnyomta a
zivatar kopogó hangja. Kisöpörte arcából a vizet, ajkát megnyalva jutott némi
folyadékhoz. Kíváncsisága erőt vett rajta, és félig lehúzta a tölgyfa-fedélt,
hogy megpillantsa a mélyen alvó személyt.
Fiatal férfi
feküdt békésen rózsaágyon, csak az arca látszott ki a vöröslő virágok
tengeréből. Porcelánfehér orcáján nyugalom ült, lecsukott szeme tövén vízcsepp
csordogált le éjfekete haja tövébe, szája sarkán meglepett görbület.
A kocsis
megelégelve a látványt visszahúzta a tetőt és meggyőződött róla, hogy sehol sem
folyik be a víz.
…
A fiatal hölgy a
zöldellő domb tetején ült, mellette a táj szelíd szépsége elenyésző volt. Ölében
kedvese feküdt fehér ingben, arcát a lány simogatta óvatos érintésekkel, mintha
attól félne, hogy kárt tesz a hibátlan bőrben. Kósza rózsaszirmokat fésült ki a
férfi hajából.
Szemét könnyfátyol
lepte el, ahogy az emlékek megrohamozták, remegő kézzel fogta meg a férfi
langymeleg ujjait, és fonta közre sajátjával. A szellő bánatosan fodrozta
ruhájuknak szélét, a nap is elbújt a szürke felhők mögé – nem kívánt tanúja
lenni a történéseknek.
- Kedvesem –
súgta remegő hangon az ifjú, szája reménykedő mosolyra húzódott, arcát
megnyúzta a múlt fájdalma -, ne félj, minden rendben lesz. Megtettem minden
tőlem telhetőt, senki nem bánthat téged. Mostantól örökre együtt leszünk.
A hölgy az ég
felé emelte orcáját, szemét becsukva érezte át a természet erejét. Könnycsepp
csordogált le álla vonalán, majd ott megülve kézfejére cseppent. Tudta mit
vállalt és tudta, hogy miért - eldobta a lelkét, hogy megmentsen egy másikat.
------------------------------
Ha valaki nem ismerné, ő Tetsu Takano, a Malize Mizer japán visual kei banda volt énekese, aki a fekete körmös templomi alak szerepében olvasható.
Szia!
VálaszTörlésHirtelen kedvetelésből megnyitottam a munkádat, így úgy gondoltam megírom neked a kommentet, mielőtt kint lenne a lista és sorban haladnék.
A történeted elején nagyon szépek voltak a leírások, láttam magam előtt a templomot, borzongtam a hangulattól.
Volt egy tippem, hogy a koporsónak köze lesz a hölgyhöz, ki ne hitte volna, de őszinte leszek, nekem kicsit homályos maradt a történet sorozat. A hölgy áldozatot hoz, pipa, a fiú halott, pipa, de mi történt velük? Mindketten halottak a végén? A fiuú feltámadt? Az elsőnek lenne értelme hiszen gondolom együtt akartak lenni.
Ha ilyen rejtélyesnek akartad írni, tiszteletben tartom és megpróbálok nem töprengeni xd
Nagyon tetszett a "meztelen csend" kifejezés a második hölgyről szóló bekezdésedben, nem láttam még ezt a szófordulatot így, de elég erőteljes hatása van. Azt hiszem egy E-t véletlen lehagytál a szépített(e) szó végéről az első bekezdésedben a hölgy leírásánál, a gyűrűs résznél. Legalábbis nekem úgy értelmezhetőbbnek tűnik a mondat, többször átfutottam rajta, de lehet velem van a baj és nem szívódott még fel bennem eléggé a kávé xd
Megnyertél a hangulattal és éreztem a zenét a munkádban ^^
Várlak a következő fordulóban~
Szia!
