(Music challenge! Zene: The Rose - Sorry)
- Te mit
keresel itt? – kérdezte elfojtott hangon. Szemében a csodálkozás félelemmel
vegyült.
- Nem hiányoztam gyönyörűm? –
kérdeztem fojtott szórakozással a hangomban. Szórakoztató volt látni, ahogy
mozdulatlanságba dermed, ahogy próbál higgadt maradni, de szeme menekülő utat
keres. – Azt hittem szívélyesebben fogsz fogadni ennyi év után.
Semmit nem
változott. Ugyanolyan gyönyörű, mint emlékeimben. Hányszor próbáltam felidézni
magamban az arcképét, s próbáltam papírra vetni képzeletem körvonalait, hogy az
idő múlásával se fakuljon fejemben a kép. Kerek szemek, hosszú szempillák,
telt, rózsaszín ajkak, pisze orr, hattyúnyak, kecses kezek.
- Mit keresel
itt? – kérdezte még egyszer, higgadtságot erőltetve hangjába.
- Téged –
nyaltam meg a szám.
-
Figyelmeztetlek, hogy bármikor ide hívhatom a biztonságiakat! – Nyúlt a pult
alá a segélyhívó gombot keresve. Megadóan emeltem fel a kezem.
- Nyugi, nem
lesz erre szükség. Csak beszélgetni szeretnék veled.
- Nem akarok
beszélgetni veled. Dolgozom – Nem hittem volna, hogy még mindig itt dolgozik.
De ezzel csak megkönnyítette a dolgom. A kaszinó jól fizet az alkalmazottainak,
és Lisa mindig is jól értett a koktélkeveréshez. Sosem szerettem, hogy itt keresi
a kenyérre valót, egy olyan fiatal lánynak, mint akkor ő, nem egy kaszinóban
kellett volna szórakoztatnia az ittas és pénzéhes vendégeket.
Könyökig
felhajtott fehér ing és fekete mellény volt rajta, haja erős copfba volt
fogatva feje tetején, fufruja eltakarta homlokát. Ékszert nem viselt, egyedül
órája díszítette csupasz csuklóját.
- Akkor kérek
egy martinit – Elfintorodott, de megfordult, hogy a polcról levegye az italt és
töltsön nekem. Kicsit feljebb toltam magam a széken, hogy megnézhessem hátulról
is. Nem tévedtem, még mindig szép kerek a feneke. Szívesen megmarkoltam volna.
Szinte elém
csapta az üvegpoharat.
- Van pénzed?
- Gondoltam
meghívsz – kortyoltam az italba. Csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
- Mégis miért
tenném?
- Lisa, nem
tanultál jó modort? – mosolyogtam kedvesen és felkönyököltem a pultra. – Miért nem
üdvözlöd kedvesen azt, aki helyetted vállalta a börtönt? – Undorodva elhúzta a
száját, majd fogott egy poharat és elkezdte törölgetni. Örömmel vettem észre,
hogy a keze remegett.
- Nem helyettem
mentél el. Megérdemelted.
- Lisa –
tenyerembe fogtam arcomat és csodálattal néztem a lányt. Rám pillantott, majd
még gyorsabban kezdte törölni a poharat. – Hiányoztál.
- Mégis, hogy
lehetsz itt? Azt hittem öt évre csuktak le. Csak nem megszöktél?
- Dehogyis! Jó
magaviselet – kacsintottam.
- Nem akarom,
hogy itt légy. Menj el, kérlek – nézett körbe óvatosan. Én is körbe néztem,
mint akik közös titkot rejtegetnek.
- Hogy van a
fiú? – Kortyoltam az italba. Lisa megdermedt és riadtan pillantott rám. – Jó gyerek? Egészséges?
- Ne érdekeljen
– fordult el. Türelmesen megvártam, míg másokat is kiszolgál, s közben számat beharaptam.
Most azonnal akarom.
