(Music challenge: Angela Zhang - All From Me)
„Ha képes vagy harcolni, akkor harcolj. Ha nem tudsz harcolni, akkor
védekezz. Védekezés híján vissza kell vonulni. Visszavonulás híján be kell
hódolni. Behódolás híján pedig nincs más, csak az önkéntes halál.”
- Őfelsége
elhunyt.
- Hogyan? – A
férfi lepődötten fordult meg a hír hallatán. Tekintete megnyílt, ajka
kiszáradt. Hirtelen az összes vér kifutott az arcából, úgy érezte menten
elájul. Őfelsége, igaz, már régóta betegeskedett, de nem vett észre rajta hirtelen
állapotromlást.
- Még senki sem
tud róla.
- Ezt hogy
értsem? Össze kell hívni az udvart és – Hirtelen hallgatott el. A vele szemben
álló nő lassan előhúzott a háta mögül egy vaskos, zöld tekercset, melyet királyi
pecsét zárt le. Kecsesen végig simított ujjával a finom felületen, mintha egy
kisállatot cirógatna, majd ravasz pillantást vetett a férfira.
- Őfelsége végrendeletet
készíttetett. Nem téged választott Wonshik, hanem a néhai koronaherceg fiát –
szánakozva ejtette ki a szavakat, élvezte, ahogy a férfi arca csodálkozva
megnyúlik, majd a szemében vad tűz lobban.
- Unokaöcsémet?
Jihot? – A fiatal férfi dühösen szorította ökölbe a kezét, száját belülről
kezdte rágni. Arcára a csalódottság, düh és szégyen egyvelege ült ki,
összegyűrve vonásait. Nem akart hinni a fülének. Az unokaöccsét nevezték ki a
következő uralkodónak, nem pedig őt? Őt, aki az elhunyt uralkodó egyetlen
életben maradt gyermeke? Hogy árulhatta el így az apja? Egy tíz éves kisfiú
kezébe akar adni ekkora hatalmat? Hogy szégyeníthette meg őt így a király?
A nő elégtételt
érzett, ahogy látta a férfi szenvedését; mindentudó mosolyra húzta ajkát.
- Persze a
végrendelet kiiktatható. – A kijelentésre a herceg felkapta a fejét. Nem szólt,
csak kérdőn nézett a nő éjfekete rókaszemeibe. Várt a folytatásra. – Akkor, ha
elfogadsz királynédként.
A férfi
meghökkent, még egy lépést is hátrált. Gondolatai ide-oda cikáztak, ahogy a
vele szemben álló nő szép, puha vonásait, vörösre mázolt ajkait és mindentudó
tekintetét nézte. Esze tudta, hogy ez nem lenne helyes, apja utolsó kérését
meggyalázni bűn, de minden porcikája azt súgta, hogy éljen a lehetőséggel, mert
neki kell királynak lennie. Ő a legidősebb a trón várományosai közül, sokkal
rátermettebb a feladatra, mint egy kiskorú, a birodalom urának neki kell
lennie, így igazságos. Amióta testvére, a néhai koronaherceg elhunyt, azóta éri
őt a megaláztatások végtelen sora. Apja kitüntetett figyelmet fordított unokája
felé, míg saját fiát pillantásra sem méltatta. Mindig éreztette vele, hogy nem
lenne alkalmas az uralkodásra, de az okot sosem mondta ki; éveken át próbálta
kivívni apja elismerését, de erőlködésében csak hibát hibára halmozott. Sértette
büszkeségét, hogy egy gyerekkel kell versenyeznie a trónért, miközben a
szokásjog őt, mint herceget helyezte előbbre.
A nő élt a
pillanatnyi zavar lehetőségével. Kecses léptekkel a férfi mellé lépett, és
mikor az nem mozdult, megszűntette a köztük lévő távolságot. Testét a másik
testhez préselte, egyik kezével óvatosan megérintette a herceg állát. Pillangó
alakú gyűrűs ujjával végig simított a keskeny száj vonalán, miközben szemét le
sem vette a markáns vonásokról. A herceg figyelemre méltó férfi volt, és akár
az apja, ugyanolyan öntudatos. Az előző király ágyasaként tudta, hogyan kell
bánni a férfiakkal, hogyan kell szolgálni az uralkodókat.