TörlésŐszintén bevallom, hogy nem vagyok kibékülve a végével. Úgy érzem, hogy nem tudtam leírni azt, amit szerettem volna, és akárhányszor újraolvasom, ez az érzésem. Szóval majd neki veselkedek, és átírom a végét, és szerintem ki is bővítem még a szálakat, de ezt majd csak az után, ha mindenki olvasta.
Szóval nem hibáztatlak, ha nem volt érthető.
Természetesen egy kis homályt is szerettem volna belecsempészni, hogy csak körvonalazódva legyen a sztori, és mindenki más úgy egészíti ki, ahogy képzelete engedi.
De nem haltak meg mindketten :) A dombnál már utána vagyunk a templomi és kocsis jelenetnek, és nem szeretném lelőni a poént, de úgy érzem, hogy muszáj megmagyaráznom a történéseket, mert én is úgy érzem, hogy homály ott xd Szóval a fiú meghalt, de a csajszi ölében már nem merev és jéghideg a teste, ezért is nem úgy jellemeztem őt - már a kocsisnál sem - mint egy halottat.
Remélem így közelebb jutsz majd a megoldáshoz :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésA címed nagyon tetszik, meg a kis hozzá kapcsolódó idézet, amit az elejére beszúrtál. Arra viszont nem jöttem rá, hogy a novelládban ez hogy kötődik össze, a történet megértésében is megakadtam. XD
Az elején nekem is tetszetek a leírások, a legjobban az, amikor a nőnek a külsejét, ruháját írtad le, nekem nagyon tetszenek ezek az előkelő, romantikus ruhaköltemények, olyan reneszánszos, tökéletesen láttam minden fodrot meg csipkét. Az első részét abszolút a leírások uralták, viszont már kicsit soknak is érződött, mert ami ellensúlyozta volna, azok szerintem az érzelmek, amiket hiányoltam innen, azon kívül, hogy a hölgy feszült.
Aztán váltottunk a lovaskocsis jelenetre, gondoltam, hogy majd kiderül, mi köze van hozzá, és talán párhuzamosan történik. Aztán a nő eladta a lelkét, és a végén volt ez az idillinek mondható jelenet, ahol a nő ölében fekszik a már "feltámadt" férfi, aki immár érez, lelke van, viszont a nőnek már nincs. Akkor hogyan élhet? Ez a gondolat jutott az eszembe először. Aztán arra jutottam, hogy végül is élhet egy ember lélek nélkül, de akkor kiveszik belőle minden, ami emberré tette, vagyis egy üres porhüvely marad, minden nélkül, itt mégis voltak gondolatai és még sírt is. Ide szeritnem több lehetett volna a férfiból, hogy ő beszéljen, kicsit hiányoltam az ő személyét, hogy neki is legyen neve, legyen ő is valaki, ha már a gonosz hosszúkarmú csuklyás fazonnak volt személyazonosága, akkor a nő szerelmének is lehetett volna, így nehezen tudtam elképzelni.
Olvastam a válaszodban, hogy nem érzed, hogy mindent úgy írtál, ahogy szeretted volna. Remélem, hogy amikor majd újra előveszed, akkor ki tudod egészíteni, hogy tényleg abban a formában lehessen olvasni, ahogyan a gondolataidban megjelent a történet.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő írásaidat! ^^
Szia!
TörlésFéltem is attól, hogy nem fogjátok hova kapcsolni a címet az írással, de ugye a végén a srác feltámad, IU eladta a lelkét, és így újból felvirágzik a szerelem, a halál pedig eléggé valószínűtlen hely - de ahogy írtam, nem vagyok megelégedve a novellával, ki fogom bővíteni, és remélem, akkor majd eltűnnek ezek a logikai bökkenők.
Nagyon érdekesek a felvetésetek a lélek eltűnéséről, tényleg, el se képzeltem, hogy így belegondoltok :D Én ezt úgy értelmezem, hogy ugyanúgy érző lény maradt, csak a lelke, teste, élete nem az övé, hanem a szektáé, akiknek eladta.