- NamGil, kérlek,
menj el. Jól megvagyunk nélküled is. Neked is jobb lenne, ha új életet
kezdhetnél. Ha kell, adok pénzt is, csak menj el. Menj el messzire. – Hangja kétségbeeséstől
fulladt el, könyörgően nézett rám.
- Nem lehet. A
mi életünk összefonódott; félbeszakadt, de most itt vagyok és folytathatjuk!
- NamGil…
- Mikor végzel?
Megvárlak. Látni akarom a fiam.
Négy évvel
ezelőtt ismertem meg Lisát. Elbűvölt a kedvességével, kecsességével és a naivságával.
Olyan lány volt, akinek szüksége volt a támaszra, az erős karokra, hogy megvédjék
őt. Gondtalanul éltünk, igazi szerelem volt a miénk. Csodálattal nézett rám, én
jelentettem neki a világot. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a tenyeremen
hordozzam. Nem volt nagy lakásunk, épp hogy elfértünk benne, de szerettünk, mert
a miénk volt.
Nem örültem
neki, mikor a kaszinóban kezdett el dolgozni, de nem tudtam lebeszélni róla,
ragaszkodott hozzá, hogy ő is keressen pénzt.
Egyik nap sírva
jött haza. Szétkenődött sminkje, kócos haja és gyűrött blúza nem sejtetett jót.
Nagy nehezen kihúztam belőle, mi bántja. Féktelen haragra gerjedtem, mikor
megtudtam, hogy az egyik vendég molesztálni kezdte. Mégis ki az az életunt
ember, aki az én nőmmel akar kikezdeni? Nem érhet senki ahhoz, ami az enyém!
Másnap ott
ültem végig a kaszinóban és próbáltam kitalálni, melyik hígagyú volt az. Lisa
nyugtatott, hogy nincs itt, ne csináljak balhét. Egyszer csak hátra ment, hogy
kivigye a szemetet, viszont egy idő után sokalltam és utána mentem. Teljesen
elborította a vörös köd az agyamat, mikor megláttam, hogy Lisa sarokba lett
szorítva.
Ráugrottam a
köpcös fickóra és verni kezdtem azt a hájas képét. Nem érzékeltem semmit a
környezetemből, csak az járt a fejemben, hogy ennek a fickónak meg kell
tanulnia, nem szép dolog más tulajdonára tenni a kezünket.
Elszámítottam
magam, mikor azt hittem hamar feladta. Mihelyst megfordultam, nekem jött és
kést szorított a nyakamhoz.
Egy pillanat
volt az egész.
Lisát láttam, ahogy
egy vasrudat szorongat, melynek végéről vér csöpög, s a fickó ájultan, vérző
fejjel fekszik a lábam előtt. Lisa lihegve állt előttem, szeméből ömlöttek a
könnyek. Rosszat sejtettem. A fickó nyakához guggoltam, de nem éreztem a
pulzusát.
Lisa kezéből
kiesett a rúd és riadtan elkezdett futni. Utolértem, karomba zártam és
próbáltam megvigasztalni, hogy nincs semmi baj, nem tett semmi rosszat. Nem
hitt nekem. Ököllel kezdte ütni a mellkasom és mindenért engem hibáztatott. A
rossz életkörülményekért, a nem látható jövőért, és a gyerekért is.
Azt hittem jót
cselekszem, mikor azt hazudtam a rendőrségen, hogy én öltem meg az embert.
Hazáig követtem
Lisát. Megvártam, míg végez a kaszinóban, majd mikor végre kilépett az
épületből, én is kiléptem a sötétből és követtem.
Elköltözött,
nem a régi házunkba ment haza, még a környék is más volt. Szórakozottan
lépkedtem, előttem Lisa sietősen haladt, összehúzta magán a szőrmés kabátot,
jobbra – balra forgatta a fejét. Félt, hogy követni fogom. Tetszett a félelme.
