A sötét,
nyirkos folyosón fülbántó nyikorgás törte meg a csendet. Fehér köpenyes alak
tolta maga előtt a büfé kocsira emlékeztető szerkezetet; rajta ezüst tálcán
gyógyszerek, melyek a mozgás hatására fel-le gurultak.
A fehér
köpenyes lépései halkan kopogtak, szinte nem is hallatszódtak a kocsi
megolajozatlan kerekének nyikorgása miatt.
Lekanyarodott
és bement egy ajtó nélkül szobába.
A helyiségben
félhomály uralkodott, csak egy kis rácsos ablak adott lehetőséget a természetes
fényre, más fényforrás nem volt a szobában. Az ablak előtt ágy, rajta egy
vékony alak ült, térdeit átkarolva, kis gombóccá formálva magát. Vékony, szinte
áttetsző hálóing takarta jéghideg testét; vacogott, de nem a hidegtől.
A köpenyes
betolta a kocsit a szoba közepéig, majd megállt. Körül nézett és motyogott
magában valamit. A tálcákhoz lépett és felemelt egyet, a gyógyszerek össze-visszagurultak
a mozdulattól. Az ablakhoz lépett és
várt.
A hálóinges komoran
nézett ki az ablakon. Keresett valamit a szemével. Ő maga sem tudta, hogy mit,
de egyszer már megtalálta. Nem akart az orvos felé fordulni, nem akarta a
gyógyszert bevenni. Csak arra tudott gondolni, hogy megint elvesztette azt a
valamit, és meg kell találnia.
Az orvos
motyogott valamit. A fiú nem akart ránézni, behunyta szemét. Vakon nyúlt a
tálca felé és a gyógyszer után kezdett tapogatózni. Meglepetésére nem talált
semmit. Az orvos felé fordult kikerekedett szemekkel.
Amaz csak
nyugtatóan mosolygott, elefánt fején füleit mozgatta, ormányával borzolta a fiú
haját. Rózsaszín szemével kacsintott egyet, mire a fiú összerezzent és szorosan
összezárta szemét. Teljesen összegömbölyödött, fülére tapasztotta kezét, de így
is hallotta az orvos motyogását.
Szellő borzolta
haját, libabőrök keletkeztek bőrén, mikor elsuhant mellette valami. A fiú
elmosolyodott; az egész szobát belengte a málnaszörp illat. Tudta, hogy az
asszisztens jött be.
Óvatosan
nyitotta ki szemét. Az orvos háttal állt neki, mellette a szintén fehér
köpenyben egy női alakot vélt felfedezni, kinek hosszú, sötét rózsaszín haja
volt. Valamit beszéltek, majd az asszisztens megfordult, kezében az előző tálca.
Emberi arc helyett flamingó madárfej volt, rózsaszín csőrével mosolygott az
ágyon ülő felé. Hosszú, madár karmaival megfogta a fiú kezét, és tenyerébe
ejtette a gyógyszereket.
A fiú úgy
érezte megfojtja az az erős édes illat, ami a nőből áradt, ezért inkább befogta
az orrát és megvárta, míg kimennek a szobájából.
A tükör előtt állt. Sötét rúzzsal írta fel
búcsúüzenetét. Próbált szép betűket kanyarítani, de mindig elmaszatolódott vagy
letört a rúzs vége. Egyik betű sem tetszett neki, mérgesen törölte le a
szöveget, ezzel még nagyobb maszatot hagyva a tükrön. A végére semmi más nem látszott,
csak egy nagy, piros paca. Hátrébb lépett, törte a fejét, hogy most mi legyen. Pillanatokkal
később felcsillant szeme arról árulkodott, hogy rájött a megoldásra. Mutató
ujjával írt most, fehér csíkot húzva vörös alapon.
Elégedetten lépett hátra. A betűk résein még
magát is látta, ez nagyon tetszett neki, vidáman mosolygott.
