2020. december 21., hétfő

A menyasszonyi ruha

(Music challenge: Call Me Karizma - Nails)

Késő délután sétálgattak a folyó partján, minek vizén megcsillant a lemenő nap tompa sugarai. A szellő kellemesen borzolta az ember bőrét, a madarak fáradtan csicseregtek. Minden olyan békés és nyugodt volt, mint készülő vihar előtt a megszeppent csend. A parton többen is kint voltak, gyerekkacagás szállt a levegőben, sétáltatott ölebek ugatták a madarakat, a biciklisek próbálták kikerülni a járókelőket hangos csengetések közepette. A folyó melletti parkban sárkányrepülőket próbáltak reptetni, többen kockás plédeket leterítve piknikeztek; az egész teret belepte a vidám beszélgetés.
A két ifjú egymásba karolva andalgott az aranysárga fényben úszó sétányon, mely messziről hömpölygő aranyáradatnak tűnt. Vidáman beszélgettek, egy pillanatra sem hallgattak el, úgy érezték, hogy annyi mondanivalójuk van a másiknak, hogy egy teljes élet sem lenne elegendő megosztani gondolataikat.
Megálltak, hogy gyönyörködhessenek a folyó sodrásában, a fiatal hölgy szeme elé emelte kezét, hogy árnyékolja látását a villódzó fényektől, és mosolyogva nézte a fényárban tündöklő városrészt. Tekintete rátévedt partnere arcára, annak markáns vonalaira, vékony orrára, tudástól csillog szemeire és kisfiús mosolyára. A férfiú viszonozta pillantását, melegen elmosolyodott és puha csókot lehelt a lány kézfejére, kinek arcát e kedves gesztustól szégyenlős pír futotta tele. Mindketten úgy érezték, hogy megtalálták helyüket a világban, a másik oldalán teljes egésszé válnak, és nem jöhet semmi és senki, hogy elrontsa boldogságukat.


Pár hónapja találkoztak először egy szálloda halljában, ahol a fiatal férfi időzött üzleti útja miatt és mit sem sejtve megszólította a bejáratnál álldogáló igen csinos hölgyet, közölve vele, hogy teljes tiszteletlenség megvárakoztatni egy ügyfelet, mert ő már közel fél órája várakozik az idegenvezetőjére, aki majd körbe vezeti a városban. A dorgáló stílustól a fiatal nő megszólalni sem tudott, bár szólásra nyitotta száját, egy hang sem jött ki rajta, teljesen elképedt a hirtelen támadástól. A férfi épp tessékelte volna ki az ajtón, mert ő igazán elfoglalt ember, nem ér rá egész nap egy helyben ácsorogni és arra várni, hogy a sült galamb belerepüljön a szájába, mikor beviharzott a hallba siettségtől csapzott hajjal egy nő, és próbálva uralkodni levegővételein sűrű bocsánatkérésbe kezdett.
- Elnézést, hogy megvárattam Park úr, de eltévesztettem a címet, és egy másik szállóhoz mentem. Nagyon sajnálom! Ha Ön kész van, akkor azonnal indulhatunk a városnézésre.
Park úron volt a sor, hogy partra vetett halat játsszon a tátogásával és mihelyst sikerült összeraknia a képet, hogy a neki kirendelt személynek hitte szegény leányzót – bár teljes mértékben illet rá az idegenvezető leírása -, sűrűn hajlongva kért elnézést az előbb megszidott hölgytől és kárpótlásként felajánlott egy csésze kávét. A lány szerényen elfogadta a meghívást – így kezdődött szerelmük története.
A városban sokan irigykedtek Bae SueJira, a szerény sorból származó, de igen dolgos lányra, akire rámosolygott a szerencse, és randevúzni kezdett egy gazdag üzletember fiával, az egyetlen örökössel, Park BoGummal. Sokan nem értették, hogy a férfi mit látott meg a pironkodó, szégyenlős lányban, és egyenesen ájuldoztak az eljegyzés hírétől. Rengeteg jómódú és odaadó lány legyeskedett BoGum mellett, akik készségesen teljesítették volna minden vágyát és óhaját, de egy sem volt olyan kifinomult lélek, mint Bae SueJi. Igazán szép teremtés volt hosszú sötétbarna hajával, ovális arcával, mélybarna, beszédes szemeivel, szívalakú szájával és kecses mozgásával – de lelke még szebb volt: hófehér patyolat, melyen egy csepp rosszindulatság sem volt. Ő maga volt a megtestesült kedvesség és báj, megérdemelte egy olyan udvarias és előzékeny férfi kitüntetett figyelmét, mint amilyen Park BoGum volt.
Az ifjabb Park élete viszont nem volt annyira tiszta, mint SueJi lelke, több fekete pletyka is övezte személyét. Többek közt ott voltak a rosszindulatú megjegyzések, hatalom iránti vágya, pökhendi stílusa és nőbotrányai. A férfinak több eljegyzése is volt az évek alatt, hivatalosan négy a gyűrűátadások száma, de egyszer sem állt az oltárnál. A hölgyek vagy meggondolták magukat, vagy kiderült, hogy csak a vagyon miatt mondtak igent, pontosan ezért óvva intette fiát a gyártulajdonos Park, hogy ne döntsön elhamarkodottan, gondolja át, hogy milyen nőt akar a családba hozni, szerelmes szívét próbálja uralni. Lassan kezdett kialakulni a szóbeszéd Park BoGum körül: a szerelemben sikertelen gazdag örökös, ki meggondolatlanul osztogatja a gyűrűket.
SueJit egyáltalán nem érdekelték a pletykák, ő abban hitt, amit látott és ő egy nyitott, őszinte, szeretetre éhes férfit látott, aki könnyen esik szerelembe és vakon bízok az emberekben, éppen ezért csalódik folyamatosan. Nem érdekelte, hogy a hírek úgy kezdték emlegetni, mint az ötödiket, mert tudta, hogy ő lesz az Egyetlen. Mert ő az embert látta, nem pedig a vagyont.

 

Az eljegyzés után a fiatalok ellátogattak az egyik Park birtokra, BoGum körbe akarta vezetni kedvesét leendő otthonukban. A lány szeme itta a zöldellő legelőket, a lombos erdőt, a büszkén magasodó villát, teljesen ámulatba ejtette az a természetes pompa, ami fogadta őket.
- Mesébe illő itt minden! Nem lehet, hogy csak álmodom? – ámuldozott SueJi.
- Nem drágám, ez a valóság, a mi közös mesénk. A ház úrnője leszel és szeretnék mindent megadni neked, hogy otthon érezd magad. Ha bármivel elégedetlen vagy, nyugodtan szólj és átalakíttatom kedvedre.
- Ne viccelj, minden tökéletes! – karolt vőlegényébe SueJi és lágy csókot nyomott kedvese arcára.