A bejárati ajtó
előtt kapkodva kutakodott a táskájában, de sietségében elejtette a kulcsot. Gyorsan
lehajolt érte, körbe tekintett, majd beviharzott. Nem telt el sok idő, a harmadik
emeleti ablakból világosság szűrődött ki.
Keserédes
mosolyra húzódott a szám. Azt hittem, hogy szeret.
Másnap
becsengettem hozzájuk. Lisa, ahogy meglátott, azonnal rám akarta csukni az
ajtót, de lábammal megakadályoztam a tervét. Belöktem az ajtót, Lisa nyakára
fontam a kezem, ezzel meglepett nyöszörgést váltva ki belőle, és a falhoz
szorítottam. Kezével kezemhez kapott, próbálta lefejteni nyakáról, de hiába.
Erősebb voltam nála.
- Tudod, Lisa,
csalódtam benned. Ilyen szinten elárulni… Nem hittem volna, hogy van merszed új
életet kezdeni azok után, hogy voltaképpen feláldoztam magam helyetted. Én
mindig azt néztem szemem előtt, hogy neked és a babának mi a jó, te meg így
cserbenhagysz. Félsz tőlem, Lisa?
Ahogy
elengedtem, a lány a padlóra rogyott. Nyakát simogatta, hangosan kapkodott
levegőért. Szeméből könnyek csordogáltak. Leguggoltam hozzá, megsimogattam az
arcát. Érintésemtől elfordult, próbált hátrálni, de a fal megakadályozta ebben.
Egyre hangosabba zokogott.
- Bocsáss meg –
zilálta. – Ne bánts!
- Sosem
tudnálak bántani – mosolyogtam. – De nagy sebet ejtettél a szívemen.
- Mit akarsz? –
Nézett rám gyűlölettel teli tekintettel. Lebiggyesztettem az alsó ajkam.
- Hogy egy családként
éljünk. Nem egyértelmű? – Felsegítettem, s belé karoltam, hogy ne essen újból
össze. – Hol a fiam?
Lisa egy ajtóra
mutatott. Megtámaszkodott egy szekrényben, míg én benyitottam a szobába.
A szoba közepén
egy aranyos, két éves kisfiú ült terpeszülésben és nagyban várat épített
fakockákból, mikor az érkezésemre felpillantott. A szeme az enyém, de az ajka
Lisáé. Rámosolyogtam. Itt ez az édes kisgyerek, aki szerelmünk gyümölcse és
boldogságunk záloga. Ő a kulcs mindenhez, Lisa is meg fogja érteni, hogy nekünk
hármunknak együtt kell lennünk. Egy család vagyunk.
Épp le akartam
hozzá guggolni, hogy bemutatkozzak, mikor a szoba sarkában elhelyezett tükörben
megláttam Lisát, ahogy a hátam mögött áll, magasra tartott éjjeli lámpával,
lesújtásra készen. Farkas szemet néztünk, majd megfordultam és elmosolyodtam.
Sziaa.~
VálaszTörlésKapásból az első bekezdésben felmerült az igeidő keveredése, ami nem tudom, hogy alapjáraton mindig előfordul-e nálad, vagy ez ilyen egyszeri alkalom volt, mert nem olvastad át, stb. Valamint egybeírandó szavaknál is hibákat ejtettél ("csak nem" "körbe néztem" "épp hogy"), akadtak elírások és vesszőhibák is, de nem akarom az összeset kiemelni, ha nem gond. Meg hát elolvastam, amit írtál "előszóként" facebookon, így gondolom nagyon sok kedved sem volt átolvasgatni az esetleges hibák miatt :D Viszont akkor most itt bevallom neked, hogy engem sem fogott meg a dal, nemcsak most, már akkor sem, mikor megjelent, nem is szeretem, de ez ugye ízlés kérdése.