Megfogott a rúzsok közül egyet és
maradékával próbálta kifesteni magát. Ez sem tetszett neki, elkente a
kézfejével. A végén már csak azt vette észre, hogy az egész arca, keze és
ruhája is piros. Felsóhajtott.
A fürdőszoba ütött-kopott volt. Sötétzöld
tapétája kezdett leválni, dohszag uralta a helyiséget és a csempe is törött
volt. A fürdőszoba egyik sarkában fürdőkád volt elhelyezve, körbe rakva
gyertyával, tele engedve vízzel. A fiú belemászott, ruhája vizesen tapadt rá,
fogai összekoccantak a hideg érzésére, pedig a tükör bepárásodott a meleg
gőztől, felirata kezdett összeolvadni.
A fiú összeráncolta szemöldökét és lépett
volna ki, hogy újra írja, mikor meghallotta. Gyorsan belebújt a kádba, elmerült
benne, csak az orra hegye volt kint, hogy kapjon levegőt. A víz teljesen
betapasztotta hallását, de így is hallotta a motyogást. Még mélyebbre merült, a
felesleges víz kifolyt a padlóra.
Érezte, valami összepréseli mellkasát,
kiszorítja belőle a szuszt is, lefogja végtagjait, mozdulni sem engedi. Szemét
kinyitotta, látta, hogy a szépen elhelyezett illatgyertyák fénye mocorog, majd egy
hirtelen pillanatban elalszanak és ezzel a lendülettel kiragadják őt.
Teljesen
besötétedett, már nem látott kint semmit; fáradtan sóhajtott. Megint nem
találta meg. Pedig emlékszik, tudja, hogy van, és mégsem leli.
A szoba falán
megjelent egy árny. A fiú sokáig szórakozott saját árnyékával, de mint minden
mást, erre is ráunt. Majd meglátta.
Örömittasan
pattant fel, kiáltani akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Leugrott az
ágyról és teljesen a falhoz simult. Átakarta ölelni az árnyat, de a fal
megakadályozta ebben, ezért meg akart szabadulni a felesleges akadálytól.
Ököllel kezdte ütni, tíz körömmel kaparni, de nem használt semmi.
Az árny tovább
ugrott, így a fiú is ment utána. Körbe ugrálta a szobát, próbálta elkapni, de
sosem sikerült. Hangosan nevetett a bugyuta játékon, régen nem szórakozott
ilyen jól.
Ide-oda
kapkodta fejét, a fény irányába próbált futni, de mindhiába; lassú volt.
Elfáradva és elszédülve kuporodott le a földre; megint elvesztette. Szomorúan
fogta két kezébe arcát és egy pillanatra azt hitte, nem saját vére ragad
bőréhez, hanem a rúzs szétkenődött anyaga.
Kiszaladt a
folyosóra, nevetve, táncolva ugrándozott, minden szobába benézett, integetett
és szaladt tovább. Két karját magasba emelve forgott körbe-körbe. Mögötte fehér
köpenyt viselő orvosok szaladtak, próbálták elkapni, de ő csak nevetett és
ugrándozott. Falhoz tapadt, mintha úgy nem vennék észre, majd nyelvet öltve
szökdécselt tovább.
Alig tudták
lefogni, olyan erővel rángatta magát, hogy azt hitték, azonnal kiszakítja magát
az erős karok fogságából. Egyre hangosabban nevetett, próbált körbe nézni,
hátha látja, amit oly’ sokszor keresett, de azt már régen elszalasztotta;
várnia kell még. Olyan dühös lett, mikor erre ráébredt, hogy ordítani kezdett, nem
akarta, hogy hozzá érjenek; azt akarta, hogy hagyják békén, hadd keresse tovább,
benézhessen a többi szobába, hagyják elmenni. A rúzst akarta, a gyertyákat, nem
pedig a sötét szobát a rózsaszín flamingóval és kacsintós elefánttal. De nem
hagyták őt, erősen tartották.