Amúgy sokat gondolkoztam azon is, hogy a koporsóban lévő rózsák helyett levendulát írok, de végül a rózsánál maradtam, de lehet ez későbbiekben változni fog xd
A halott fiút azért nem dolgoztam ki jobban, mert IU-ra és Tetsura koncentráltam, de ha hosszabb lett volna, lehet jobban át jön az, amire gondoltam volna.
Tényleg nem vagyok elégedett vele, kissé nyögve-nyelősre sikerült- úgy gondolom-, szóval megvárom, míg mindenki ír és neki veselkedek :) Olyan jó olvasni a kommentjeiteket, sokat segítenek :)
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésÉn a sok supernatural miatt levagtam, hogy mi történt, aztán az utolsó mondat is megerősített abban, amire gondoltam, és amúgy ez egy tök jó ötlet volt, én is gondolkoztam már ebben, és amúgy nagyon szépen kivitelezted, volt egy sajátos, hidegrázós hangulata.
Nagyon szépen fogalmaztal végig, néhány festői leírásod elragadott, főleg a kápolna körülírása. Gyönyörű mondatokat írtál, meg nekem olyan régiesnek hatott amúgy, nem tudom hogy csak nekem tűnt annak, vagy ez eleve régebbi korban játszódik-e.
Egyébként ami neked Taeyeon, az nekem IU, úgyhogy kepzelheted, mit éltem át olvasás közben :D de amugy ahhoz képest nem zavart annyira, mint hittem hogy fog, sőt igazából bele sem gondoltam, hogy kivel is olvasok, annyira szép festői leírásokat írtál az elején.
Egyet viszont nem értek. Ha eladta a lelket, hogy cserébe visszakapja a szerelmet, akkor a végén iu hogy sírhat, meg hogy érezhet? Mármint ha nincs lelked, akkor nincsenek érzéseid sem, pont ez a lényege. Úgyhogy azt ott nem értettem miért sirdogal, de végül is csak a supernaturalból indulok ki XD mert ott is Dean vagy Sam egyszer elvesztette a lelkét, és hát a szeme láttára kínoztak a testvérét és nem érdekelte, mert nem volt lelke, érzései rip. Bár lehet, hogy csak a lelkét siratta meg érzések nélkül? Ez tényleg érdekelne.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésJól érezted, tényleg régebbi korban helyeztem el: 1800-as / 1900-as évek fordulóján.
Most hogy írod, rémlik, hogy már említetted ezt az IU-s dolgot XD Legtöbbször először a történet van meg és utána castingolom, hogy kikkel fogok írni, viszont itt már az elejént tudtam, hogy IU bele illik a képbe a szépségével, törékeny kisugárzásával - az már csak véletlen, hogy mielőtt neki kezdtem írni, pont előtte jelent meg a Celebrity dala, és a nyitó jelenetben olyan gyönyörű, régies ruhában van. Tudtam, hogy ez egy jel, hogy neki kell a főszereplőnek lennie! Azért bocsi xD
Őszintén én nem gondoltam bele, hogy ha valaki eladja a lelkét, akkor érzelemmentes lesz - én nem nézem a Supernaturalt xd Én úgy képzeltem el, ahogy Mirtill is írta, hogy eladja a lelkét, de attól még ember marad, csak mostantól nem ő rendelkezik az életével, a lelke el lett kárhozata. Bele se gondoltam, hogy másra fogtok gondolni xd De elgondolkoztattak a felvetések.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia^^
VálaszTörlésHát nekem ez is nagyon tetszett!
Imádom a levendula illatát, és ezzel, hogy elé tetted a vad jelzőt még erősebbé vált számomra. Na, meg az az idézet is nagyon ütött az elején!
Tök jó volt megint ez a kosztümös feeling, teljesen el tudsz repíteni ezekbe az időkbe.