 

- Gondolkoztál már az esküvői ruhádon? – kérdezte SueJitól leendő férje. A tágas szalonban üldögéltek a szófán, és teázgattak. A szoba falain hatalmas festmények lógtak, zöld bársony függönyök keretezték a faltól falig érő ablakokat, melyeken játszi könnyedséggel szökött be a napfény. BoGum cigarettára gyújtott, minek füstje kifejezetten zavarta SueJit, de nem mert szólni.
- Még nincs konkrét elképzelésem.
- Megmutathatom a korábbi menyasszonyaim választott ruháit, ha szeretnéd. – BoGum felnézett az újságjából és arájára sandított. – Persze, nem kötelező azokból választani, de adhatnak ihletet. Az egyik fenti szobában vannak elrakva.

 

SueJi nem lelkesedett az ötletért, hogy az előző feleségjelöltek választását megnézze, sőt egyenesen furcsának találta, hogy BoGum megtartotta a ruhákat.
Felmentek az emeletre, és egy idáig észre sem vett ajtóhoz léptek. SueJi csodálkozva nézte, hogy milyen trükkösen el van rejtve a kíváncsi szemek elől a szoba: a virágmintás tapétába teljesen beleolvadt az ugyanolyan színű ajtó. BoGum elővette kulcsát és nyikorogva kitárta menyasszonya előtt a nyílászárót, aki bizalmatlanul belépett a félhomályba.
A közepes méretű szobának egyetlen, a megszokottól jóval kisebb, rácsos ablak volt a szeme, ami nem sok természetes fényt engedett a helyiségben. Faburkolat fedte a falakat, a fapadlón nem nyújtózott szőnyeg. Kicsit dohos szagot lehetett érezni, ami a régi kétajtós szekrényből áradhatott. BoGum felkapcsolta a mennyezetről lelógó csillárt, ami tompa fénnyel világította meg a szobát és felfedte a sarokban nyújtózó hatalmas, rózsamintás paravánt.
SueJi megilletődötten állt egy helyben, az egész terem nyomasztóan hatott rá, nem érezte biztonságban magát. Vőlegénye megfogta kezét és gyengéden maga után húzta egyenesen a paravánhoz, amit könnyedén félregurított. Az ifjú menyasszony néma sikolyt hallatott, mikor meglátta, hogy mit bújtatott a paraván, úgy érezte, hogy lába nem bírja meg saját súlyát. Előtte négy teljesen élethű próbababa volt felállítva, melyek szebbnél szebb menyegzői ruhát viseltek.
- Ne ijedj meg, ezek csak babák – nevetett BoGum a lány falfehér arcán. – Tudod, hogy szeretek bábukat gyártani. Ezeket mind magam festettem.
- Sosem mondtad – lépett közelebb a lány és alaposabban szemügyre vette az egyik bábút. Szőke fürtjei füléig értek, élettelen fekete szembogara olyan fényesen csillogott, mint egy igazi emberé, bőre is feszes volt, igaz, sokkal fehérebb, mint amilyen egy élő ember bőrtónusa. SueJi végtelennek tűnő pillanatokig nézett farkas szemet a babával, furcsa érzés kerítette hatalmába. BoGum kedves hangja rántotta vissza a valóságba.
- Ezeket a ruhákat a korábbi kedveseim varratták maguknak, de viselni már nem volt alkalmuk. – Fanyar mosoly követte a mondatot. – Mivel én álltam a költségeket, megtartottam a ruhákat, majd elszeretném árvereztetni. Tetszik valamelyik?
SueJi végigtapogatta a ruhák anyagát, alaposan szemügyre vette a csipkéket, gyöngyöket, kezét végighúzta a varrás vonalán. Igazán szép munka volt mind a négy ruha, a varrónő tökéletes munkát végzett, mégis idegenkedett már a gondolattól is, hogy ő valamelyik ruhát is megpróbálja.
- Mindegyik nagyon szép, de egyik sem én vagyok. Én egy új ruhát szeretnék tervezni, de ennek az anyagnak az esése nagyon tetszik. Valami hasonlót szeretnék, de mégis mást. Nem baj? – Pislogott félénken SueJi, kezében a harmadik ruha szoknyáját morzsolgatta. Félt attól, hogy megbánthatja BoGumot, de magában ígéretet tett arra, hogy az esküvő után mindegyik ruhát eltünteti a házból – a bábukkal együtt.
- Egyáltalán nem, pár nap múlva érkezni fog a varrónő és vele megbeszélheted az elképzelésedet. Alig várom, hogy láthassalak! – SueJi a férfi lelkesedését nem tudta nem megmosolyogni, ő is legalább ugyanannyira izgatott volt az esküvő miatt, mint párja.
- Ugye tudod, hogy balszerencsét hoz, ha a vőlegény az oltárhoz lépés előtt meglátja a menyasszonyt?
- Tényleg? – Őszinte, meglepődött arc, újabb kacagás. – Akkor lehet ezért nem volt eddig szerencsém.

 

Az elrejtett szoba látogatása után SueJi csak a bábukra tudott gondolni, és azok élethűségére. Vajon BoGum miért nem említette eddig ezt az elfoglaltságát? Szinte mindent tudtak már egymásról, és ilyen lényeges dolgot nem elmondani… De az is lehet, hogy tényleg nem került szóba, mostanában nagyon elfoglaltak az esküvő szervezése miatt, BoGum ha tehetné, már másnap megeskedne, de a lány egy kicsit lassítani szeretne – kiélvezni minden pillanatot és hozzá szokni a gondolathoz, hogy nemsokára ő is Park lesz, ami azt jelenti, hogy nem fog olyan gyakran találkozni szüleivel.
Akárhányszor felment az emeletre, szeme mindig a titkos ajtó felé tévett és ha belegondolt, hogy mit rejt, a hideg végig futkosott a hátán. Ha csak lehunyta a szemét, mindig a babák hullafehér, merev arcait látta maga előtt és ijesztően üveges szemüket. Igazán különleges tehetsége van vőlegényének, hogy ilyen bábukat hoz létre, de nyomasztó a tudat, hogy azok a házban vannak – szólni nem mert, tiszteletben akarta tartani BoGum hobbiját.