- Mindkettőnket
cserbenhagyott – hajolt a férfi füléhez, aki megborzongott a nedves lehelet
érzésére. – Többre vagyunk képesek, de még azt is elvennék tőlünk, amihez
jogunk van. Éveken át szolgáltam Őfelségét, és annyit kaptam cserébe, hogy
mostantól éljek Buddhának. Te, hercegem egy új világot nyithatsz meg. Mutasd
meg a hivatalnokoknak, hogy a birodalom élére tudsz állni. Tudom, hogy ezt
szeretnéd. Én megadhatom neked ezt, ha te teljesíted az én kívánságomat. Áll az
egyezség?
A herceg elgondolkozva
meredt előre. Szívében dulakodott a vágy és a kötelesség. De a nőnek igaza volt:
neki ez jár, nem vehetik el tőle a jogot, hogy hercegként a trónra lépjen.
Rávezette
tekintetét az ágyasra. Igazán szép nő volt: fiatal, hamvas bőre, mélyreható
tekintete, csábító ajka és hattyúnyaka. Okos volt és céltudatos kisugárzása még
veszélyesebbé tette: tudta, mit akar és azt hogyan érheti el. Nem könnyű
ellenállni egy ilyen nőnek.
A herceg
elfogadta az egyezséget. Részéről nem nagy áldozat ez egy egész királyságért
cserébe. A nő ajka felé hajolt, aki belemosolygott a csókba.
Az aranyozott
szobrokkal teli terem közepén egy ibolyakék, ezüst szegélyes ruhát viselő nő állt
a trón előtt. Éjfekete haja leengedve derekát súrolta, drágakőből készült
nyaklánc díszítette karcsú nyakát. Elképedt arcán a bánat árnya aludt. Könnyes
szemmel nézett a trónon ülő férfira, ki kényelmetlenül fészkelődött a szent
széken, mint akit rajta kaptak egy csínyen és most kérdőre vonják.
- Mondd csak –
a nő hangja sírástól remegett -, cserben akarsz hagyni? Azt akarod, hogy
ágyasként maradjak melletted?
A király szinte
elbújt aranyozott ruhája gallérjában, nem bírt a vádló szempárba nézni. Ruhaujjának
piros színű selymét összegyűrte, ahogy ujjait morzsolgatta ölében.
- Hwasa –
fordult ágyasa felé -, miért nyaggatsz folyton ezzel? Fontos ceremónia lesz a
mai nap, muszáj azzal foglalkoznom.
- Felség – Wonshik
király megrezzent ágyasa kérlelő hangjára és összeszedetlenül nézett a fiatal
nőre. – Ma éjjel megígérted, hogy melletted ülhetek királynéként.
- De tudod,
hogy a miniszterek, sőt, anyám is megtiltotta, hogy betartsam az ígéretemet.
- Mind
meghajolnak előtted, ha akarod!
A király
megszeppenve nézett Hwasára, esdeklő tekintete lelkifurdalást ébresztett
belsőjében. Előtte állt az a nő, aki lehetővé tette, hogy uralkodó legyen, s
neki mégis cserben kell hagynia. Oly’ régóta hitegette, hogy nőül veszi, és
olyan egyszerű lépés is volna, ha a miniszterek nem lennének ellene ennek a
házasságnak. Hwasa trónra jutása semmilyen politikai előnyt nem hozna, sőt, a
nép szemében is furcsán venné ki magát, ha a néhai uralkodó kedvenc ágyasát
ültetné maga mellé a trónra.
- Még Chilhyun
király végrendeletét is eltűntettem érted! – Hwasa számonkérő hangja
visszarántotta a valóságba Wonshikot. – Hogy te kerülhess erre a trónra! A
végrendeletben –
- Elég! Egy
szót se többet a végrendeletről! – Wonshik király a harag villámait szórva fordult
fenyegetően az ágyas felé. A nő szavai felszakították önbecsülésének sebeit: a
vádló szavak ráébresztették, hogy ő valójában sosem lehetett volna uralkodó,
sosem ülhetne a trónon, ha ez a nő nem segít neki. Ő egy trónbitorló, egy senki,
akit bármikor el lehet tüntetni. Nem! Ezt nem engedheti meg, már ő a király, a
birodalom ura, egy nő nem fog felette uralkodni! Már máshogy állnak a dolgok, ő
parancsol, a nő cselekszik.
