Vége

(Music challenge második forduló. Zene: Jin - Awake (BTS) )

Nem vagyok jól. Minden nap egyre rosszabbul leszek. Végtagjaimból szép lassan eltűnik az erő, állni sem vagyok képes magamtól. Nagy nehezen emelem fel karomat, a pohár is kiesik a kezemből, nyelvem is zsibbad, agyam gyorsabban jár, mint ahogy a szavak kijönnek. Levegőért kapkodok, de hiába szívom az éltető oxigént, valami gátolja, hogy eljusson tüdőmig. Arcizmaim is fáradtak, nagy erő kell egy mosolyhoz. Egy idő múlva, tudom, az ágyból sem fogok tudni kiszállni, így minden maradék energiámat összeszedve állok, járkálok és beszélek.

Nem segítenek az orvosok sem. Hiába a tömérdek gyógyszer, nem használ. Csak kába leszek tőle, gyengébb és magatehetetlen. Tudom, nincs kiút ebből a betegségből. Tudom, hogy haldoklom.

Anyu, apu. Valamit meg kell beszélnünk. Nem megoldás az, hogy homokba dugjátok a fejeteket. Szembe kell nézni a tényekkel: Nem sokára elmegyek. El kell mennem.

Tudom, hogy minden erőtökön azon vagytok, hogy tovább maradjak, de őszinte leszek: nem akarok. Nem akarom, hogy gépek tartsanak életben, arra várva, hogy talán csoda történik. Le lehet lassítani a folyamatot, de akkor egy élettelen porhüvely leszek, de ezt nem akarom. Méltósággal fogok távozni.

Tudjátok, hogy mindig is orvos akartam lenni. Állandóan azt hangoztattam, hogy ha meggyógyulok, én is betegeken fogok segíteni. Emlékszem, mennyire leszidtatok, mikor nem pihentem, hanem tanultam; nagyon mérgesek voltatok, mikor rájöttetek, nem szedtem a gyógyszert, csakhogy tiszta elmével tudjam magamba szívni a tudást. Mennyire boldogok voltunk, mikor az eredmény jobb lett a vártnál és mennyire összetörtünk, mikor romlott.

Élni akartam, a tenger illatát magamba szívni, napnyugtában gyönyörködni, madarak énekét hallgatni. Futni, ugrálni, nevetni. Hajnalig kimaradni, rossz döntéseket hozni, ostobaságokban részt venni, tetteimet megbánni és újult erővel belevágni a következő napba. Barátokat szerezni, lógni a suliból, buliba menni, szobafogságot kapni.

Évekig harcoltam. De most már alig van erőm. Ami tegnap még ment, ma már alig, holnap pedig egyáltalán nem fog. Belefáradtam a hitegetésbe; tényeket akarok, nem pedig reményfelhőt.

Anyu, apu. Nem szeretném meghosszabbítani a kezelést. Be akarom fejezni. Szépen, csendesen megpihenni. A fájdalmat már nem akarom eltűrni, de ígérem, magammal viszem, hogy más ne élje át azt, amit egykor én. Ne sírjatok! Nem tudtok meggyőzni. Ez az én saját döntésem, kérlek titeket, engedjétek, hogy most az egyszer én döntsek a sorsom felől.

Nem hagylak titeket örökre egyedül. Csillag leszek, mely beragyogja az egész eget. Ha felnéztek, ott leszek: legfényesebb mindközül.

Pillangó leszek, mely könnyen röppen virágról virágra, és ha megtalál titeket, a vállatokra fog szállni.

Szivárvány leszek, mely színeivel elkápráztat és mosolyt csal az arcotokra.

Lágy szellő leszek, mely simogat és huncutul összeborzolja a hajatokat.

Sóhajtásotok leszek.