 

Hideg szellő borzolta meg fedetlen karját, lúdbőrözött az érzésre és a takaró után tapogatózott. Azt nem találva próbálta gondolkozásra bírni álomittas agytekervényeit, hogy mielőtt lefeküdt aludni, biztosan becsukta-e az ablakot, vagy csak akarta. Fáradtan kinyitotta ólomnehéz szemeit és próbált látni az ablakon beszűrődő holdfény világította szobában. Takaróját tovább kutatva fordította fejét az ellenkező irányba, mikor meglátta a felette magasodó alakot. Pillanatokig csak nézte az idegen arcot, majd mikor agya feldolgozta a látványt, fülsértő sikításban tört ki. Azonnal felült ágyában és kezével maga előtt hadonászva próbált minél távolabb húzódni a szőke menyasszony elől, aki mozdulatlanul állt az ágya mellett és üveges szemeivel a lányt bámulta.
- BoGum! – Sikította SueJi, görcsösen markolászva az ágynemű huzatot. A szőke próbababa csak mereven állt, kifeszített arca szigorúan fehérlett, összevarrt kezét szorosan törzse mellett lógatta, a törtfehér csipke anyag kecsesen simult sápadt testéhez. SueJi kezdeti rohama kezdett csillapodni, megmozdult agya hátsó zugában az a gondolat, hogy csak hallucinál, és BoGum hozta ide a ruha végett, mikor a bábu szeme hirtelen hátrafordult és a mandulavágást csak a hófehérség töltötte ki.
SueJi torkaszakadtából sikított, hatalmas lendülettel leugrott az ágyról és feltépve szobájának ajtaját maga mögött hagyta az utána forduló jegyest. SueJi végig szaladt a sötét folyosón, hálóingének alja térdére tapadt a futás erejétől, a folyamatosan hátrafordulástól, hogy követi-e az a szörny, haja összeborzolódott, tincsei szemébe lógtak. Úgy érezte, hogy végtelen örvénybe került, újra és újra végig fut ugyanazon a folyosón, kezdett elszédülni a forgó levegőben.
Reszkető lábakkal megállt, térdére támaszkodva hangosan lihegett, szája kiszáradt a kapkodástól, nyelvével nedvesítette meg. Remegő kezekkel túrt hajába és szabadította meg látását a kósza tincsektől, arca kipirosodott a futástól. Körbeforgolódott, de nem látta a folyosó végét, kezdett igazán kétségbeesni, hogy mi történik vele. Szíve vadul kalimpált mellkasában, mint ketrecéből kitörni vágyó fenevad, fülében dobogott vérétől semmit sem hallott. Összefonta maga előtt karját, mert a vékony kis pendelke, amit alvás gyanánt viselt, nem védte testét a nyirkos levegőtől.
Kétségbeesve hátrált a folyosó faláig, minek nekidőlve próbált újra erőt gyűjteni. Mellkasa fel-és lejárt, tüdejét nem tudta elegendő oxigénnel feltölteni. Szeme sarkából mozgást érzékelt, tekintetét a szemben lévő falra szegezte és ijedtében még levegőt is elfelejtett venni.
A sötétzöld, absztrakt mintás tapétából pirosra festett körmös kéz nyúlt felé. SueJi szájára tapasztotta kezét, tágranyílt szemekkel követte a kar előrenyújtózását, míg a sokkból felébredve elrugaszkodott a faltól és újból futásnak eredt. Tér és idő összemosódott körülötte, fekete maszlag fogta körbe és tompította el menekülő alakját.

 

Hangos sikításra ébredt fel. Tekintetével keresett valamit, amit az előbb még látott, hallása még nem tért vissza. Nagy sokára felfogta, hogy amit hallott, az saját hangja volt és nincs sehol a korábban látott rémség. Az ágyában ült, fényes nappal volt, a szobát megvilágította a reggeli napfény. Mellkasára tapasztotta egyik kezét, csillapítva szívének természetellenes gyors pulzálását, másik tenyerébe verejtékben úszó homlokát pihentette, és próbálta realizálni, hogy ez csak egy rossz álom volt. Újból. Amióta belépett abba a szobába, ugyanazt a rémálmot éli át éjszakáról éjszakára, teste napról napra gyengébb a kialvatlanságtól, szeme alatt mély, fekete árkok keletkeztek és hiába mondják neki, hogy próbáljon pihenni, egyenesen retteg az éjszakáktól és így nappal szendereg, ott, ahol éppen elnyomja az álom. BoGum aggódva figyelte menyasszonyának állapotát, orvost akart hívni, de SueJi nem engedte, arra fogta alvászavarát, hogy izgul az esküvő miatt – nem akarta elmondani, hogy rémálmait az élethű babák okozzák.

 

Már régóta motoszkált a fejében az a gondolat, hogy neki ismerősek a menyasszonyi ruhákat viselő bábuk arca, de sehonnan sem tudott rájönni, hogy honnan. BoGumot is kérdezte, de ő csak mosolyogva legyintett, mint akit nem is érdekel az ilyesfajta butuska gondolatok – megfestette az arcokat, mert így képzelte el őket, nincs ebben semmi szokatlan. SueJinak szinte belefájdult a feje a sok gondolkozásba, minden éjszaka után egyre biztosabb volt benne, hogy az arcokat korábban már látta valahol.
A válaszra nem kellett sokat várni.
A menyasszony félelemmel kevert izgalommal várta már a nagy napot, ami vészesen közeledett, így próbálta magát minél jobban lefoglalni. Aznap a régi újságokat szortírozta ki, amik egy hatalmas kupacban gyűltek az étkező egyik sarkában. Szétválogatta a friss és a régi lapokat, és így akadt meg a tekintete egy elsárgult oldalon. Szétnyitotta az újságot és a levegőkorty a torkán akadt. Évekkel korábban eltűnt személyek fotóit sorakoztatta fel a napilap, nagybetűkkel közölve az olvasó számára, hogy eltűntekről van szó, akiknek gyanús körülmények között nyoma veszett és azóta sem leltek rájuk. A fotók közt szerepelt BoGum négy próbababájának arcképe is, amik egy az egyben megegyeztek a lányokról közzétett képpel: ugyanaz a kunkorodó hajtincs, vékony orr, szívalakú száj, arcvonások. Nem beszélve arról, hogy a négy eltűnt fiatal lány Park BoGum korábbi jegyesei voltak.
SueJi hirtelen mindent megértett. A pletykákat a megszökött lányokról, a hirtelen felbontott eljegyzéseket, az évenkénti üzleti utazásokat, az élethű bábukat a menyasszonyi ruhákban. A lány gyomra megfordult, kesernyés íz lepte el száját, a remegés végig futott gerince vonalán elzsibbasztva agyát. Kikerekedett szemekkel pislogott az elsárgult újság lapjára, a valaha vidáman mosolygó lányok fényképeire és az álcázott szobában lévők szemeire gondolt, amiknek menekülésre hívó csillogását megfogadta.
Felpattant, az újságok több kupacba szálltak. SueJi felrohant a szobájába és amilyen gyorsan csak tudta, beledobálta ruháit bőröndjébe. Minden mozdulata elkapkodott volt, semmit sem gondolt át és fejezett be, mindenbe belekapott, egy cél lebegett szeme előtt, mégpedig, hogy minél hamarabb távolabb kerüljön ettől az embertől, akiről azt hitte, hogy mindent tud és kiderült, hogy teljesen félreismerte. Önként belesétált a férfi csapdájába, rabul ejtette szívét és elméjét is az udvarias, lovagias álcája.
Bőröndjét kézbe kapva, mint akit űznek, kivágta az ajtót és szoknyáját kissé megemelve lerohant a lépcsőn, a bejárati ajtó felé futott. Keze már a kilincset markolta, mikor egy mély hang megállította; ijedtében földbe gyökerezett a lába, mozdulni sem mert.
- Hova mész? – A lány óvatosan hátra nézett és előtte pár méterre BoGum állt értetlen arckifejezéssel. Szeme csodálkozva nézte a távozni készülő lány alakját, bőröndjét szorongató elfehéredett kezét, ideges szájrágását. – Elkészült a menyasszonyi ruhád, nem nézed meg?