Hwasa úgy
meglepődött a király hirtelen reakciójától, hogy még könnye is elapadt. Torkát
a ki nem mondott szavak súlya kaparta. Szótlanul nézték egymást,
mindkettejükben forrt a sértettség pokoli tüze.
Hwasa meghajolt
és sarkon fordult. Sértődötten vonult ki a trónteremből, majd a friss levegőre
kiérve utat engedett a feszültségnek. Vonásai eltorzultak, szája egyenes
vonallá préselődött össze, szemében a bosszú tükröződött, kezét ökölbe
szorította olyan erősen, hogy gyűrűje élesen bele vágott húsába.
- Elfelejted ki
vagy, király! – Sziszegett, akár egy mérges kígyó. – Tévedsz, ha azt hiszed,
majd behódolok előtted! Évek teltek el, és én türelmesen vártam, de mit ér a
szép szó, ha nincs tett. Megsínyled még, hogy így bántál velem!
Az éj
vészjóslóan sötét volt. A csillagok fényük lüktetésével próbálták nyugtatni a
világot, de sötét felhők gyülekeztek, és így vesződésük hiába való volt.
Az udvar egyik
nem őrzött területén gyűltek össze. A miniszterek és katonai vezetők
rezzenéstelen arccal meredtek előre, egymáshoz szólni nem szóltak, gondolatukba
voltak mélyedve. Próbálták kitalálni, hogy miért hívták össze őket az éjszaka
közepén, és miért kértek tőlük teljes titoktartást.
Egyetlen
fényforrásuk pár égő fáklya volt, melyet a szolgálók fogtak. A tűz fénye úgy
lobogott, ahogy feszültségtől vibrált köztük a levegő.
A csendbe élesen
hasított a cipők kopogása, mely közeledő léptekre utaltak. Az urak megfordultak,
és ahogy feltűnt előttük a várva várt alak, meghajoltak.
A sötétségből
kilépett a tűz megvilágításába, és az összegyűltek elé lépett. Sötétlila,
földig érő ruhája egybeolvadt az éjszaka sötétségével, arcát a kíváncsiskodók
elől szintén sötétlila fátyol fedte.
Kezén, ahogy
felemelte, lejjebb csúszott a selyem hosszított ujja, fehér bőre megcsillant a
félhomályban. Egyetlen mozdulattal félrevonta arcát takaró fátylat és erős
kontyba tűzött hajkoronájára illesztette. Vállig érő ezüst fülbevalója a
mozdulatsorra megremegett.
Hwasa lágyan
végigmérte az összegyűlteket és elégedetten nyugtázta, hogy minden híve eljött.
- Köszönöm,
hogy eljöttetek – mosolygott. – Gondolom, van elképzelésetek arról, hogy miért
hívattalak benneteket.
- Sejtésünk
van, úrnő – szólt ki a tömegből egy kemény férfi hang. Hwasa töretlenül
mosolygott tovább.
- Kezdtünk
aggódni Önért, asszonyom. A napokban ki sem mozdult rezidenciájáról, mindig azt
a hírt kaptuk, hogy pihen. Betegeskedett?
- Jól vagyok,
köszönöm az aggódását.
- Az uralkodó
is nyugtalan volt a napokban.
- Hát persze –
szólt vidám az ágyas. Szórakoztatta a gondolat, hogy Wonshik nem tud semmit sem
csinálni nélküle, hiszen mindig ő adott neki tanácsot a királyság vezetésében.
A király sokat mulatozott, és költött pénzt haszontalan dolgokra, de a
politikában mindig jó döntéseket hozott. Miért? Mert ő, Hwasa, ott volt
mellette és ő uralkodott helyette. A király csak egy üres bábu, akit dróton lehet
rángatni, de mi történik, ha nincs mellette az, aki mozgatja a szálakat?
- A nép kezd
zúgolódni, amiért nem kapták meg a megígért terményt. A szárazság miatt kezd
megállni a kereskedelem.
- Az uralkodó
mit javasolt, mit tegyetek?