Huh, magáról a sztoriról nem is tudom, mit említsek meg. Az voltaképp elég tisztán leeshet az olvasónak, hogy Namgil nem épelméjű, kissé beteges és erőszakos ember, így azt a részt, ahol leírtad, hogy felhőtlen volt a szerelmük a börtön előtt, betudom annak, hogy ő képzelte már akkor is be magának. A "kedvencem" mégis az volt, ahol fojtogatta Lisát, majd közölte, hogy "Sosem tudnálak bántani", úristen ez mennyire valós xddd Valamint nem lepett meg Lisa lépése, hiszen aki egyszer képes volt ártani egy embernek, később is benne lehet az elhamarkodott gyilkolási vágy.
Nem tudtam annyira élvezni az olvasását, főleg, hogy nagyon sok helyen az fogalmazódott meg bennem, hogy mindenáron szeretnéd átadni azt, amire te gondolsz, így kissé szájbarágósnak éreztem, holott sokkal baljósabb hangulatban is meg tudtad volna írni szerintem. Talán Lisa szemszögéből... vagy E/3-ban. Namindegy. Remélem, a következőnél előbukkan az, amit itt sejtett az írásod, de még nem forrt ki. Várom a kövit!
Sumire
Szia!
TörlésAhogy írtam, nem fogok megsértődni, voltaképpen tényleg a tiédhez hasonló kommenteket tudnék elképzelni. Sajnáltam, hogy nem csalt elő belőlem semmit ez a dal, ilyen nem sokszor fordul elő. Több időt szántam a megírására, de ez lett belőle. Ugyanezeket érzem, amiket leírtál, én is éreztem, hogy szájbarágós az egész és csak pislogtam a gép előtt, hogy what? Mégis mi a fene ütött belém? Elfelejtettem írni? Vagy pont most ütött be az áramszünet? Pont most nem ihlet meg semmi, mikor tényleg áttudnám magam adni az írásnak? És ehhez hasonló... Ez most nem mentegetés, tény. Van ilyen. Reménykedek benne, hogy ez a semmilyenség, amely most engem jellemez, hamar eltűnik és visszatérek, teljes valómban! :D
Köszönöm, hogy írtál! :)
Még annyit, hogy nem is vettem észre ezeket a kis apró, nyelvtani hibákat, és most fogom a fejem szégyenkezve :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésÍrtad is, hogy ez nem a te dalod, én is éreztem ezt rajta, bár nem annyira drasztikusan, nem tűntél el az írásodból teljesen, de csak minimálisan voltál benne. Aztán jött az első bekezdés párbeszéde, amin egyből láttam egy ismétlődést más ragozásban, de szinte ugyanazzal a cselekménnyel, ugyanolyan hangulatban jelent meg ez a szó és hát ez nem rád vall. Egy kicsit meg is lepődtem rajta, aztán tovább olvastam és visszajött az a karakter Namgil irányából, amit már megszokhattunk tőled, nekem igazság szerint bejött XD Nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg szüksége van-e családra, vagy csak birtokolni akarja őket.
Emlékszem, megnyitottam a novellád, aztán olyan helyre mentünk ahol nem volt wifi, így komolyan azt hittem hogy félbeszakadt az írás, csak a gyökér telefonom nem akarja megjeleníteni a többit net nélkül. Aztán hazaértem, na mondom elolvasom a befejezést DE NEM VOLT XD Te így akartad ezt befejezni, viszont nekem ez így annyira lezáratlan. És nem is olyan módon, hogy na még tovább olvastam volna hogy mi történik a cselekménylevezetésben, vajon megfojtja Lisát vagy nem. Nem. Nekem hiányzott még legalább egy beteg mondat. Ahol egymásra néznek és bumm. Nem volt meg ez a bumm és ezt nagyon sajnálom. Olyan elhamarkodott, azt az érzést kelti, mintha már csak le akartad volna zárni.
Remélem, következőleg teljes egészében benne leszel az írásodban, mert te király vagy! Várni fogom ;;
Szia!