 

Park BoGum elegáns fekete öltönyben állt a terem közepén szépen megfésülködve, frissen borotválkozva. Idegesen ropogtatta kezét, hiszen mégis csak most van az esküvője, természetes volt, hogy izgult. Ám mikor megpillantotta kedvesét, teljes nyugalom szállta meg lelkét, szélesen elmosolyodott és tetőtől talpig végig mérte a szépséget. Bae SueJi törékeny alakját mészfehér, csillogó kövekkel díszített földig érő ruha takarta, melynek ujja és mellrésze csipkéből volt készítve, fehér kesztyű takarta kecses kezét, ami mereven fogta a tűzliliomból álló csokrot. Nyakán gyémánt nyaklánc ékeskedett, kontyba fogott hajába földig érő fátyol volt tűzve. Visszafogott sminket viselt, tűzpiros ajka ellentéte volt sápadt, porcelán bőrének.
BoGum hozzálépett és puha érintéssel megcirógatta kedvese jéghideg arcát, ki komoly, semmitmondó arckifejezéssel tűrte az érintést. A férfi lágy csókot lehelt az ara homlokára, örömteli mosolya még szélesebb lett.
- Annyira gyönyörű vagy, kedvesem. Káprázatos szépséged semmihez sem fogható, de a többi hölgynek sem lehet panasza. – BoGum bocsánatkérően hátrapillantott a négy fiatal nőre, majd ismét SueJira koncentrált. Nem tudott betelni a lány látványával, szeme itta a csillogást, egyenesen csodálta menyasszonyát. Csak azt sajnálta, hogy a lány nem élte át a pillanatot. – Mostantól örökké együtt leszünk.
BoGum oldalra lépett és visszahúzta helyére a rózsamintás paravánt, eltakarva az üveges szemű jegyeseket. A férfi megkönnyebbülve kifújta a levegőt, majd maga előtt tolva a nyikorgó kerekű, fém sebészeti asztalt, minek tetején egymáshoz koccantak a preparáláshoz szükséges eszközök, elégedett sötét vigyorral az arcán kilépett a szobából és kulcsra zárva azt, fütyörészve elsétált.

23 megjegyzés:

  1. Oké, ez nekem simán horrorba illő volt, utálom a babákat, nagyon rondák, mégha szépek is, irtózom tőlük és az arcuktól, nekem ez nagyon creepy, de nagyon tetszett ettől függetlenül az egész még jobban borzongtam közben. Rendesen elhittem, hogy Bogum a herceg fehér lovon, mint amilyen a való életben is, bűbájos, egyszerűen imádnivaló teremtés, aztán mit tettél vele ;;;;

    Hú, szegény lány, annyira nem érdemelte meg ezt, nagyon sajnáltam szegényt, hogy mi lett, de a befejezés is pont így kellett, nagyon durva volt. Ez rendesen olyan téma meg kategória, hogy filmbe illő, nincs valami ilyesmi? XD Bár inkább nem nézném meg.
    Nagyon tetszett a hangulata, kissé régiesebb, kosztümös beütése volt, az elején ez az idilli is nagyon megvolt, aztán egyre sötétebb lett és éreztem, hogy na basszus itt lesz valami. Aztán tessék ott a szoba. XD Huh, hát nagyon jól kitaláltad az egészet, hátborzongató volt és nagyon jó ötlet, nagyszerűen kivitelezted.
    Ezek a részek nagyon tetszettek:
    "mint készülő vihar előtt a megszeppent csend" - itt a megszeppent csend volt, ami megragadott, annyira szépen fejezi ki ez a szó a valóságot, ami igazából a csend maga, de mégis az az ember hangulatától függ, hogy milyen. Így még talán nem is olvastam, de megjegyzem.
    "Mert ő az embert látta, nem pedig a vagyont." - És ez is mennyire szép és tiszta. Nagyon sokan tényleg a pénzre utaznak, de kincs, amikor tényleg az embert látja, és nem a vagyont, vagy az eszközt a személyben. Ez nem csak a pénzes embereknél igaz, hanmem alapjáraton is; sok mindent képes az ember belelátni a másikba, legfőképp a saját vágyait, elvárásait, de tökre nem az a lényeg, hanem a másik lénye. És ez nagyon fontos.

    Volt benne pár hiba, amit észrevettem:
    "megcsillant a lemenő nap tompa sugarai." - megcsillantak lenne, véletlen lemaradhatott a toldalék.
    Volt néhány rész, ahol vesszőhiányt éreztem, de őszintén, míg másoknál könnyebben megtalálom és biztos vagyok benne, így nálad rendesen elvizonytalanodom, hogy tényleg kell-e. XD De az első néhány bekezdésben éreztem ezt az "és"-ek kapcsán, de amúgy nem volt szembetűnő, mert semmi lényeges nem hiányzott, szóval felejtsd is el, hogy szóltam. xDD

    "farkas szemet" - ezt egybe kell írni
    "elszeretném árvereztetni" - külön kell írni az el szeretném részét
    Volt néhány szóismétlésed hamar egymás után, pl. az elején a leírásnál az arany, később az arc szavak.
    "végigi szaladt", "végig fut" - ezeket egybe kell írni
    Nekem kicsit fura olvasás közben ilyen szép és esztétikus környezetben ilyen biológiaii meg nyers szvakat olvasni, pl: "agytekervényeit", de ez az én ízlésem kérdése mondjuk.

    Nekem nagyon tetszett ez a novellád, érdekes volt, fordulatos, beteg és mégis nagyon szép. Köszönöm, hogy olvashattam! Remélem, hogy mostmár nyugodtabbak a körülmények és sok időd lesz, amit olvasásra és írásra tudsz szánni, na meg persze a pihenésre. Hajrá a következővel is, már várom! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, bár ennél sokkal félelmetesebbre szerettem volna írni, ám ez sajnos nem igazán jött össze szerintem - ez túl lightos lett XD
      Amiket kiemeltél hibákat, azokat eredetileg ki is javítottam. Nos ez úgy történt, hogy megírtam a sztorit Wordben és átmásoltam bloggerbe, ám megint viccelődni próbált a kis huncut és széthúzta a sorokat. Szóval mindent egyenként át kellett állítanom, és mikor már rákattintottam volna a "közzététel" gombra, akkor jutott eszembe, hogy hoppá, nem ellenőriztem a helyesírási hibákat. Wordben megcsináltam, majd rájöttem, hogy kezdhetem először az egész hercehurcát a bloggerben. Megmakacsoltam magam és összehasonlítva a Worddel, átírtam. De ezek szerint csak nem voltam szemfüles. :D Mert láttam, hogy miket soroltál fel, és ott néztem a képernyőt, hogy "de hát én ezt direkt átjavítottam" - ahaaa, csak akartam XD

      Igen, amúgy régebbi korban helyeztem el a történetet képzeletben, bár ezt konkrétan nem írtam le, inkább csak finom utalások voltak benne, mert szerintem ez a sztori sokkal ijesztőbb (lenne) régebbi korban.