- Semmit.
- Ez aggasztó,
asszonyom.
- Beszéljen
őfelségével!
- Nem! – Hwasa mosolya
töretlen volt. – Az uralkodó már épp eleget bizonyított nekünk. Megmutatta, hogy
nem tudja a királyságot felemelni, egyre inkább a mélységbe taszítja
országunkat a végtelen költekezésével és nemtörődömségével. Nincs hasznunk Wonshik
királyból!
A tisztek
elégedetten zúgolódtak. A nőnek igaza volt, évek óta csak fokozódott a
nyugtalanság a birodalomban.
-
Segítségeteket szeretném kérni – Hwasa meghajtotta fejét. – Mi mind ott
voltunk, mikor a néhai Chilhyun király megerősítette az ország határait. A
királyság a mi királyságunk is! Ne hagyjuk, hogy tönkre tegyék azt, amiért mi
harcoltunk!
A férfiak arca
elégedettséget tükrözött. Mind csalódtak a mostani királyban, úgy bánt velük,
mint az utolsó szolgákkal, miközben ők irányították helyette az országot. Most
jött el annak az ideje, ami hosszú évek óta nyomasztotta a lelkeket.
- Életünket és
vérünket az úrnőért! – Szólt egy eltökélt hang és kéz lendült a magasba.
A hullám
elindult, egyre több hang kántálta ugyanazt. Az éj leple alatt megpecsételődött
az ország sorsa. Hwasa boldogan tekintett az égre. Aki mellett a nép, azé a
világ. Nem az az uralkodó, kinek fején van a korona, hanem az, aki tömegek
mozdít meg.
Pusztító hőség
tombolt. A Nap perzselő sugarai nem kíméltek semmit és senkit, bebújt a
homokszemek közé, a sziklák repedései közé, felforrósítva azokat, a fűszálakat
tövig perzselte.
A tiszta
égbolton vakítóan ragyogott a Nap, a szél lágyan fújta a fák leveleit, de a
hőségen enyhítni nem tudott.
Az udvarban
csend volt, nemesek és szolgálók néma figyelemmel izgulták az előadás
történéseit, mely az uralkodót hivatott szórakoztatni. Wonshik király nevetve
nézte az előadást, de örömét beárnyékolta Hwasa hiánya. A nő hetek óta feléje
se nézett, hűvös viselkedése megrémisztette. Megszenvedte hiányát, hibás
döntéseket hozott, a nép hangját sem tudta lecsitítani, a miniszterek kétkedve
fogadták minden egyes ötletét. Bosszúsan ismerte el, hogy az ágyas meg akarta
neki mutatni, hogy mekkora hatalmat és politikai befolyást halmozott fel az
évek alatt.
A feldíszített
kapun hirtelen dörömbölés hallatszott. Azonnal megfagyott a levegő, a jókedv
elszállt. A műsor abbamaradt, a színészek összekuporogtak Őfelsége előtt, míg
mindenki más a hang irányába nézett. Wonshik összehúzott szemmel koncentrált,
az őt körbevevő őrök készenlétbe álltak, félig kihúzott kardjuk markolatát
szorongatták; ugrásra készen voltak megvédeni urukat.
A miniszterek
összesúgtak, csak pár férfi volt, ki nyugodt arckifejezéssel várta a
történteket.
A kaput
betörték, és katonák hada sereglet be rajta, élükön az ország legbefolyásosabb
asszonyával. Hwasa félig felkontyolt hajába pillangó alakú csatokat tűzött,
ajkát a szokásos módon vérvörösre festette. Fehér földig érő ruháját
világoskék, ezüst szegélyes mellény takarta. Félelmet nem ismerően közeledett
seregével a király elé, megmosolyogta Őfelsége megszeppent vonásait.
Senki nem
lépett közbe, a miniszterek próbáltak fedezékbe vonulni, a színészek riadtan
menekültek, a szolgálók sikongattak. Az uralkodó testőrei védelmezően a lázadók
elé sorakoztak megállítva őket menetelükben.
- Mit jelentsen
ez? – Az uralkodó körbe kémlelt, végig mérte a felfegyverzett katonákat, kik
egytől egyig Hwasa jelképét viselték, nem pedig a királyi címert.