És az elején a leírások ismét annyira élethűek voltak. Annyira szeretem, ahogy leírod, mit visel a hölgy, hogy néz ki, mert amíg én pl. elintézem annyival, hogy egy farmer meg egy ing van valakin, addig te tiszta ruhakölteményeket álmodsz megXDD
A meztelen csend kifejezés engem is megfogott, ahogy a gyertya lángjainak sóhajtása is.
Első olvasásra nem mondom, hogy teljesen tiszta volt a kép, de szerintem most már kapizsgálom, hogy mi történt, aztán lehet, hogy tévúton járok, de azért megosztanám veled az én verziómat^^
Szóval én ezt úgy értelmeztem, hogy a hölgy szerelme haldoklott, illetve meg is halt, ezért a hölgy egy olyan dologhoz folyamodott, amivel vissza tudja hozni a kedvesét az életbe. Akkor lépett be ebbe a szekta szerűségbe, hogy a saját lelke felajánlásával mentse meg a szerelmét. De a hölgy sem halt meg, viszont így már nem is ember, hanem valamilyen általam beazonosíthatatlan lény lettXDD Jól gondolom, vagy hülyeségeket hordok össze?
Kár, hogy nem lett legalább olyan hosszú, mint A menyasszonyi ruha, szóval én díjaznám, ha kiegészítenéd, mert tovább élvezhetném.
Nekem még a Hotel del Luna hangulatát is visszahozta, amiben olyan jól játszotta IU a főszereplő csaj karakterét:-)
Fú, még most is a hatása alatt vagyok, pedig eltelt pár óra az újraolvasása óta^^
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésÉn is imádom, a kedvenc virágom! Imádom az illatát, az ízét, szeretem csokiban, szörpben, limonádéban, fagyiban, tusfürdőként, illatosítóként stb, a színét is imádom!^^ És ugye a szerelem virágának is szokták nevezni a levendulát, állítólag, ha az ágyunk mellé tesszük, akkor bevonzzuk a szerelmet - amúgy ez semmit nem ér, mert kipróbáltam, és egy nap után bedöglött szegényke, szóval vettem az üzenetet...
Én nagyon szeretem a kosztümös történeteket, és szerintem sokkal hátborzongatóbb egy ilyen történet régebbi korban játszódva, ezért is választottam megint az időutazást.
Nagyon jó helyen kapizsgálsz, egészen a végéig igazad van! Viszont ugyanúgy ember, csak mostantól nem ő rendelkezik az életével.
Lehet, hogy jobban átjöttek volna a dolgok, ha hosszabbra írom, még ha homályosan is fogalmazok - dolgozok az átírásán! És majd ha elkészülök, akkor szólhatok nektek, hogy pillantsátok meg? o.O
Még nem néztem végig, de belekezdtem a Hotel del Lunába, és ahw, olyan szép ruhákban volt IU!
Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszik!
Szia!^^
VálaszTörlésHúha, hát én elég nagy homályban vagyok xd de egyébként én szeretem nagyon az ilyet, mikor el kell gondolkoznom, újra kell olvasnom, és lassan összerakni a képet :D
Imádtam a leírásaidat, olyan ritkán olvasni szerintem ilyen részletesen bármikor is, és egyetértve Szandival, tényleg egész ruhatárat álmodtál meg, és ezt annyira jóleső volt olvasni, mert annyira elvitt a hangulata. főleg hogy még ilyen kosztümös, vagy inkább reneszánsz feelingje volt az egésznek. Én nagyon szeretem ezt a hangulatot, meg eleve mikor egy írás egy teljesen más korszakot ilyen szépen tud megjeleníteni :D
Hát én amúgy imádom az ilyen creepy dolgokat, mint hogy eladja valaki a lelkét xdd viszont számomra sem igazán derült ki, hogy pontosan mi hogy történt, vagy ki kicsoda, meg hogy hogy is van ez xd nekem az jött le, hogy így halhatatlanok lettek, vagy nem is tudom hogy értelmezzem, meg milyen valaki, ha nincs lelke xdd
Nekem is nagyon tetszett az elején az idézet, meg a vadlevendula szó, de én sem jöttem rá, hogy hol kapcsolódik a történethez xd de lehet csak én nem figyeltem eléggé, vagy túlságosan arra koncentráltam, hogy megértsem mi is történik xd