      Örülök még egyszer, hogy tetszett, most már előttem van minimum 3 hét pihi és tudok írni (ha csak nem vágom be a lustát).
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  2. Halii^^

    Aztaaaa
    Nagyon tetszett a hangulata, olyan szépen leírtál mindent: a sétát, a nőket, a rémálmot. Olyan kis rosszfiúnak indult a férfi, aztán kiderült, hogy egy elmebeteg ember, ki babákat gyárt(?), nem tudom erre mit szoktak mondani xD Szegény csaj nem ilyet éredmelt, de na , ilye egy horror :'D Olyan szépen bánsz a szavakkal. Konkrétan egy horror filmet lehetne ebből csinálni :'D

    Pár hibát észrevettem én is:
    "tudástól csillog szemeire" itt szerintem lemaradt az ó a 'csillog'-ról
    "és vakon bízok az emberekben" bízok helyett bízott azt hiszem
    "- BoGum! – Sikította SueJi" véletlen nagy 's' lett a síkitotta
    Illetve pár helyen hiányoztak az 'és' előtt a vesszők. Interneten biztos fent van valahol, de röviden annyi, hogy ha az 'és' előtt lévő tagmondatban van állítmány, és az 'és'-t követően is van, akkor kell elé vessző, ha csak felsorolás, akkor viszont nem kell. Ezt azt hiszem Mirtill valamelyik poszt alatt szépen elmagyarázta, sajnos már nem tudom melyik volt az :c
    Ezek csak az én meglátásaim, ha valamit rosszul tudok, akkor bocsi és javítsatok ki.

    Remélem nem bántottalak meg semmivel, csak így tovább^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Végre eljutok odáig, hogy válaszoljak a saját kommentjeimre, jeeee!
      Örülök, hogy tetszett! Az az igazság, hogy én nem bírom a horror filmeket, viszont olvasni imádom a thrillereket, meg a pszichothrillereket :D Szóval biztos vagyok benne, hogy nem néznék meg képernyőn egy ilyen történetet, pláne, amilyen technikákkal élnek a filmesek.
      Amúgy jó, hogy szóltok, mert bár direkt átolvastam publikálás előtt az írást, mégis vannak benne ilyen kis figyelmetlenségek, hogy pl lemarad eg ybetű, a múlt idő jele, másik személyben írok XD Én mindig utólag találok benne hibákat - lehet nem kellene aznap posztolnom ezek szerint és lehet nem kellene az utolsó napokra hagyni... :D

      Nem bántottál meg, köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  3. Szia!^^
    Húha, hát az elején olyan kis habos-babosnak tűnt az egész, aztán egyszer csak bumm xdd egyébként én nem bírom a babákat, pont azért, mert olyan creepyk. Attól meg biztos hogy teljesen frászt kapnék, ha megtudnám hogy a pasim ilyeneket gyárt, és előtte nem is beszélt róla, hát ott futnék ki a világból xdd
    Már akkor baljós érzésem volt, mikor szó volt arról, hogy négy menyasszonya volt... ilyenkor mindig van valami a háttérben xd
    Egyébként nekem nagyon tetszett ez az egész horror hangulat, tök jó, hogy ilyesmivel álltál elő :D az meg hogy szegény Park Bogummal mit tettél itt xdd a kis angyali mosolya, aztán ilyeneket tesz, hát jajj.
    Egyébként nekem egy kicsit furcsa volt a lány karaktere, mert én nagyon nem bírom az ilyen félős lányokat. Csak néztem, hogy ne már, hogy nem mer tök alap dolgokért szólni, én annyira nem szeretem az ilyen gyáva embereket. Olyan érzésem volt, hogy tiszta papucs a csajszi. Persze ha nem ilyen lett volna, nem lett volna horror :D
    Az álom pedig olyan hátborzongató volt! :D én a csaj helyében tuti azonnal menekültem volna, de hát abban mi lett volna a izgalom xd
    Én is észrevettem jó pár elírást, de a nagy részüket szerintem előttem már leírták.
    Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem tudom mi a problémátok a babákkal XD Ha szembetalálkoznék egy bábunak álcázott preparált emberrel, lehet én is ott halnék szörnyet. Mikor a rémálmot írtam, sötét volt az egész lakásban, mert sötétben szeretek írni, ráadásul egyedül voltam, és mikor elképzeltem, hogy a csajszi felett ott áll a borzalom, egyenesen megijedtem XD Köszönöm szépen, egy Démonok közötti ilyen jelenet egy életre elég volt.

      Amúgy én sem szeretem a semmit mondó lány karaktereket, de nekem az is fura, ha ilyen "pasis-hős" szerepet aggasztanak rá, nekem az túl sok, hát milyen már, mikor a csaj a legjobb céllövész, de a pasinak nem megy és eljátssza neki az alfahímet - mármint a lány xd annyira nem életszagú xd
      De igen, most ez a kis naiv karakter kellet a sztoriba :)
      Egyszer láttam Park BoGumtól egy pszichopata jelenetet, és tudtam, hogy egyszer del fogom használni őt XD

      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  4. Szia~~ ^^

    Hát először is wooow... Ebből kérnék egy regény formátumot. Ez hát, huhaa... Nekem nagyon, de tényleg nagyon tetszett. Még mindig a hatása alatt vagyok, teljesen elbűvölve annak ellenére, hogy mi is történt a novelládban.

    A bizonyos hibákat, amiket nekem is sikerült kiszúrnom a többiek már leírták, így azzal nem vesződnék, ha nem probléma. Hiába írom le sokadjára is, szerintem már az első alkalommal is érthető, hogy hol mi volt a baj uwu

    Visszatérve. A regényt komolyan gondoltam. Olyan szépen bántál szavakkal, hogy huhh... Az lesz szép, ha értelmes lesz ez a hozzászólás xDD Na, de megérte, hogy vártunk rá pár napot, mert eszméletlen jó lett. Megvan az a tipikus horror feelingje, közben mégis lightos, de mégis para.

    Én már az elejétől sejtettem, hogy a drága lelkem valami rosszban sántikál, de erre pont nem számítottam. Ezek a babák... Miért van olyan érzésem, hogy mindegyik maga a lány. Mármint egy adag viaszba mártva, or idk xD Ezek után el tudom képzelni!