- Teljesítem a
katonák akaratát, felség – Hwasa nyugodtan beszélt, mely megijesztette az
uralkodót. Wonshik fején lévő koronához kapott, mint aki azt a tárgyat félti a
legjobban a világon.
- Mit beszélsz?
- Felség, adja
át a trónt!
Meghökkenés
szelte át az udvart, mindenki a szájához kapott. A politikusok méregették a
helyzetet, hogy most kinek az oldalára is álljanak, ha a szemük előtt történik
egy trónfosztást.
Őfelsége egy
lépést hátrált, szája elnyílt, kezével a trón felé nyúlt, hogy
megtámaszkodhasson. A világ megfordult körülötte, méreg rázta át egész valóját.
- Mondd még
egyszer!
- Várjuk, hogy
felséged önként lemondjon. – Wonshik király hitetlenül felnevetett, úgy érezte
egy rossz komédiában van. Élesen nézett ágyasa szemébe, és próbálta kitalálni,
hogy honnan jött az a bátorság, amivel szembe mert szállni vele? A királlyal?
- Milyen
képtelenségeket beszélsz? Esedezzetek bocsánatért, és akkor megkímélem az
életeteket!
- Felséged
megcsúfolta Chilhyun király nagy vívmányait! Kicsapongásaival fejetlenséget
okozott, alattvalóit nyomorba taszította pazarlásával és nem ápolta a
hagyományokat!
- Elég!
Fogjátok el az árulókat!
- És csalt,
mert eltitkolta a néhai király valódi végrendeletét! – kiáltotta Hwasa úrnő,
amivel még jobban felborzolta a kedélyeket. Az uralkodó bénultan állt, katonái
nem engedelmeskedtek neki, az udvar felbolydult, mint egy hangyaboly. Mint egy
sarokba szorított vadállat, úgy remegett egész teste és nézett a rókaszemű
nőre, aki, még mindig mosolyogva, elővette apja valódi végrendeletét és átadta
a főminiszternek.
Hwasa úrnő
elégtételt érzett, legszívesebben kacagott volna örömében. Bosszúszomjasan
nézte a zavarodott királyt, aki felett a főminiszter, mihelyst megbizonyosodott
a végrendelet valódiságán, ki mondta a végítéletet.
„Ha egy tigris bekapja a karod, ne harcolj
ellene, ne próbáld kihúzni, mert csak elveszted. Told beljebb a karod és találd
meg a tigris szívét, majd tépd ki!”
Szia! ^^
VálaszTörlésHu, érdekes amúgy mostanában mennyi ilyen király-uralkodós témával kerülök össze tök véletlenül doramában vagy csak úgy random, de tök jó. xD
A történeted nagyon passzol a dalra, tényleg mintha az mv-t mesélted volna el a saját elképzelésedben.
A férfi karaktere nekem egy kicsit gyengébb volt, mint a nő, nem nagyon éreztem nála azt, ami egy királynak a személyiségében kéne legyen szerintem. Nem volt határozott se, bár egy csaló is meg tipikusan az, aki másodikra marad meg közbe gyenge is meg kb csak csalni és ölni tud a célért, de nincs mögötte se tudás se semmit.. Szóval ilyen karaktere volt, de kicsit túl befolyásolhatónak éreztem, talán mert miután a hatalomra került simán dirigált neki egy nő, aki csak egy ágyas, mégha igazából a háttérből iránytotta is az országot. A arrogancia meg ezek a negatív de erős tulajdonságok, amik hiányoztak nekem a férfiból egy kicsit.