TörlésNa igen, egyetértek veled is :D Most belegondoltam milyen negatív hangulata lesz nálam a körnek xd
De a következőre tényleg remélem, hogy ott leszek teljesen :D
Köszönöm, hogy írtál! :)
Szia! ^^
VálaszTörlésA történet meg az elképzelés maga jó szerintem, csak tényleg egy kicsit szájbarágósak voltak a mondatok, nem igazán illet mindegyik ahhoz a férfi karakterhez, akit írtál. Nem volt egyértelmű, most szereti-e a lányt, vagy csak szimplán kattos, mindenesetre nekem nagyon ellenszenves volt. Idegbeteg az ilyen ember, és még a nőre is keni, hogy miatta meg helyette ment börtönbe, miután megmenti az életét. Hát, kapja be, maradt volna ott. Az meg csak tetőzi, hogy ennyire belekapaszkoik a nőbe, nem veszi figyeembe a kérését, tipikus idegbeteg, gonosz, mindent magának akar, nincs tisztelettel, a fejébe még alkoholistának is elmenne, csak játszik a nővel, hiába van gyereke, hogy tudná szívből pszintén szeretni, ha ilyen szarkalap ember. Meg milyen példa lenne gy a gyereknek. Szegénynek lehet jobb lett volna ha nem találkozik az apjával. Utálom az ilyen embereket, akik nem veszik figyelembe a női nemet, itt is ez a személyiségtipús jött elő a férfi részéről. A végén mi lett vola, elrabolja a gyereket, vagy kényszeríti Lisát, hogy együtt éljenek hamis boldogsában? Egyik se lett volna jó szerintem. Ennek sehogy se lett volna jó kimenetele. Küldte volna vissza a börtönbe, talán akkor. A vége nekem is nagyon lezáratlan volt, nem annyira éreztem a feszültség és izgalom emelkedését, mint kellett volna. Egy kérdőjel maradt bennem, több téren is. Most akkor mi történt? Ilyesmi. Meg az talán még jobban felháborított volna, hogy a Lisa képes lett volna leütnimegölni a pasast a gyereke szeme láttára.. Jó, ez még nagyobb trauma lett volna, mintha azal az emberrel nő fel... De nem tudom mi történt a végén, mert ez titok maradt. Olvasása közben megakasztottak a szóismétlések, az eléggé ki tud zökkenteni, de szerintem még nem késő javítani, hogy aki ezután olvassa, nekik ne legyen ezzel gondjuk. Az érzelmi oldaláról többet olvastam volna még, hogy élik meg az újratalálkozást, miért is romlott meg ennyire ez a kapcsolat, főleg ha a pali magáravállalta a gyilkosság szerepét.
Kár, hogy ehhez a dalhoz nem igazán tudtál kapcsolódni, remélem a következőkben megtalálod az igazi magadat. Köszönöm, hogy olvashattam! Várom a következőt! :)
Szia!
TörlésNa hát, igen.
Sajnos nem ihletett meg a dal, ezért nem tudtam teljesen beleélni magam a történetbe is. Arra én is gondoltam, hogy átírom, de egy darabig hagyom pihenni, érlelődni bennem a gondolatot.
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésMiután elolvastam a bejegyzésed Facebookon, sokkal gyengébbre számítottam, hogy őszinte legyek, mert ha én nehezen hozok össze valamit, az egyenesen borzalmas. xD
Igazság szerint nekem tetszett, hogy nem lehetett teljesen kiigazodni Namgil karakterén, mert egy hasonlóan beteg elmén a valóságban sem igazán lehet elmenni. Ellenben én is szájbarágósnak éreztem, de hát ugye írtad is, hogy nem mozgatott meg a dal, szóval ez érthető. Apropó, nekem tetszett a vége xD Lehet ez csak azért van, mert én szeretem, ha valami lezáratlan ( a legtöbb esetben), meg valahogy úgy éreztem, ehhez az ötlethez illik is egy ilyen vég.