„Nem akartalak megríkatni. Ha holnap ekkorra
nem jönnék vissza, lépj tovább, tarts ki, mintha semmi sem számítana. Túl késő,
eljött az én időm. Viszlát, mindenkinek! Nekem el kellett mennem.”
Oh, jó ég. Ez nagyon hátborzongató volt! Ez skizofrénia ugye? Amikor először elértem az elefántfejű orvoshoz nem esettle elsőre, hogy a fiú halucinál, azt gondoltam, valami fura hibrid fantasyt alkottál, de hát így még boronatóbb. Brrr. Nem nagyon bírom az ilyeneket, én félek tőlük. XD
VálaszTörlésDe nagyon reálisan ábrázoltad, ugyan nem találkoztam ilyen betegekkel (adja Isten, hogy ne is), de tényleg, el tudom képzelni, hogy valóban ilyen szinten gondolkozhat egy ebben a betegségben szenvedő ember. Egyzerre volt furcsa és jó olvasni, érdekes volt a fiú nézőpontja, az egyszerűsége és egyben a betegessége is a történetednek, pluszba élvezetessé tették a jelzők, melléknevek, egyebek. Valóban, nagyon vékony a határ képzelet és valóság közt, főleg egy ilyen ember életében. Megrendítő is volt köben belegondolni a valóságban ez milyen lehet.
Néhány hibát találtam csak az elején, ez lehet véletlen, de az ezüsttálcán szót egybeírjuk, az össze-vissza gurultak résznél az elején a szóközt kihagytad a gurultak előttről. Na de ennél többet nem vettem észre, ezeket is csak azért, mert csak ezek után merültem bele igazán.
Szerintem elég erős témát fogtál meg, de nagyon jól kivitelezted, csak ismételni tudom magamat, néhány cselekvését azért nem értettem a szereplőnek, mert annyira valósághűen írtad le a gondolatait és az embert, hogy nem tudok kiigazodni rajta mindenhol, talán nem is lehet.
Na, nem szaporítom tovább, gratulálok, nekem nagyon tetszett az írásod, örülök, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett annak ellenére, hogy félsz azilyenektől. :D Valójában semmilyen rendszert nem kell keresni az írás mögött, nincs benne semmilyen logika. Kicsit - na jó, nagyon - szenvedtem vele, mert semmi nem jutott eszembe a dalról. És mivel , szerintem, maga a Bohemian Rhapsody is ilyen nyakatekert, mégis egyszerű, logikusan felépített "összevisszaság", ezért gondoltam, hogy pontosan ilyen írást kellene nekem alkotni.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet a hibákra, szerintem a kapkodás miatt van.
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésVivihez hasonlóan én sem találkoztam még ilyen emberekkel, de nem is nagyon szeretnék, tekintve, hogy félek tőlük, hiába tudom, hogy nem ők tehetnek a betegségükről, akkor is. :(
Elképesztő, hogy milyen reálisan belátást engedtél egy skizofrén személy fejébe, hogy engedted, hogy az ő szemeivel lássuk a világot egy kicsit. Lenyűgöző, kirázott a hideg, miközben olvastam, ahogyan belegondoltam ezekbe.
Nekem tetszett, hogy nem minden cselekedetét értettem a főszereplőnek, mert kétlem, hogy a valóságban érteném.
A történet mindenképpen színesre sikerült a felbukkanó, szinte már fantasyba illő jelentek miatt, de ez csak jobban megmutatta, hogy sokszor egyáltalán nincs határ egy ilyen betegségben szenvedő személy számára a valóság és a képzelet között.
Köszönöm, hogy olvashattam és kíváncsian várom a következő körös megoldásod!! ^^
Szia!
TörlésTényleg nagyon vékony a határ a képzelet és valóság között, pontosan ezért írtam ilyen "érthetetlenre". Mert tulajdonképpen most ez a valóság és csak képzelődik, vagy álmodik?