A nő részéről tetszett, hogy ő volt a dominánsabb, az okos, ravasz, céltudatos. Jól kiterveltte a puccsot is, de szívesen olvastam volna azt a részt, amikor az elején kijátszotta azt, hogy elégesse a tekercset. Sszerintem adott volna bele egy plusz izgatott várakozást, hogy na mi a terve vele. Egy kicsit amúgy összezavarodtam, nem volt annyira tiszta nekem ez a szál, hogyha a Hwasa egy ágyas, meg az előző király ágyasa is volt és az volt a célja, hogy királyné legyen, amit érthető okokból nem fogadtak el a fontos emberek, akkor a végén a trónfosztás után meg az oldalára álltak? Arra mondjuk nem utaltál, mi lett utána, de nem szeritnem nem illene trónra egy ilyen "munkájú" nő. Meg az is kérdés lett bennem, hogy hogyan tudott magának sereget keríteni és hogy lett a szemükben úrnő, amikor egy ágyas? Meg voltak jogai meg minden? Nem tudom, nem néztem sose ilyen sorozatokat, nem tudom mi a megengedett. XD
Nagyon tetszett a végén az idézet, durva, erős, kegyetlen. Ezeket a vonásokat és érzéseket kicsit hiányoltam, sajnos nem igazán éreztem ezeket az olvasás közben, lehet mert E/3-ban ezeket átadni is nehéz meg átérezni is, így ez most nem nagyon sikerült nekem sajnos.
Amúgy azt hittem, hogy valami sakkosat fogsz írni, vagy csak hasonlatként élni vele, de az akkor egy másik történethez kellett? Érdekelne mit terveztél vele, úgy felcsigázál amikor kérdetél a szabályokról! :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt is! ^^
Szia!
TörlésA királyt úgy terveztem, hogy ő egy hatalomra vágyó férfi, de nem alkalmas a trónra a személyisége miatt, mert nem érdekli az ország. Ezért is írtam gyengére a személyiségét, ezért is lett trónfosztás.
Hwasa pedig sokkal erősebb személyiség, amit próbáltam éreztetni.
Az az igazság, hogy az én fejemben szépen összeállt, hogy mi hogyan történik, de nagyon elcsúsztam az idővel, meg az időbeosztással, így sajnos nem tudtam kényelmesen megírni, ezért lehet majd rajta érezni, hogy kiforratlan. Amit sajnálok, mert tök izgalmas történet lett volna xD Szóval, ha lemegy a vizsgaidőszak, majd nekiállok és megírom az elvarratlan szálakat is.
De amúgy utaltam is rá, hogy az évek alatt nagy politikai befolyásra tett szert a nő, csak ugye ilyenkor (a doramákra alapozva xd) az ellenzék minden erejét beveti, hogy megakadályozzon valamit - jelen esetben királynévá választását.
( A sakkos meg egy másik történethez kell, de olyan nagy fába vágtam a fejszémet, hogy kell egy kis idő, mire kész lesz :D De amint kész, átküldöm neked, ha érdekel :) )
Köszönöm, hogy olvastad!
Igen, amúgy közbe letisztázódott bennem, hogy a király direkt ilyen és amúgy tényleg egy papucs és pont ezért alkalmatlan arra, hogy irányítson egy országot és igazából nem is a személyiségéből hiányzott nekem más, hanem az érzelmi részéről, hogy dühöngjön egyet vagy ilyesmi. Meg ahogy lentebb Szandi is mondta, szerintem is érdemes lenne kidolgozni Hwasa hátterét, mert nagyon meghatározó a karaktere, azt nagyon átadtad, hogy milyen!
TörlésÉs azt még elfelejtettem korábban említeni, hogy nagyon tetszettek a leírós részek, fuh gyönyörű ruhái voltak a nőnek, ahogy leírtad, wow, magam előtt láttam, sőt, mintha rajtam lett volna. Ez a lila szín meg durván tetzett, na szóval nagyon élethű lett!
És igen, mindenképpen jelölj majd légyszi, ha kész ez is ha ezt még bővíted, meg a sakkos sztorit is! És hajrá ahhoz, nem baj, ha időbe telik, amennyi kell neki, azt szánd rá, én várom! ^^
Szia!
VálaszTörlésÚ, szerintem nagyon jó koncepciót választottál, mostanában érdekel is ez a téma úgyhogy maga az ötlet engem megvett kilóra, már az elején lévő idézettel is úgy voltam hogy na, milyen érdekes és tényleg kíváncsi voltam, hogy mit fogsz ebből a dalból és ötletből kihozni. Aztán egyből meghalt őfelsége, dik mondom XD
Én már láttam egy ehhez hasonló doramát, mármint ahol a király ennyire naiv és buta volt, na meg befolyásolható, ott is egy nő rángatta kötélen, történetesen a szeretője, mert annyira döntésképtelen volt, mindig a rossz utat választotta. Úgyhogy nekem átjött a karakter, bár hiányoltam részéről egy kis érzelemkifejtést, hogy jobban ki legyen bukva mondjuk, hogy az apja nem rá bízta a királyságot, mert ennyire nem bízott benne.