    Ezzel a sztorival engem nagyooon megnyertél magadnak. Azt hiszem ebben a körben ő lesz a kedvenc... Azért remélem, a regény elgondolkoztatott. Én vevő lennék rá azt bátran kijelenthetem! ^^

    Köszönöm, hogy olvashattam ezt a novellát! Várlak a következő körben is! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nekem itt már látszik, hogy este van, és nem tudok fogalmazni. *Azt hiszem, ebben a körben ez a történet lesz a kedvencem* Csak sikerült. Igaz utólag, de na xD

      Törlés
    2. Szia!
      Nagyon örülök, hogy ennyire elnyerte tetszésedet! És annak is külön örülök, hogy kedvenced lett! Én még nem olvastam el a tiéteket, csak bele-bele olvastam, de nagyon jók lettek szerintem! Erős kör volt ez.
      Ugye említettem, hogy BoGumnak korábban 4 menyasszonya volt, csak azok hirtelen eltűntek, felszívódtak. A szobában pedig 4 élethű baba volt, amik egytől egyig hasonlítottak a jegyesekre, kiknek képét Suzy meglátta az újságban. Ezért volt neki ismerősek az arcok, mert az újság eltűntként közölte őket. És a végén írtam, hogy BoGum herceg egy kocsit tol maga előtt, amin preparáláshoz szükséges eszközök vannak. Tudod, ilyen műtő eszközök XD Remélem így kicsit érthetőbb volt, hogy mik, vagyis valójában kik azok a babák. Áh, "gyilkos" ez a zene XD
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés

  5. Úristen, annyira imádtam!

    Már eleve a szereplőgárdával megvettél, hát én egyszerűen odáig vagyok külön-külön ezekért az emberekért, bár egy pillanatra bennem volt amikor legelőször olvastam Bogum nevét hogy miért nem Jongsuk, de aztán olvastam a válaszodban hogy láttál tőle valamit és akkor már tudtad hogy írnod kell vele. Pont most néztem Bogummal egy doramat, meg elkezdtem Suzyval is a Startup-ot és egyből az volt bennem hogy úristen miért nem Bogum van benne a Startup-ba hát annyira csodálatosan néznének ki együtt Suzyval rip.

    És tényleg, annyira jó volt az elején elkepzelni őket, ezen a festői tájon ahol andalognak és ott a napfény meg minden hát olyan gyönyörű leírás volt, hogy nekem már az is elég lett volna, de nem, te vitted tovább és omg hogyan! Az első bekezdést úgy bemasolnam ide ahogy van, mert annyira csodálatos lett és egyébként csak a csoportban írt "dark" megjegyzéses miatt tudtam, hogy hoppá itt meg valami lesz.

    Nekem nagyon tetszett Suzy tiszta és innocent lelke, tényleg mint egy hópihe az a leányzó, csodálatosan gyönyörű és olyan mosolya van, hogy elolvad tőle az ember szíve ;; nem is igényeltem különösebben, hogy valami keményebb karaktere legyen, annyira jó volt Bogumot ilyen dominánsnak olvasni, hogy Suzy kis naiv ártatlansága meg nagyon kiegészítette.

    Én amúgy egyáltalán nem vettem észre a hibákat, bár lehet azóta már javítottad, de engem annyira elvitt ez a tartalom hogy őszintén nem is foglalkoztam vele. Meg saját magamat is megleptem, hogy én nem is szeretek e/3-ban se írni, se olvasni, mert egyáltalán nem tartja fenn az érdeklődésem meg számomra annyival nehezebb olvasni, elkepzelni a dolgokat. De itt meg kb faltam a sorokat és annyira meglepődtem amikor vége lett mondom MI A SZAR XD

    Úristen, nagyon imádtam, én ezt nem tudom creepy-nek számít-e, tényleg inkább ilyen thriller, pszicho-thrillernek hatott nekem, én meg azt a műfajt szeretem a legjobban a filmekben, és érdekes hogy nem szoktam ilyet olvasni csak a kötelező Stephen Kinget, pedig hát most is bebizonyitottad, hogy nagyon élvezem olvasni és annyira bele tudom magam élni.

    Annyira jól állt neked ez az írás, ezek a szereplők, imádtam hogy régebben játszódik a novella, mert szerintem is sokkal de sokkal ijesztőbb egy kosztümös horror, mint a mostani agyrémek, persze tisztelet a kivételnek, de ez így volt nagyszerű.

    Hát nekem is a kedvencem lett, és megérte rá várni! ;;