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésHuha, egy újabb megbomlott elme. :D Nagyon nehéz az ilyen történetekről véleményt alkotni, hiszen felborít minden konvenciót.
Annak ellenére, hogy nem E/1 az elbeszélés, mégis nagy bepillantást enged egy skizoid beteg életébe. Ügyesen megjelenítetted a kényszeres, megszállott viselkedést, ami nagyon jellemző ebben a betegségben, illetve természetesen a hallucinációkat is. Ez nagyon szépen átjött, tetszett hogy életszerű volt a beteg tudatállapota.
Viszont a visszaemlékezés számomra kicsit kusza volt. Nem teljesen értettem, hogy most öngyilkos akar-e lenni vagy sem. Hiszen épp egy búcsúlevelet írt, de aztán elbújt a víz alá, mint aki megijed a hangoktól, aztán ki akar szállni a vízből, hogy folytassa az írást, végül ugye egy újabb hallucinációba kerül, így nem is tudja teljesen befejezni a levelet. Valóban nagyon csapongó a gondolatmenete egy ilyen embernek, ami nagyon -nagyon jól visszajött, de mivel nem E/1-ben mesélted, a mesélő adhatott volna meglátásom szerint picivel több támpontot, magyarázatot a történet megértéséhez. Mindenesetre nem tudnék olyan történetet említeni, ahol hitelesebben jelent volna meg a skizofrénia, ezért mindenféleképpen csak megdicsérni tudlak ezért a történetért! :)
Köszönöm szépen, hogy olvashattam!
HH.
Szia!
TörlésŐszinte leszek: teljesen meg vagyok lepve, hogy mindenki a skizofréniára gondolt, mert tulajdonképpen nekem nem volt konkrét célom, hogy ezt a betegséget írjam le.
POntosan azért lett ilyen "csapongó" az írás, gondolatmenet, történések, mert ahogy hallgattam a zenét, ez jutott eszembe. Úgy értem, hogy a Bohemian Rapsody egy remekmű, de ahogy korábban is írtam, a dallamvezetése is kicsit ugráló. Így úgy gondoltam, ahhoz méltó írást kell írnom.
Szóval ne keress semmi logikát benne, mert nincs. Én magam sem tudom, hogy mi történt és történik a fiúval :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Én azt hittem a pali kajak elefánt, erre nem... XD Viccet félretéve. Hát már megint mit alkottál, hihetetlen!
VálaszTörlésNálam megvolt a mi a szösz érzés, még most se tudom felfogni leginkább a saját érzéseimet, ami az olvasása közben bennem volt, meg hogy szabályosan féltem. Tényleg olyan hátborzongató feelingű az egész írás, és én mindig tudok mindent valamihez hasonlítani, de ennél most nem megy jelen pillanatban. Talán egy kicsit Joker, de neki is csak egy kis töredéke. Például amikor az a rész volt ahol táncol, ott nálam az a kép ugrott be, ahogy ő is a filmben táncikált meg szaladgált az orvos elől.
Hát ez engem elvitt, az elefánttal meg flamingóval együtt.
Ennek most kifejezetten jót tett számomra, hogy nem volt túl bonyolult a nyelvezete, mert valószínűleg úgy már nem értettem volna semmit, ezt a beteg embert is néha nehéz volt követni mit miért tesz; bár gondolom ez nála lényegében lényegtelen volt XD De még így is nagyon szép fogalmazás volt, ahogy tőled már megszokhattam.
Hát nem találom a szavakat, csak csatlakozni tudok a többiekhez; nagyon hiteles és erős írás volt. Ismét.
Király vagy!
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett a hátborzongatás mellett is :D
Öhm, most nem tudom melyik Jokerre gondolsz, mert se a sötét lovagot nem láttam, se az új Joker filmet :D Szóval elmondhatom, hogy onnan jött az ihlet.