Mindenesetre, szerintem nagyon jó alapötleted volt és sajnálom, hogy a dal nem mozgatott meg jobban, de örülök, hogy ilyen körülmények között is kihoztad belőle, amit ki tudtál!
Köszönöm, hogy olvashattam és várlak a következő körben is! uwu
Szia!
TörlésBevallom, szeretem befejezetlenül hagyni a történeteimet, mert olyan kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol, hogyan folytatódna a történet. Az más kérdés, hogy én nem igazán szeretek olvasni / nézni befejezetlen történeteket XD
Meglepődtem a kommenteden, de azért jól esett, hogy így is van, akinek tetszik :) (Persze azért némi korrigálás nem árt xd)
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésKettős erzeseim vannak, vannak reszek, amik tetszettek és vannak reszek, amik nem. Sajnalom, hogy nem erezted magadénak a dalt, viszont elismerésem, hogy ennek ellenére mégis megirtad a novellát! Én, megmondom őszintén, ilyenkor nem szoktam.
Viszont szerintem külső szemszogbol jobban lehetett volna élvezni, es szerintem jobban az tudtad volna adni a dolgokat, nekem ez így kicsit fura volt. Először az a gondolatom volt, hogy a csávó erőszakoskodott Lisaval, aztán amikor olvastam, hogy ő ment börtönbe a lány helyett, nagyon meglepodtem. Utána persze csak bejött az első gondolatom is.
De egyébként én úgy gondolom, hogy Lisa se volt 100% normális. Mármint megmenti azt a személyt, aki bántalmazta, ez még egy dolog, na de hogy a fia szeme láttára akarja megölni ezt a személyt, aki ráadásul a fia apja. Szóval szerintem nala se volt minden rendben.
Nagyon tetszett, hogy kaptunk egy egyfajta dejavu érzést a novella végén, ahogy Lisa a lámpával készült leütni Namgilt. Ennek ellenére túl hirtelennek éreztem a befejezést. Tudom, valószínűleg már alig vartad, hogy ide is elerj, és végre pontot tegyél a végére, de szerintem egy ütősebb, maradandóbb befejezésre is képes lettél volna. Persze amellett, hogy ugyan úgy lógó, az olvasó kepzeletere bízott véget hagysz neki.
Remelem a továbbiakban sikerül ráhangolódni a dalokra, és hogy ismét tudsz majd magadhoz méltó novellákat írni!
Köszönöm, hogy nekifutottal még így is, és hogy megirtad!
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy írtál!
Igen, gondolkoztam rajta, hogy csak nem kéne ezt kirakni, de skippelni nem szerettem volna. Gondolatomban olyan szépen meg volt a történet, de valahogy nem jöttek úgy a szavak :(
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésŐszintén szólva kettős érzéseket váltott ki belőlem ez a történet.
Egyik oldalról szeretem ezt a kicsit nyers stílust, amit megragadtál és, amiben végigvezetted az egész történetet. Ugyanakkor magát a karaktert túlzóan erőszakosnak és durvának éreztem. Bár valószínűleg ez a férfi egy erőszakos valaki, ami a lány viselkedéséből egyértelműen lejött.
Voltak olyan részletei a karakternek, amiket ügyesen megjelenítettél, és ami a családon belül erőszakoskodó férfiakra tényleg jellemző. Ahogy tárgyként és tulajdonként kezeli a nőt például, erre többször is visszautaltál.
Érdekes történet volt, kicsit érződött valóban, hogy nem volt kedved kellően kidolgozni a részleteket. Viszont a karakterek tekintetében szerintem jó irányba indultál.
Köszönöm, hogy olvashattam!
J.
Szia!
TörlésÖrülök, hogy találtál benne pozitív részeket. A többihez pedig ugyanazokat tudnám ismételni, mint eddig :(
Köszönöm, hogy írtál!