Nekem nagyon tetszett az egész, csak tényleg maradtak bennem ezek a homályos foltok, amiket nem értek xdd
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésÁh, meg sem lepődök, nemhogy a történet, maga az írás is egy nagy homály XD
Örülök, hogy tetszettek a leírások, az elején szerettem volna megalapozni a hangulatot. Bár nem jelöltem, de régebbi korba varázsoltalak titeket, kb az 1800-as évek végére, 1900-as évek elejére. Azért nem tüntettem fel, mert a ruhával szerettem volna jelezni, hogy most milyen korban is vagyunk, de lehet nem volt annyira tiszta, mint szerettem volna xd
A koporsós fiút direkt nem dolgoztam ki jobban, inkább a szektára és a lélek eladására koncentráltam, de nem győzöm hangoztatni, hogy mennyire nem tetszik a vége XD Szóval tényleg senkit nem hibáztatok, ha nem érti, vagy pont emiatt nem tetszik neki - a kommentjeitek sokat segítenek abban, hogy még tisztábban lássam magam előtt, amit le akarok majd írni, és hosszabbra is tervezem.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!^^
VálaszTörlésNekem nagyon tetszettek a leírások. Teljesen magam elé tudtam képzelni a gyönyörű kápolnát és a sártengerben küzdő szekeret egyaránt. Szóval a fogalmazásod szerintem teljesen rendben volt.
Az elején a levendulás gondolat nagyon szép, viszont nem igazán jöttem rá, hogy hol kapcsolódik a történethez.
Szimpatikus volt, hogy két történet szál futott egyszerre, azonban nem teljesen tiszta, hogy találkozik a kettő, de nekem így nagyon tetszik, hogy agyalhatok, mi is történt pontosan.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőbe!^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszettek a leírások :)
Igen, egyszerre két szál fut párhuzamosan, lehet az utolsó jelenetet kellett volna jobban kifejtenem, hogy érthetőbb legyen.
Jaj, amúgy én nagyon szeretem az olvasóimra bízni a folytatást, viszont én ki nem állhatom, ha egy történet nincs rendesen lezárva xd
Köszönöm, hogy olvastad!
Sziaaa,
VálaszTörlésHát hogy neked mik ki nem pattannak a fejedből! Nagyon nem az én világom ez a templom, meg kápolna meg imádkozni dolog, úgyhogy az elején kicsit megijedtem, de aztán olyan fordulatot vett a sztori, ami már nagyon is az én kedvemre van :3
Tetszett, hogy pont egy ilyen helyen adta el IU a lelkét :D Egyébként itt nem tudom miért akarta mindenki, hogy érzelemmentes legyen IU, amikor annyiszor mondják, hogy valaki eladta a lelkét az ördögnek mondjuk és attól még vannak érzései meg minden, csak onnantól már ugye az ördög rendelkezik az életével, a testével, azaz őt szolgálja az adott személy. Szóval én full így értelmeztem ezt az eladom a lelkem dolgot, nem úgy, hogy akkor most IU egy érzelemmentes kb zombi élőlény lett.
Nagyon tetszett, hogy leírtad azt is, meg azok a jelenetek úgy magukban, ahogy vitték a koporsóban a szerelmének a hulláját, ami ugye aztán már nem közönséges hulla volt, hanem közben "életre" kelt. És én amúgy értem ezt a levendulás dolgot is, vagyis hát én úgy értelmezem, hogy az elején lévő idézet azért kapcsolódik a sztorihoz, mert itt ismét kivirágzott a szerelmük még a halál után is, ami azért valljuk be egy elég valószínűtlen hely :D
Viszont nekem kicsit úgy tűnt ott annál a résznél, ahol belép ebbe a társaságba, mintha lettek volna szóismétlések elég gyakran. De lehet ezt csak én éreztem így, meg tényleg csak annál a résznél, mert amúgy feltűnt, hogy például az esőre is igyekeztél sok más szót használni, pl az elején a vízfüggöny aztán emg vízesés stb.