Viszont Hwasa személyisége rohadtul átjött, én amúgy imádom azt a nőt de megértem hogy miért rá esett a választásod, nagyon jól jellemezted a karaktert. Viszont itt nem értettem, hogy gondolom mindenki tisztában volt vele, hogy ő egy ágyas, akkor mégis miért volt ekkora tekintélye, hogy mindenkit maga mellé tudott állítani? Ez a része nekem egy kicsit fura volt, mert hát az emberekből kiindulva is úgy gondoltam, hogy olcsó lotyóként fognak rá tekinteni, legyen bármilyen határozott a fellépése meg bármi, attól még csak egy ágyas. És az ilyenek ha igazat mondanak ha nem, akkor sem lesz igazuk egy nagyobb tisztű ember ellen. Bár itt jó aduász volt a király végrendelete, talán ha azt az elején leleplezed az embereknek, úgy számomra okésabb lett volna, mert úgy ott egy hatalmas indíték.
Na viszont az utolsó idézet az valami zseni. Nagyon elgondolkodtató, nagyon illik az egész novellához és tényleg olyan elmerengős, amin megéri elgondolkodni. Ez ilyen "az élet nagy igazságai", amiket mostanában előszeretettel értékelek mindenben, és tényleg imádom, ha valaki ilyesmiket használ, még ha a legbasicebb is, dehát itt korántsem ez volt a helyzet.
Ez volt a kedvenc részem tőled, olyan szépen fogalmaztad meg, olyan egyszerű de nagyszerű módon:
"Az éj vészjóslóan sötét volt. A csillagok fényük lüktetésével próbálták nyugtatni a világot, de sötét felhők gyülekeztek, és így vesződésük hiába való volt."
Meg Hwasa ruhája is nagyon tetszett ahogy leírtad, szép mondatokkal éltél.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésAmúgy én is azt gondolom, hogy Hwasa megérdemli, hogy kiteregessem a múltját :D Szóval ahogy korábban is írtam, majd neki ülök jobban kifejteni a sztorit, nem pedig csak ilyen töredék részeket kiemelni a jelenből, hanem a múlttal is dobálózni egy kicsit :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia! ^^
VálaszTörlésMég mindig imádom a történelem szerű történeteket, szóval nagyon örültem *^*. Hú, hogy hányszor fordult elő a történelem során is, hogy egy király hasonló módon egy fikarcnyit sem értett az uralkodáshoz, csak a hatalom tetszett neki, ami vele járt. Már a legelején látszott, hogy nem azért akar uralkodni, mert számított a nép vagy valami, hanem mert így az övé lesz a legmagasabb rang.
(Hwasa♥) Hwasa karaktere számomra nagyon szimpatikus volt, habár azt nem értettem, hogy miért ragaszkodik ennyire a trónhoz, bár az tény, hogy remekül szerepelt volna uralkodóként, hiszen a politikai döntések mögött is ő állt, tehát nekem úgy jött le, hogy lényegében őt a jó akarat vezérelte.
Árulásért árulás, számíthatott volna rá a király, hogyha a végrendeletet ilyen sunyiban el tudta tüntetni és simán a trónra tudta ültetni, akkor gond nélkül le is tudja onnan szedni. A király karaktere nekem picit butának tűnt, magán kívül tényleg nem sok minden érdekelte, bár azt értékeltem, hogy volt egy kis bűntudata afelől, hogy Hwasát nem veheti feleségül.