Nagyon jól írtad, a fiúnál lényegtelen hogy mit miért tesz.
Köszönöm, hogy olvastad!
*Hogy nem onnan jött az ihlet, nyah :p
TörlésSzia!
VálaszTörlésÚgy indultam neki ennek a novellának, hogy na ezt gyorsan elolvasom, annyira nem hosszú. De hát amennyire rövid annyira komplikált! :O Abban biztos voltam, hogy az elefántos részt hallucinálja a flamingossal együtt, viszont aztán elvesztettem a fonalat.
A múltba való visszaemlékezés nagyon furcsa volt, a hideget képzelte, hiszen a tükör párás volt, ez tiszta sor. Na de a végén azt a kiragadós dolgot nem értettem, aztan masodik olvasásra már kitisztult. Sajnálom szegényt, hogy ott nem sikerült neki az öngyilkosság :(
Az tetszett nagyon, hogy a szétkenődött rúzs emléke mennyire megmradt az elméjében, és vissza is tért hozzá később is.
A végén kicsit Joker feelingje volt az őrülten szaladgáló jelenetnél. Egyébként jól átadtad a főszereplőnk fejében lezajló káoszt és bizonytalanságot és a megszálottságot az árny felé.
Köszönöm, hogy olvashattam! :D
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett!
Mennyire bizarr, ha azt írom, hogy nekem meg az tetszik, hogy kb semmit se értettetek belőle? Olyan jó olvasni, hogy ki mit olvasott ki belőle!
Az volt a célom ezzel a novellával, hogy ellentmondásokat keressek, paradoxonokat tárjak elétek, ezzel is összezavarva az olvasót. Ahogy látom, sikerült :D
De pszt, még én magam sem tudom, hogy főszereplőnk most képzelődik vagy a valóságban él.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia^^
VálaszTörlésValóban hátborzongató olvasmány volt!
Az tetszett a legjobban, hogy a fiú elefántnak és flamingónak látta az orvost meg a nővért. Az nagyon el lett találva, és nagyon hitelesen írtad le:-)
Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy mi volt az, amit egyszer már megtalált, de aztán elvesztette.
A tükrös-rúzsos kivitelezés is megragadta a figyelmemet. Ahogy az árny után való szaladgálása, táncolása is.
Lehet, hogy durván fog ez hangzani, de sajnáltam, hogy nem sikerült neki az öngyilkosság, mert én nem ítélem el azokat, akik ehhez a tetthez folyamodnak, ha egyszerűen nem látnak más kiutat a rosszból…
Kíváncsian várom a következő írásod!
Szia!
TörlésFogalmam sincs, miért pont elefánt és flamingó lett :D
Megsúgom, hogy én sem tudom, mi az, amit már megtalált, de elvesztette, de ha megtudnám, rám jönne a frássz!
Köszönöm, hogy olvastad! :)
Szia :)
VálaszTörlésNos, egyet kell értenem a többiekkel....HÁTBORZONGATÓ volt. Mikor olvastam a történetedet szó szerint kellemetlenül éreztem magam, no nem azért, mert rossz volta a történet, hanem a hangulata miatt. Belecsöppentem egy olyan közegbe, ami nekem félelmetes. És ezért külön tetszett a sztori, mert szeretem azokat az írásokat, amik érzelmileg hatnak rám, akár pozitívan akár negatívan.
Nekem is egy kicsit kusza volt, de talán ez is hozzá tett a témát körülvevő miliőhöz. Nekem a hangulata nagyon meggyőző volt, Arról nem tudok írni, hogy a skizofréniában szenvedő betegek, hogyan viselkednek, mert még sosem néztem utána, de most utána fogok. :)
Köszönöm, hogy olvashattam
J.T. Wolfe
Szia!
TörlésHa találsz valamilyen ellentmondás az írás és a betegség között, akkor kérlek, nézd el nekem, mert én egyáltalán nem vagyok tisztában ezzel a betegséggel, mert nem az volt a célom, hogy a skizofréniát írom le, hanem..csak..úgy.