Szia^^
VálaszTörlésLehet, hogy meg fogsz lepődni azon, amit mondok, és úgy látom, én vagyok egyedül ezzel, de nekem az eddigi történeteid közül ez tetszett a legjobban, mert világos volt, nem kellett százszor elolvasnom, hogy megértsek belőle valamitXD
Bár már az elejétől kezdve nem volt szimpi a csávó, meglepődtem, amikor kiderült, börtönben volt, ráadásul Lisa helyett. Az még jobban meglepett, hogy gyerekük is van.
Azon csodálkoztam, hogy Lisa ennyire ellenséges volt vele. Mármint a legtöbb olyan nő, akinek ilyen erőszakos pasija van, ahelyett, hogy minél hamarabb elmenekülne előle, hosszasan hezitál, mire döntésre jut. Bár lehet, hogy ez a hezitálás része már megvolt a múltban.
Az elég durva volt, hogy a kicsi előtt akarta őt Lisa eltenni az útból. Értem én, hogy nem akarta a legfontosabb személy közelében látni, de megvárhatta volna, amíg kimegy a szobából. Bár ez is temperamentum kérdése, mert így belegondolva lehet, hogy én is így cselekedtem volna, ha egy pszichopata a gyerekem közelébe merészkedik.
Az mondjuk egy kicsit ellentmondásos volt nekem, hogy Lisa megmentette Namgil életét, annak ellenére, hogy már nem szerette (vagy legalábbis nekem ez jött le), mégis később tőle is meg akart szabadulni. Vagy ő mindent ilyen drasztikusan old meg?XD
Mindenesetre szerintem nem lett olyan szörnyű. Szóismétlések valóban voltak benne, de maga a történet nekem tetszett, és a lezárás sem zavart.
Kíváncsi leszek a következőre!
Szia!
TörlésHát meg is leptél! Voltaképpen azért sem voltam megelégedve ezzel, mert nem tudtam úgy leírni, ahogy szerettem volna:( Na meg az is el vette a kedvem, hogy nem tetszett a dal és így nem tudtam hozzá kötni semmit sem, nem ihletett meg, és így nehéz volt :(
Azért neked most örülök, feldobtad a napomat :)
Köszönöm, hogy írtál! :)
Szia!
VálaszTörlésNekem is feltűnt néhány vesszőhiba, illetve, hogy pár helyen az egybe- és különírás is problémákba ütközött, de azok alapján, amiket korábban olvastam tőled, ezeknek a többségét betudom annak, hogy ez nem volt a te dalod (meg sok másikunké sem). Ezekre viszont, ha jól láttam, akkor Sumire is kitért, szóval akkor én a nyelvtani részét hanyagolnám is a továbbiakban.
Tetszett, hogy a főszereplőnk konzekvensen volt megkattanva. Nem csak egy pillanatban és pláne nem egyetlen okból kifolyólag, hanem a novella elejétől a végéig. Nagyon jó volt az is, hogy már az elején is felvezetted ezt a birtoklási mániát, ami ugye a végén is megmutatkozott, elvégre amikor Lisát zaklatták, akkor nem az dühítette, hogy az adott személy hogyan viselkedik úgy általában a barátnőjével, hanem az, hogy az ott az Ő barátnője. Komolyan, tetszett ez a következetesség.
A dalt egyébként nem igazán éreztem a sorok között, de ennek ellenére maga az írás (a hibáktól eltekintve) nagyon tetszett.
(Amúgy nagyon szeretem a függővégeket is, szóval annak is nagyon örültem a végén, hogy nem tudjuk meg, hogy akkor Lisa leüti-e végül.)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Pakkson
Szia!
TörlésIgen, ezt írtam is, mikor kitettem a novellát, hogy nem nagyon fogott meg a dal, illetve hogy ebben és a következő körben - ugye ezek régebben voltak, szóval a múltban xd - nem igazán voltam nagyon stabil lelkileg, szóval ezek is érződtek az írásokon.
Biztos, hogy meg lehetett volna írni ezt sokkal veszélyesebben, darkosabban, de örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy olvastad és kommenteltél még így későn is :)