    Köszönöm, hogy olvashattam, hogy a sok teendőd ellenére megirtad es nem skippeltel, nagyon király vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Tényleg nagyon örülök, hogy neked is tetszett! Olyan jó ezt olvasni :D
      Gondoltam JongSukra is, mert haláli az az ember és neki is jól áll a pszichopata szerep xd De mivel írtam már vele, úgy gondoltam, hogy most ideje másnak átadni a szerepet - és ki másnak, ha nem BoGumnak, hát esküszöm, hogy megzabálom mindkét palit!
      Remélem lesz még lehetőségem ilyeneket írni, és tényleg örülök, hogy neked is ennyire tetszik - bár én magam nem vagyok megelégedve vele 100%-osan, pontosan ezért is esik ennyire jól, hogy azt írjátok mennyire tetszett.
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  6. Szia^^
    Ahhhhhhh, nagyon megérte rá várni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Már régóta akartam írni, csak hát karácsony, meg minden, pedig annyira imádtam, hogy szavak nincsenek rá!
    Én nagyon szeretem a babákat, és azt is, amikor ilyen horror dolgok születnek belőlük. És hát Suzy… Jaj, annyira el tudtam képzelni ebben a szerepben!
    Nekem a pasi elejétől fogva gyanús volt. Most nem lepődtem meg azon, hogy jaj, tényleg ő a rosszfiú? Mert elég gyorsan rájöttem, de ettől még nagyon tetszett.
    Az egész feeling bekebelezett, olyan szívesen olvastam volna még, pedig hála az égnek nem volt rövid.
    Már maga az is tök brutál volt, hogy az esküvő köré lett felépítve az egész. Hiszen normál esetben a legtöbb embernek az esküvője az egyik legmeghatározóbb napja az életében. Mondjuk, itt is így volt, csak másképpenXDDDDD De hogy egy ilyen meghitt eseményt ilyen hátborzongatóvá varázsolni… Zseniális!
    Én leginkább a leírásaidat emelném ki. Olyan fantasztikusan leírtad a babák kinézetét, Suzyét, a tájat, hogy abszolút meg tudtak elevenedni a szemem előtt. Sokszor engem nem érdekelnek az ilyen külsőségek; inkább a cselekményre fókuszálok, de amikor valaki ennyire jól bánik ezekkel a leíró részekkel, hát akkor teljesen bele tudok feledkezni^^
    Nekem ez az írásod, meg az előző challenge során a Hyunás tetszett a legjobban. De tényleg, ezt simán megnéztem volna leginkább színházban, mert imádom a színházat, és élő szereplőkkel még jobban átjön a borzongás, mint a képernyőről.
    Jaj, az annyira beteg volt, amikor Bogum azt mondta, választhat az előző menyasszonyai ruhái közül. Na, én lehet, hogy már akkor fontolóra vettem volna azt, hogy sarkon fordulok. Mert hát az egy tök szép dolog, amikor valaki pl. a nagymamája esküvői ruháját veszi fel tiszteletből, de hogy a volt nőiét…
    Amikor megjelentek a próbababák, már tudtam, hogy ezek csak a volt menyasszonyok lehetnek. Van, amikor már mindenre rájövök az első percben, mert annyi ilyen stílusú filmet láttam már, és akkor rossz, hogy úgy nézek végig valamit, hogy tudom, mi fog történni, de nálad a lehengerlő leírások minden másról elvonták a figyelmemet^^
    Jaj, én olyan rossz alvó vagyok, hogy szörnyű. Egy ilyen helyen meg aztán tutira le se tudnám hunyni a szemem.
    Itt aztán egy percig sem reménykedtem abban, hogy Suzy meg fog menekülni, pedig az a lány valami tündérmesébe illő véget érdemelne. És amikor Bogum megkérdezte, hogy nem akarja megnézni a menyasszonyi ruháját…? Hú, ha az lett volna az utolsó mondat, az is nagyot ütött volna, de még jobb volt, hogy írtál hozzá egy befejezést.
    Imádtam Bogum karakterét! Annyira jól festetted le az őrült csávót, akiről senki nem tudná megmondani, hogy egy beteg állat, mert kifelé egy úriembernek mutatja magát. Amikor a végén írtad, hogy szépen meg volt fésülve, frissen megborotválkozva, mert az esküvőjére ki kellett öltözni… Jaj, annyira beteg voltXDDD Vajon az embereknek mikor fog leesni, hogy kicsit furcsa, hogy minden menyasszonyának nyoma veszik az esküvő előtt? És vajon hány lány fog még a csapdájába sétálni?
    Eszméletlenül jól állt neked ez a stílus! Szívesen olvasnék minél több hasonlót tőled, de hát a zene nem mindig fogja megengedni. Megint csak irigykedem, mert én imádom ezt a műfajt olvasni, nézni, de az írásában még lenne hova fejlődnöm, és ez főleg egy ilyen remekmű után érződik a legjobban^^
    IMÁDTAM!!!!!!!!!!!!!!!!! Várom a következőt, és ne aggódj, ha határidőn kívül tudsz csak posztolni. Megvárjuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök neked is! És köszönöm, hogy ilyen türelmesek voltatok, hogy nem haraptátok le a fejem, amiért kifutottam az időből! :D
      Soraidat olvasva irulok-pirulok, és tényleg dagadok a büszkeségtől, hogy remekműnek nevezed, de szerintem ez még koránt sem az :D Mindenesetre jól esik, hogy eddig mindenkinek tetszett :)
      Suzy amúgy is egy áldott jó lélek, szerintem és az ő kis tisztaságával teljesen bele illett a naiv, jólelkű kislány szerepébe. BoGum meg hát..XD Amúgy nem tudom én sem, hogy mikor fog leesni az embereknek, hogy hoppá, még egy menyasszony eltűnt... Azért négynél már törném a fejem, hogy vajon mi lehet itt a bibi XD De tudod,a gazdagok sok mindent befolyásolni tudnak, elkenik a piszkos kis ügyeiket, de sokáig úgy sem lehet befogni az emberek száját.
      Nagyon szépen köszönöm a hosszú kommentet, és hogy ennyire elnyerte tetszésedet!
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  7. Sziaa!

    Hú, hát ez nagyon tetszett! Én amúgy szeretem a babákat, nekem kiskoromban i volt egy porcelán babám, csak szegényt egyszer elejtettem és összetört a feje :(

    Olyan kis kedvesen indult az egész, ami miatt még is éreztem, hogy valami nem okés, az a "megszeppent csend" kifejezés volt, ami rettentően tetszik! Szerintem nagyon jól építetted fel az egészet, hogy a mesésből minden újabb kis bekezdésnél egyre inkább csapunk át már majdnem groteszkbe. Amúgy én ott már biztos voltam benne, hogy Bogum tényleg rossz fiú, mikor felajánlotta Suzynak az előző menyasszonyi ruhákat, a babák után meg majdnem biztos voltam benne, hogy azok ott élő nők voltak valamikor, vártam, hogy Suzy mikor jön rá. :D Meg hát basszus, az a szoba direkt úgy volt elhelyezve, hogy ne tűnjön fel meg stb.

    Egy kicsit furcsálltam, hogy senki nem próbálta meg Bogumnál elvarrni a szálakat, hiszen csak négy nő is eltűnt, akik ráadásul mind a menyasszonyai voltak. Persze biztos van az a pénz, amivel el lehet hallgatni a kutakodókat, márpedig Bogumnak pénze az van. xD

    Egyébként nekem sokkal nagyobbat ütött volna, ha ott lezárod, hogy rákérdez, nem akarja-e megnézni a menyasszonyi ruháját, de ez inkább csak ilyen egyéni wasistdas, nem kötekedés, haha :D Szerintem ott csattant a legnagyobbat a novella.

    Nekem is abszolút a leírásaid voltak a kedvenceim, annyira jól megjelenítettél mindent, főleg a babákat, hogy amúgy nekem sem tűntek fel annyira a hibák, csak az az egy, ami még a legelején volt, de azt Vivi már kiemelte, így nem ismétlem meg. :D

    Szerintem is teljesen megérte rá várni, örülök, hogy megírtad és, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! uwu


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, már a szoba is elég titokzatosan lett elrejtve, bár BoGum biztos megmagyarázta, hogy ez a műhelye és nem szereti, ha zavarják, meg satöbbi.
      Azért nem ott fejeztem be, mert így BoGum igazi énje megjelenik az olvasó előtt, illetve lehet hogy akkor nem esett volna le, hogy azok a babák a nőcik. Mondjuk ha a kérdésénél fejezem be, akkor máshogy kellett volna fogalmaznom és lehet nem lett volna gond azzal, hogy jaj , mi történik itt XD
      Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy neked is tetszik!