Ez a novella tele van ellentmondással: fázik-hőség van, ember-állat.
Huh, nagyon jól kitudnám elemezni a saját írásomat, érettségire tuti ötöst kaptam volna erre!
Szóval nyugodtan láss bele amit szeretnél, ennek pont az a lényege, hogy szárnyaljon a fantáziátok. Ez most a valóság és hallucinál? Vagy pont, hogy egy ilyen világban él, s mint normális embert, bezártak? Esetleg mindezt csak álmodja? Ez most a múlt, vagy a jelen? A dőlt betűs rész tényleg visszaemlékezés vagy a jövő? A búcsú szöveget ő írta fel a tükörre vagy ő kapta meg és ezért lett ilyen?
Köszönöm, hogy olvastad! :D
Szia!
VálaszTörlésNeked is tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért ennyivel a határidő után értem csak ide. Bocsánat:(
Olvastam a többiek kommentjeit, én viszont nem találtam félelmetesnek a történetet, sőt, néhol idegesítően kuszának tűnt, pláne annak tudatában, hogy te sem igazán tudtad, miről írsz pontosan. Értem én, hogy a dal "madness" részét igyekeztél megragadni, viszont a karakterednek nem voltak kézzel fogható indítékai, nem volt diagnózisa, nem volt kórképe, ráadásul - tételezzük fel, hogy a karakter skizofrén, hogy igazoljuk a viselkedését - engem kifejezetten zavart, hogy E/3-ban akartad az egészet bemutatni, ugyanis a narrátor szemszögénél mindig van egy olyan rejtett elvárás, hogy tudjon mindent a karakterről, nálad viszont ezt egyáltalán nem lehetett érezni, így az olvasót (nálam mindenképp) elidegenítetted a főkaraktertől.
Maguk a képek külön-külön egyébként szépek voltak, bár néhol felfedezni véltem szó- és kifejezésismétléseket is.
Illetve a flashbacket szinte egyáltalán nem értettem, mert nem vitte előbbre a történetet, nem ismertette meg jobban a karaktert, és még igazán célja sem volt.
A hangulatot magát viszont nagyon jól eltaláltad.
Sok sikert a továbbiakhoz! Azt pedig sajnálom, hogy kissé negatívra sikerült a kommentem, és egyáltalán nem szeretném, ha esetlegesen rossznak ítélnéd meg miatta az írásod, mert nem volt az, egyáltalán, csupán úgy gondolom, hogy a negatívumok kiemelése jobban hozzá tud segíteni a fejlődéshez.
Köszönöm, hogy olvashatam!
Pakkson
Szia!
TörlésNem haragszom, én is elúsztam a kommentekkel :D
Oh, nem arról van szó, hogy én magam sem tudom, hogy mit írtam le, erről szó sincs. Én pontosan tisztában voltam ezzel.
Igen, a képek külön külön vannak, ezek között összefüggést nem akartam keresni.
Szó sem volt róla, hogy én skizofréniát akartam írni, ezt látták bele a többiek.
Abban igazad van, hogy a narrátornak ismernie kell a karakterét, de egy őrültben nem kell értelmet keresni. Mert annak nincs. Ezt az értelemnélküliséget próbáltam leírni - valaki szerint eredményesen, valaki szerinte eredménytelenül. Van ilyen :D
Nem sértődtem meg, a negatív vélemény is vélemény és az is serkent a jobb teljesítményre. Különbözőek vagyunk, ezt el is kell tudni fogadni.
Szerintem felesleges abban reménykedni, hogy mindenkinek egyformán tetszeni fog ugyanaz a dolog. (Mondjuk ezért nem szoktam elolvasni a többiek kommentjét sem, mielőtt véleményt írok, hogy ne befolyásoljon :D )
Köszönöm, hogy olvastad! :)