Nagyon tetszettek a megszemélyesítéseid vagy mik ezek: "gyertyák lángjainak sóhajtása" "meztelen csend" meg még volt egy pár ilyen, csak azokat nem másoltam ki xD
Egyébként egyetértek a lányokkal a ruha leírói képességeiddel kapcsolatban! xD
Köszönöm, hogy olvashattam, kíváncsian várom a következőt! :3
Szia!
TörlésÖrülök, hogy összességében tetszett! Ahogy már írtam korábban is, nem vagyok 100 %-an megelégedve vele, főleg a végével nem, és olyan jó, hogy leírjátok, hogy ti hogy gondoljátok a folytatást, vagy hogy értelmezitek az egészet, mert ezzel nagyon sokat segítetek a történet még kidolgozottságában - mert át szeretném dolgozni.
Amúgy jól értelmezted, mert én is így képzeltem el az egészet, mikor írtam: eladja a lelkét, és onnanstól nem ő rendelkezik az élete felett. Meg is lepődtem, mikor a lányok írták ezt az érzelemmentes dolgot, de el is gondolkoztatott :)
És igen, megint igazat adok neked! Sikerült meglátnod a cím bújtatott megjelenését az írásban! :D
Amúgy egy kicsit féltem, hogy valaki rossz néven veszi ezt a templomos dolgot, mert igaz, én hívő vagyok, de itt nem konkrétan Istennel "játszadoztam" az írásban, hanem a szektával (xd) - meg ugye ez csak a képzelet szüleménye, nem kell véresen komolyan venni :)
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia~~ ^^
VálaszTörlésMegjegyezném még az elején - még mielőtt elfelejtem -, hogy nem teljesen sikerült megértenem, hogy mi is történt. Egyszerre futott két szál, úgyhogy ez talán még jobban bezavart nekem. Jajj, meg, hogy nem volt olyan konkrét vége, vagy nem is tudom. Jobb szeretem, amikor van egy határozott befejezés, és nem homály, bár ezzel sem volt nagy problémám.
Kicsit fura volt az is, hogy a főszereplő konkrétan eladja a lelkét, szóval nem ő irányítja utána a saját életét. Javíts ki, ha rosszul értelmeztem, de furcsa volt. Mármint, ha belegondolok, nem hiszem, hogy engem bármi rá tudna venni valami hasonlóra, maximum a mérhetetlenül hatalmas kíváncsiság, de talán még az se.
A másik az, hogy van a kocsis a másik szálon, nos ő egy koporsót szállít, majd beviszi az erdőbe(?). Na, de az nem éppen derül ki, hogy most miért is, illetve sokat nem tudunk meg a halott férfiről se, hacsak nekem nem tűnt fel.
A megmaradt kérdéseket leszámítva nekem tetszett! Már maga az ötlet, a cím, na de még a kivitelezés is jó volt. Lehet, hogy direkt írtad ilyen titokzatosra, de azért egy apró magyarázatot elfogadnék, ugyanis még nem teljesen tiszta a dolog... A leírásaid nagyon tetszettek *-*
Illetve kifejezetten szeretem az ilyen parább sztorikat. Sok benne a rejtély, és ez engem vonzz magához. Megválaszolatlan kérdések, titokzatosság, amit csak a fantáziád megenged, hogy elképzeld ><
Köszönöm, hogy olvashattam, engem megfogott, hiába vagyok még mindig homályban a végével kapcsolatban! ><
Kíváncsian várom, hogy a következő körben mivel rukkolsz elő! ^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy megfogott a történet, annak ellenére hogy kész homálynak tartod! :D AMúgy nagyon szívesen neki állnék magyarázni, hogy mit, meg hogy, de inkább most ezt nem teszem meg, hanem egy kerekebb történettel rukkolnék elő, remélem, majd az átláthatóbb lesz :) FOgjátok fel ezt úgy, mint egy film előzetest xd
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!
VálaszTörlésÍgy elöljáróban: észrevettem, hogy te szereted az ilyen régebbi korokat, meg arra is rájöttem, hogy a fogalmazásod is olyan "klasszikusabb" és hogy ez a kettő mennyire passzol és az írásaidtól mindig kapok egy ilyen "vibe"-ot, amiről kristálytisztán tudom, hogy tőled olvasok, és Vivi itt előttem megemlítette, hogy a ruha, amit megjelenítettél, az ilyen tök jó reneszánszos és koppant a fejemben, hogy basszus, hát ez az! XD Olyan reneszánszos vibe-ot kapok tőled, most nem tudom, van-e bármi értelme, annak, amit összehordtam itt, de már régóta gondolkozom azon, milyen energiát küld felém a stílusod, és végre megvan!! xD Olyan klasszikus *csillagos sparkle emojik*
Na, visszatérve a sztorira. Nekem is tetszett a cím, aztán én se értettem, hogy miért ez lett, de így mostmár átlátom, hogy olvastam a magyarázatot. Jajj, meg hát nagyon tetszett ez a lélekeladós dolog, mert basszus én már kitaláltam a saját dalomat, hogy mit akarok majd mondani és pont ahhoz jutott eszembe ilyesmi, és ez az uuuuh! Másnak is vannak ilyen gondolatai! xD
Tetszett amúgy a sztorinak ez a groteszksége, a kápolna, a Jézus festmény, aztán a lélek adás-vétel, meg hogy a halál után is megtalálták a szerelmet, olyan tök bizarr lett, de jó értelemben. :D
Nekem egyébként ez úgy van a fejemben, hogy ugye eladta a lelkét, utána elvitte a koporsót a kocsis, de hogy a kocsis már alapból a szektához tartozott meg minden, és hogy miközben vitte, tudta, hogy fel fog kelni??? És utána van a újraegyesüléses jelenet.
Nagyon tetszett, hogy megszemélyesítetted a tárgyakat, meg a ruhánál lévő leírások is, meg úgy egy az egyben, hogy nem tiszt a kép, én szeretem az ilyen "költői homályt" :D
Elnézést a kis késésért, és köszönöm, hogy olvashattam! uwu
Szia!
TörlésIgen, szeretem a régebbi korokat, a történelmi és /vagy kosztümös filmekért, könyvekért, történetekért is oda vagyok :)
Azért örülök, hogy van olyan egyedi stílusom (ami szerintem mindenkinek van), amiről fel tudsz ismerni :)
Jól áll a fejedben, a kocsis is benne van ebben a dologban :)
Örülök, hogy tetszett :)
Köszönöm, hogy olvastad!
Úgy szeretem az ilyen sztorikat és olyan jó, hogy egyre több jön velem szembe, mikor ott van az a költői homály egész végig, hogy vajon mi is történhet, nem kapunk mindenre választ, gondolatok közt hagyják az olvasót. Tényleg az ilyenekért élek és ezt is nagyon imádtam. Tetszett maga a koncepció, a ruháról adott leírásod, valóban tükrözi a szereteted eziránt a korszak iránt, bár olvastam, hogy nem vagy a sztorival teljesen megelégedve, át akarod dolgozni, de én így is imádtam minden sorát, viszont az átdolgozott verzióra is kíváncsi lennék!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam. :3
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök neked is! Olyan jó olvasni, ha ennyire tetszik nektek valami! Minél többen írtatok, és kérdéseket tettetek fel, annál biztosabb lettem benne, hogy én ezt átszeretném dolgozni. Biztosan közzé teszem, és akkor majd megjelöllek benneteket!
Köszönöm, hogy olvastad!