Igazából amit én hiányoltam az Hwasa háttere, hogy ki is pontosan ő. Azt tudtuk, hogy az előző királynál is ágyas volt, de semmi más nem derült ki róla, szerintem a Vivi által kiemelt kérdések is e miatt lehettek, mert a főurak és nemesek tényleg gyanúsan gyorsan hallgattak rá és el is ismerték, szóval én automatikusan arra gondoltam, hogy lehet Hwasa is rangosabb családból jönne, de még így sem származik semmi előny abból, hogy a király mellé ültessék? Ez kicsit itt homályos lett nekem, de amúgy nem zavart be. :D
Szerintem, hozzád még mindig ezek a történetek passzolnak a legjobban, az ilyen kosztüm/történelem szerű szálak, ezeket mindig nagyon élvezem olvasni tőled és mindig nagyon szívesen olvasnám tovább is. :D
Az utolsó idézet nekem is nagyon tetszett, papám mondogatott nekem hasonlót kisebb koromban!! :D
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is! uwu
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett és már nem akarom annyiszor emlegetni magam, szóval amúgy egyetértek veletek meg az észrevételetekkel :)
Most hogy belegondolok, lehet írok Hwasanak egy külön történetet, kiemelve ebből a sztoriból, ahol talán nem lesz beállítva gonosznak :D Hm, egy élettörténet, hogy miért lett amilyen, jól hangzik! :D
A nincs kegyelemre gondolsz? :D Mert az is megérne egy újabb sztorit, csak nem tudom mit szólnátok hozzá, ha egyszer annak egy másik részét tenném közzé :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Szia!^^
VálaszTörlésA legeslegelső ötletem ehhez a zenéhez nekem is hasonló volt, ráadásul Hwasával a főszerepben, úgyhogy nagyon örültem, mikor megláttam, hogy valami ténylegesen írt is egy ilyet : D imádom őt is, meg az egész Mamamoot, úgyhogy már csak ezért jó volt olvasni.
Nekem a király karaktere egyszerűen butának és befolyásolhatónak tűnt, az ő részéről nekem nem hiányzott a karakterről több leírás. Hwasáról pedig ugyanazt tudom elmondani, amit a többiek is, hogy jó lett volna tudni a hatteréről, mert így kicsit furcsa volt, hogy egy ágyasnak ekkora hatalma van.
Egyébként az egyik kedvenc részem ez volt: " Aki mellett a nép, azé a világ."
Ez annyira igaz szerintem, hogy az képes a leginkabb befolyásolni a dolgokat, akire fölnéznek, akit követnek az emberek. Ha csak saját magunkból indulunk ki, akkor is a kedvenceink óriási hatással vannak ránk.
Én személy szerint imádok ilyeneket olvasni, mindenféle királyságokról, háborúról, és odavagyok az erős női karakterekért, úgyhogy nálam ezzel betaláltál :D
Még az utolsó idézetet szeretném kiemelni. Az nagyot ütött a végén, és hihetetlenül passzolt a novellához és a zenéhez is. Meg persze, az egész novella olyan volt, mintha a számot hallgatnám.
Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!^^
Szia!
TörlésÖrülök, hogy már bizakodva kezdtél neki az olvasásnak!
Gondoljatok arra, hogy az előző király ágyasaként már befolyásokra is szert tehetett, bár hosszabbra terveztem a novellát, és abban benne lett volna, hogy mi meg hogy, csak ugye az idő...XD De mivel nála volt a valódi végrendelet, ez elég nagy aduász volt.
Örülök, hogy így összességében tetszett!
Esetleg nem tudsz valami jó kis könyvet, doramát, filmet ezzel a témával kapcsolatban ? :D
Köszönöm, hogy olvastad!
Hát most így hirtelen az Üvegtrón című könyvsorozat ugrik be nekem (már Vivinek sokat emlegettem és igen, a kedvenc könyveim közé tartozik). Egy fiatal orrgyilkos lányról szól, aki nem mondom el hogy xd de a zsarnok és hataloméhes király szolgálatába kerül. Szerintem az egyik legerősebb női karakter, akit valaha alkottak és huuu ilyen tipikus elkezded olvasni és egyszer csak fölnézel és basszus hajnal négy van típusú könyv xd többet nem akarok mondani róla, mert bármit mondok minden spoilernek számít xdd szerintem már az is amit leírtam, de már mindegy. Najo kicsit elszaladt velem ló, bocsánat xdd de ha erről van szó nem bírom visszafogni magam. (Még annyi hogyha esetleg elkezded olvasni az előzményekkel kezd különben nagyon zavaros lesz az egész). Jó mostmár tényleg befejeztem a promózást xdd
Törlés