      Törlés
  8. TE JÓ ÉG!
    Úristen, szerelmes vagyok. Nem tudom olvastad-e, de engem a Pillangók kertje című regényre emlékeztet a történet, az is hasonlóan beteg volt, mégis fenomenális! Mindent kristálytisztán láttam magam előtt, a folyóparton való sétálgatástól kezdve a titkos szobán át az esküvőig bezárólag. Mikor bement a szobába, akkor már sejtettem, mi lesz a turpisság, de hidegrázósan jó volt, libabőrös vagyok azóta is. Frászt kapok a babáktól, legyen az akármilyen és mikor rémálmai voltak a főszereplőnek, jól összehúztam magam a takaróm alatt és éreztem, ahogy egyre gyorsabban kezd el verni a szívem.
    Fantasztikus volt az egész, tényleg! Köszönöm, hogy olvashattam és nagyon várlak a következő körben is! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem olvastam és még nem is hallottam róla. MÉG. Utánanéztem, és wáó, nagyon megragadott a történet, szóval majd egy szép napon szeretném elolvasni is. Nagyon örülök, hogy neked is ennyire tetszett és hogy kicsit megremegett a térded is :D
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  9. Szia!
    Jól látom, hogy a Kékszakállú herceg ihlette a történetet igaz?
    Nagyon megnyertél vele. Egészen addig nem realizáltam, amíg Bogum meg nem mutatta a szobát, nagyon tetszik a párhuzam a két történet és a zene között és mégis érződik, hogx csupán szín tiszta ihlet. Csodálatosnak tartom az ilyen munkákat.
    Kicsit nehezen vetíttem magam elé a történetet a hasonlatok és metaforák szépsége ellenére, talán mert ismerem a két főszereplő arcát hellyel-közzel, de nem ismerem őket ennék jobban.
    Nekem kicsit idegen és távolságtartó, mikor a történetet végig e/3-ban vezetik le, de mivel ez ténylegesen egy mese alapján készült, el tudtam tőle vonatkoztatni, amennyire csak lehetett.
    Nem észleltem kiemelhető hibát, vagy mondatot, ami kizökkentett volna az olvasásból, nagyon jó volt a történet folyása.
    Köszönöm, hogy elhoztad ezt nekünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem talált:) Meghallgattam a zenét és néztem hozzá a klipet, és már tudtam, hogy mit fogok írni. Lehet gáz, de én nem ismerem a Kékszakállú herceg történetét :/
      De örülök, hogy elnyerte tetszésedet!
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  10. Sziaaa!

    Milyen Nails??? EZ ITT KÉREMSZÉPEN LEO X LYN BLOSSOM TEARS!!! Mondd, hogy már láttad azt a klipet! Ha nem, akkor menj és nézd meg mert omg amint képbejöttek a babák a menyasszonyi ruhákkal én már nem is tudtam másra gondolni, és IMÁDOM azt az mv-t.
    Néhol nekem olyan nehéz volt olvasni most a fogalmazsát, de nem érdekel, emrt annyira csodás volt ez az ötlet, hogy semmi más nem számít xD Meg olyan jól írtad le az álmot is, meg az egészet, meg tényleg nagyon faszán építetted fel az átmenetet az idillből a thrillerbe meg a horrorba. MEGHÁT A BABÁK OMG. Én kiskoromban láttam a viasz testeket, azóta még nem mertem megnézni, mert akkor annyira rettegtem tőle LOOL De majd egyszer megnézem megint xD
    Egyébként láttam hibákat, de előttem már elmondták őket, amit viszont senki nem említett, de nekem nagyon megnehezítette az olvasást, az Suzy neve volt... Hogyha a rendes nevét akarjuk írni, akkor SuJi nem pedig SueJi, neten alapből Suji mindenhol, kivéve az idétlen magyar starityt, meg se lepődök ezen... De ha ismered a hangult, akkor Suji neve 수지 így van írva, és a ㅜ karakter az sima u, bármi nélkül.
    Amint megjelentek a babák rögtön idegbe tettél és már tiszta izgatott voltam, hogy ezaz itt valami nagyon beteget kapunk és tényleg azt kaptunk! Hát oda vagyok *-*

    Amiket ki szeretnék emelni:

    "megszeppent csend" - ezt még sose olvastam így sehol szerintem, de nagyon tetszik


    "Nem érdekelte, hogy a hírek úgy kezdték emlegetni, mint az ötödiket, mert tudta, hogy ő lesz az Egyetlen." - Jay Park Million jutott eszembe, hát igen kit érdekel hogy hanyadik vagy, ha amugy te leszel utána az egyetlen? a legfontosabb? végleg?? Az már máskérdés, hogy itt megszívta a lánykánk rip xD

    "álcázott szobában lévők szemeire gondolt, amiknek menekülésre hívó csillogását megfogadta." - itt pedig, hogy így jellemezted a csillogást a szemükben, hát zseniális, nagyon tetszett!

    Annyi logikai hibát találtam benne, ami nekem kicsit fura volt, hogy még cikkben is lehozták, hogy Bogum négy menyasszonya is eltűnt, senki nem foglalkozott ezzel? xD Mármint kicsit gyanús, hogy pont az ő négy menyasszonya xD Oké voltak szóbeszédek azt említetted, de nem ilyesfajta szóbeszédek, úgyhogy én ezt nem értettem annyira. Hát már rég le kellett volna kapcsolni a csávót :D

    Köszönöm, hogy olvashattam! Erre abszolút megérte várni, úgyhogy ha ilyen beteg plotokat hozol, akkor engem egyáltalán nem zavar, ha mindig késel xDDDDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy tetszett! Még nem volt időm javítani a hibákat, de majd erre is sort kerítek.
      És ööö...nem, nem láttam és nem is hallottam róla >< De megnéztem, illetve hallgattam és az anyámat, hát de durva egy mv! Esküszöm, hogy most találkoztam vele először, most, hogy írtad XD Teljesen máshonnan jött az ihlet :D Most olyan érzésem van, mintha leforgatták volna az írásomat XD
      Úristen, nem mondod komolyan, hogy ilyen bakit vétettem Suzynál?? Pedig direkt rákerestem több helyen is :( Na akkor javítom!
      Azt nem írtam bele, de valahogy úgy képzeltem el, hogy mivel gazdag apucival rendelkezik, a fater elintézte - természetesen pénzzel -, hogy ne keressenek a lányok után és inkább úgy állították be, mintha leléptek volna, ezért is volt BoGum mindig más helyen, így akár arra is gyanakodhattak, hogy a felbontott eljegyzés után tűntek el, vagy szöktek meg a csajok. Vagy nem tudom XD Itt az volt ezzel a célom, hogy Suzy naivitását tovább fokozzam.
      Köszönöm, hogy olvastad és én is reménykedek benne, hogy lesz még alkalmam ilyeneket írni!

      Törlés
  11. Na hát én is idetaláltam, igaz késve, de megjöttem! ^^
    Nagyon tetszett az alapötlet, engem megvettél vele. Régebben én is írtam egy hasonlót, ám ott egy kisgyerek hitte labdának a levágott fejet, öreg bornak a vért és simán megölelt egy lenyúzott bőrből varrt macit, szóval ja, ez nálam nyerő vonal xD
    Pár hibát én is találtam, de azokat nem írom le, hisz előttem már kiemelték őket.
    Remélem, ha esetleg még valaki mond hasonló dalt (hihi), akkor te egy hasonlóan beteg és horrorisztikus novellát tudsz nekünk írni, mert ezzel nekem boldoggá tetted a napom, főleg, hogy reggel meghúztam a kocsimat parkolásnál... xDDDD
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon tetszik a kezdésed! :D Örülök, hogy itt vagy!
      Jézus, te mit írtál? :o Még a hideg is kirázott! Esetleg olvasható valahol? XD
      Még mindig nem javítottam, mert vagy lusta voltam hozzá vagy elfelejtettem... De megfogom csinálni!
      Na azt én is remélem! Imádtam írni, imádtam a dalt is, rongyosra hallgattam.
      Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés